A Berzsenyi Dániel Könyvtár és a Szombathelyi Szépítő Egyesület szervezésében tettünk egy sétát a szombathelyi zsidó temetőben. Mayer László levéltáros vezetésével ismerkedhettünk meg híres sírokkal, történelemmel, és a zsidó hagyományok egy szegletével.
A séta a Bercsényi Miklós utca 28-as szám alatt kezdődött, itt található a temető bejárata illetve a ravatalozó. Itt készítették fel a halottat a temetésre imádsággal és rituális fürdetéssel. Ennek héber neve "tahará" ami megtisztulást jelent. Itt búcsúztatták el halottaikat a családtagok.
A szegényekkel, betegekkel, halottakkal és a temetővel a Szentegylet azaz a Chevra Kadisa tagjai foglalkoznak. Ők készítik elő a temetéseket, és gondozzák a temetőket.
A zsidó temetkezési szokás kimondja, hogy a halottat minél hamarabb el kell temetni. A hozzátartozók a régi szokások szerint a temetés napján böjtölnek, majd megszaggatják ruháikat. A ruhák bevágásának is szigorú rituáléi vannak, például rokonokért a ruha jobb oldalán, szülőkért a baloldalon ejtenek metszést, majd hasítják tovább az anyagot.
A temetés után egy hétig szigorú, majd harminc napos könnyebb gyászidőszak következik, ekkor tilos hajat vágni, borotválkozni, és az elhunyt sírját meglátogatni. A hozzátartozók csak ezután állítanak sírkövet.
A zsidók nem virágot, hanem köveket helyeznek szeretteik sírjára, amikor meglátogatják azt, mert halottra emlékezni csakis élettelen dologgal lehetséges. Ez és a sírkőállítás általános hagyománya a Közel-Keletről terjedt el. A kövek elhelyezése a sivatagban fontos szerepet töltött be, mivel a homok nem nyújtott kellő védelmet a holttestnek.
A szombathelyi temető sírkövei rendkívül változatosak. Bár a halálban mindenki egyenlő, mégis a gazdagabbak nagyobb sírkövet engedhettek meg maguknak. Van olyan sírkő is a temetőben, amit egy bécsi kőfaragó készített!
A sírköveken különböző jelképek találhatók. Az áldó kéz a kohaniták jelképe, ők Áron nemzetségéből származtatják magukat. A leviták jelképe a korsó, az ő sírjaikat így jelölik.
Egyes sírokon egyéni jelölés található Az országos hírnévnek örvendő kántor, Goldstein Miksa sírján például hivatására utaló hangszer látható.
A háborúk utáni időszakokban egyszerű, egyforma sírok készültek. Anyagi megfontolásból és a temetőbeli egyenlőség elvét ezúttal megtartva kicsi, dísztelen táblák jelzik a nyughelyeket.
A temetőben egészen művészi kivitelezésű köveket is találhatunk. Kardos Ella sírja például Rumi Rajki István alkotása.
A régi sírokon már megkopott a héber felirat, ám szépségükből ez semmit sem von le. A temetőben múlik az idő. Törvény írja elő, hogy a sírokat tilos bolygatni, beleértve az exhumálást is. A fákat, bokrokat nem metszik, csak a sírhoz vezető utat teszik járhatóvá. Zsidó szokások szerint a természetes környezetet óvni kell, a hagyomány szerint az enyészettel hiábavaló szembeszállni.
A hagyomány mellett szomorú tény az is, hogy a temetőben nyugvóknak nagyon kevés leszármazottja van, a megmaradt családok közül sokan élnek külföldön. A kövek megdőlnek, a növényzet benövi őket, a sírok között veszélyes közlekedni.
A szombathelyi temetőt sajnos zárva kell tartani a rongálások és a balesetveszély miatt. Ha szeretnék önök is meglátogatni a temetőt, szeptemberben három sétát is terveznek, érdemes rá regisztrálni!
