Az elmúlt időkben sokszor vezetett az utam Somogy megyébe és mindig megcsodáltam a hatalmas tavat Zalacsány határában. Persze elhatároztam, hogy egyszer megállok itt és kicsit körülnézek. De az ember sokszor rohan, így elmúltak a jó idők és a nyár. Helyette egy hűvös, ködös délután jutott most nekem.
Igazából nem bánom. Elsuhanva mellette, láttam már sokfélének. Hol a lemenő nap aranya borította be, hol az eső esett rá, vagy csak a delelő nap perzselte. Most azonban leszállóban volt a köd és beborította a helyet misztikumával.
A tó melletti kis csárdában stílusosan, fazékból egy jó adag gulyáslevessel tankolok fel, mielőtt nekivágok. A parton két zöld csónak ringatózna, ha lenne bármilyen légmozgás. De nincs. Tükörsima a vízfelület.
Az ősz színei még átsejlenek, de már egyre fogy a fény.
A tó egyébként a Kettős patak felduzzasztásából jött létre. Mellette bükk, akác, fenyő és a cserfából álló erdő terül el, ahol egykor a Zsidóvár is állt. Fel is kapaszkodom a gyönyörű, őszi levelek közé.
A vár a feltételezések szerint már az 1690-es években, Nagykanizsa visszafoglalása után elpusztulhatott. A helyét csak tábla jelzi.
Talán a pillanat, talán a hely varázsa, ami annyira megragadott, hogy szinte észre sem vettem, hogy lassan tényleg besötétedik. Indulás.
