Zsák a foltját

Mindig csak panaszkodok, virtigli magyarként, pedig keresztnevem után nincsen c-é, vagyis itt az idő, hogy jó hírekről is beszámoljak, olyanokról, amiktől az emberben feltör az életkedv és a határok nélküli nélküli szexualitás.

A Magyar Nemzeti Múzeum - aminek lépcsőin állt korábban Petőfi (még korábban: Petrovics), később napidíjas tapsoncok - úgy döntött, hogy még időben hozzálát a magyar történelem emlékeinek megőrzéséhez.

Mondjuk ki elvtársak, hogy ez progresszív gondolat, mindjárt a jövő elébe vágunk, főleg, ha a múlt megőrzése a cél.

A muzeológusok sokat törték a fejüket, majd jó döntést hoztak. Elkérték a miniszterelnöktől a hátizsákját!

Természetesen Orbán Viktorban van annyi jó érzés és kulturáltság, hogy azonnal odaadta a tatyót, gondolom kiürítve, és még az asszony is átmosta szivaccsal, jobb, ha tisztán kerül a nemzet birtokába a zsák.

Viktor, gondolom, sajnálta, hisz mindig ott lógott a vállán, ha a nemzet ügyeiben járkált, és még az se zavarta, hogy hülye bölcsészek egy korszak szimbólumát vélték benne felfedezni. A csodálatos hátizsák, mint a mesében, hiába raksz bele több mázsa krumplit, még is fér bele stadion, vagy magánnyugdíjpénztár, hogy földről, jó nagy, fekete és zsíros földekről most ne is beszéljünk.

Orbán Viktor régi hátizsákja
Orbán Viktor Facebook-oldala

Tehát, szakmailag valóban jól döntöttek a történészek és muzeológusok, amikor nem a személyt balzsamozták be, hanem annak egy mindennapi és személyes munkaeszközét, amely látszólagos kicsisége ellenére is képes a magyar nemzetgazdaság GDP-jét eltüntetni.

A műtárgy díszítései a kor jellemzőit mutatják. Rajzfilmfigurák, viccesek, trükkösek, a varrások is színesek, vagyis passzolnak tulajdonosuk gyermeki lelkével. Anyaga örök, vagyis műanyag szálakból fonták apró kicsi kínai kezek, persze, ez az eredeti kínai, nem a másolt kínai. A zsák esztétikai jelentése szép: aki hordja, ember, és mégis a szíve mélyén gyermek.

Annyira fellelkesültem a szinkron történettudomány magyar változatán, hogy végzett történészként javasolnék további megőrzésre tárgyakat.

Deutsch Tamás fülbevalóját remélem még őrzi, legalább is azt ígérte, amikor levette. Széles Gábor gravitáció kapcsolója akkor is a magyar népet illeti, ha nem működik. Lázár János lézeres blokkolóját megcsodálhatnák a hetedikesek egy fizikaóra keretén belül. Gondolom, nem lehet probléma egy vak komondor kitömése, ahogy Selmeczi Gabriella, mint sétáló object, már most a nemzet rendelkezésére állhatna.

Az a baj, én mindig a rosszra gondolok, és ezért van bennem pesszimizmus. Mi van, ha a múzeum dolgozóit nem világosítják föl a hátizsákra vonatkozóan, és a raktárban egy idő után hasznosítják saját használatra? Mobil, papír zsebkendő, francia kulcs, csoki simán elfér benne. Amerikában a magyar koronát is próbálgatták az elnöki titkárság dolgozói, mielőtt visszaadták nekünk. Vagyis fontos lenne, ha a Magyar Nemzeti Múzeumban a TEK-től valakit kirendelnének 24 órás őrzésre.

A népemet szolgálom.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt , vagy facebook messengeren ide kattintva . Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Vélemény