Egy napot aludtam rá, hogy el tudjam dönteni: akkor ez most jó volt, vagy rossz. De azt gondolom, a legrosszabb az, hogy olyan semmilyen sem volt ez az X-Faktor koncert szombat este az Arénában.
Jó félórával a koncert kezdése előtt érkeztünk, hiszen nem szerettük volna, ha olvasóink bármiről is lemaradnának. Azért (emlékezve a tavalyi széria szereplőinek haknijára) a félsz ott volt bennünk, hogy most is egy gyenge előzenekart kell végigszenvednünk, amíg színpadra lépnek az este „nagyágyúi”. Ám a szervezők tanultak a közönség tavalyi reakcióiból, inkább egy Aczél Zoltán hasonmással kezdték a mostani hakni-cunamit. Bár az úriember csak konferált, már ekkor kezdtünk félni, hogy ha a szörnyű hangosítás miatt őt alig értjük, akkor a főprodukciókkal mi lesz.
Aztán kezdésnek máris jött mindannyiunk kedvenc lottósorsolási menedzsere, aki piros kis kabátját otthon hagyva lépett a világot jelentő deszkákra. Az Aréna félig teli dühöngőjében állók pedig örömittasan adták át magukta az élménynek. Furcsa volt, hogy a leválasztott csarnokot is csak félig tudta megtölteni a szórakozni vágyó nagyérdemű. Hogy a válság vagy az érdektelenség volt-e inkább az oka e jelenségnek, nem tudni. Az azonban feltűnt, hogy akik ott voltak, azok maradéktalanul jól érezték magukat.
Én meg azon gondolkodom, hogy mire is ez a nagy felhajtás. Mert hát miről is van itt szó? Pár fiatal, aki többé-kevésbé tud énekelni – bár Lil. C, aki olyan neves „rokonsággal” bír, mint Erika C és Melanie C, inkább választhatta volna a Megatáncot – nyelvére veszi ismert énekesek és együttesek már jól bejáratott slágereit. A siker garantált és megmagyarázhatatlan. Ez nagyjából olyan, mintha én újragépelném a Zabhegyezőt, és azzal villognék.
Megmagyarázhatatlan vagy sem, örül itt mindenki minden újabb énekesnek. Akik pedig jól láthatóan élvezik a felhajtást. Élvezzék is: kíváncsi vagyok egy Apollo 23 mikor fog újra félházas Aréna-koncertet adni. A futószalagot végül a Rocktenors töri meg egy csöppet. Akik egy jópofa, ám már ezer éve elcsépelt én-azt-mondom:„szombat” - ti-azt-üvöltitek: „hely” játékkal dobják fel a hangulatot.
Kellemes csalódás a pisztolytáskás tenorok előadása
Megmozgatják a közönséget és valóban jó bulit csinálnak. Gyorsban hozzáteszem, olyan világslágerekkel, mint a We will rock you lehet, hogy még a nagyinak is menne. De rajtuk kívül addig senki sem akarta tudatostíani, hogy a koncert mégis csak interaktív műfaj.
De nem csak az előadók, nagyon a hangtechnikusok sem foglalkoznak vele. A koncert előtt adtak egy jó középbeállítást a cuccnak, aztán hadd szóljon. Hogy mikor és mit szerettek volna velünk közölni az énekesek egy egy átvezetőben, az érthetetlen. Kováts Vera cincogásához éppen jó beállítást a tenorok persze túlszárnyalják. Hogy túl van vezérelve a hang - senkit nem érdekel.
Kicsit vásári, kicsit búcsús - de a miénk
A lényeg, hogy a két reklám között feltűnt énekesek most itt vannak a tévéből. Ennek örülünk. Aki pedig újra szeretné élni az élményt, Face-en bökje meg a koncertlátogatók valamelyikét, mert adott időben többen figyelték kompakt fényképezőjük kijelzőjét videórögzítés közben, mint ahányan egyszerre sikítottak fel Lil. C hasizomvillantásától.
A lelkes kis médiakurvák pedig mi mással zárhatták volna a szombat–hely! estét, mint kedvenc PR-genyánk magyarosított Black Eyed Peas slágerével, a Gringó Sztár (I gotta feeling-ből fordított) Szabadulj fel! című dalával. Saját dalok nélküli énekespalánták éneklik az világslágerből lopott magyar toplista vezető dalt, a közönség pedig tombol. Bravó! Van még lejjebb, magyar popkultúra?!