Az internet és az információs óceán korában nem is olyan nehéz érdekes helyszíneket találni. Elég, ha lecsípünk a napi rutinunkból egy kis időt, vagy esetleg amikor a telefonunkat nézegetjük, akkor nem elégszünk azzal a nem túl izgalmas válogatással, amit elénk tolnak a közösségi oldalak, hanem nekiállunk önállóan tartalom után kutatni.
Bármerre induljuk el, Magyarország gyakorlatilag végtelen számban tartogat meglepetéséket.
Kevesen tudják például, hogy a szomszédos Zala megyében egy Bazaltutca búvik meg a dombok között, amely egyben kiváló úti cél egy sétához.
A különleges természeti jelenség a Keszthelyi-hegység északi részén található, és úgy tartják, hogy Zala hét természeti csodáinak az egyike. (A többi hat: a bödei energiadomb, a Keszthelyi-öböl, a Cserszegtomaji kútbarlang, a Hévízi-tó, a Kis-Balaton és a zalaegerszegi Azáleás-völgy)
Vindornyaszőlős felől egy néhány kilométeres turistautas, tanösvényes, gyaloglás után már a helyszínen lehetünk.
Mi mégis a hosszabb utat választottuk Zalaszántó irányából, egyrészt azért, mert hosszabb, másrészt mert még soha nem néztük meg közelebbről a település nevezetességét, a sztupát.
Az autót abban az erdei parkolóban tesszük le, ahol a sztupához és a bazaltutcához vezető utak elágaznak.
Először az előbbit tudjuk le. Jó egy kilométeres gyaloglás után érjük el a kilencvenes évek elején épült Buddha-szentélyt, amely mellé időközben egy meditációs központ is került.
A komplexumhoz árusok és a pihenőhelyek is tartoznak, így nem meglepő, hogy elég sokan választják a kirándulási célnak, családok, szerelmesek, baráti társaságok gyalogolnak fel a hegyre és magára a sztupára is.
A 30 méter magas, 24 méter széles hófehér épületbe bemenni ugyan nem lehet, de lépcsők segítségével megmászni igen.
Hogy kinek mit ad a helyszín, az természetesen egyénfüggő. Mi 15-20 percet töltünk itt, aztán az erdei úton visszaereszkedünk a parkolóhoz, és elindulunk a másik irányba a bazaltutca felé.
Erre már jóval kevesebb túrázó jár, gyakorlatilag alig találkozunk sétálókkal az erdőben, ami egyelőre még tavasz előtti állapotban van, de ahogy a képek is bizonyítják, még a nagy tavaszi lombosodás előtt érdemes a helyszínre jönni. Az erdő ilyenkor kevésbé látványos ugyan, főleg, ahol fakitermelés is történik, viszont a sziklákat még egy pár hétig sem takarja el semmi.
Útba esik egy régi kőbánya is, odafelé a bekukkantunk a bányaudvarba, ami mindig élmény, majd nem sokkal később elérjük a bazaltutcát is.
Ne dőljünk be az egyes útleírásoknak, nagy drámaiságra ne számítsunk, elvégre ez nem az Alpok vagy a Grand Canyon.
De ettől függetlenül, vagy éppen ezért, tényleg roppant különleges a helyszín. Több száz méter hosszan megyünk egy ösvényen az 5-15 méter magas szilák között, miközben a lábunk alá is kell néni, mert ott is akad méretes kődarab bőven.
A kihívásokat kedvelők megmászhatják a bazaltoszlopokat és falakat, bekukkanthatnak a hasadékokba, szökellhetnek, egyensúlyozhatnak a nagy köveken. Azért javasoljuk, hogy ezt óvatosan tegyék, egyrészt mert nagyot lehet pottyanni róluk, másrészt mert a kövek egy része instabil. Ha itt baleset ér bennünket, nem egyszerűen keverednek el hozzánk a mentősök.
Mint kiderül, a hely központja egy, a bazaltutca Vindornyaszőlős felőli végén lévő barlang (Vadlány-lik), amely mellett kiépített pihenő és szalonnasütő helyek is vannak, és amelyek láthatóan erős kihasználtsággal működnek.
A hasadékban a mozgékonyabbak és a bátrabbak leereszkedhetnek, a mobiltelefon zseblámpájának a fényében gyorsan megnézhető a barlang bejárható szakaszának néhány métere. A gyerekeknek biztos, nagy élmény, de talán még a felnőtteknek is.
Visszafelé a felső úton megyünk, így lenézhetünk azokon a bazaltfalakon, amelyeket alulról már megcsodáltunk idefelé.
Nagyjából ugyanez a helyzet a már említett kőbányával is, annyi kiegészítéssel, hogy nemcsak a fejtést látjuk felülről, de a fakorlátok mögül nagyon szép ízelítőt kapunk Dunántúl szépségéről.
Visszafelé, a hegyről lefelé már sokkal gyorsabban haladunk, és még egy kis kitérőt is megengedünk magunknak.
A teljes túra - beleértve a sztupát is – 14 és fél kilométeres gyaloglást jelentett, amit 4 és fél óra alatt tettünk meg.
Tökéletes kora tavaszi vagy késő őszi program.