Jordán Tamás - Hátrametszés 

Most kisöpört mindent a szőnyeg alól: Jordán Tamás élete, tétre, helyre és befutóra

Ki mással mutathatta volna be Szombathelyen Jordán új könyvét, mint Lévai Balázzsal és a zenész-baráttal, Sebő Ferenccel. De előtte még Szólt az ember...
 
 

Most kisöpört mindent a szőnyeg alól: Jordán Tamás élete, tétre, helyre és befutóra

Ki mással mutathatta volna be Szombathelyen Jordán új könyvét, mint Lévai Balázzsal és a zenész-baráttal, Sebő Ferenccel. De előtte még Szólt az ember...
 
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

Most kisöpört mindent a szőnyeg alól: Jordán Tamás élete, tétre, helyre és befutóra

Ki mással mutathatta volna be Szombathelyen Jordán új könyvét, mint Lévai Balázzsal és a zenész-baráttal, Sebő Ferenccel. De előtte még Szólt az ember...

Többszörös szülinap apropóján vagyunk itt, a szombathelyi színház nagytermében. Egyrészt a napokban (vasárnap) ünnepelte a születésnapját Jordán Tamás. (Vajon idén is megkapta a 74 darab pogácsát?) Másrészt tegnap volt nyolc éve, hogy a Weöres Sándor Színház frissen alakult csapata az egykori Hemo-ban, Egressy Zoltán és a társulat által írt 9700 című darabjával hivatalosan is megnyitotta kapuit. (Egyébként erről az egyről pont nem esik szó.)

Harmadrészt pedig karácsony előtt megjelent "Hátrametszés" címmel Jordán Tamás önéletrajzi könyve, amelynek olvasószerkesztője Sebő Ferenc. Ahogy Jordán a zenész-barát szerepét magyarázza, Sebő nem csak szerkesztője, hanem „cavintonja” is, mert vele ellentétben minden régi sztorira jól emlékszik.

Ki mással mutatná be Szombathelyen az új könyvét is, mint a Kötelező olvasmányok kötelező beszélgetőtársával, Lévai Balázzsal.

De előtte még Szólt az ember - a megunhatatlan József Attila est

Közvetlensége, ahogy Jordán Tamás belemerül József Attilába, engem mindig meglep és magával ragad. Motyog maga elé vagy indulattal mesél, sorról-sorra hiteles, magából színezi a verseket. Kipöcköl a fázós napi közönyömből. Jordán 1975 óta érleli már Sebő Ferenccel ezt a zenés József Attila estet, a Szólt az embert, a nyolcvanas évek óta járják vele az országot. Évtizedenként egyszer én is beülök rá, a véletlen hozza így, mindig mást és mást kapok tőle, változnak ők is, én is.

Ízlelgetem újra Jordánnal a szorongó-éhező költő sorait, kevésbé fájnak most, élvezem a versek keserű szépségét és zenéjét, egy idő után pedig látom a gyerek József Attilát, aki Jordánban öregszik meg. „Levegő” után kapkodom, mellbe vág, mennyire miénk lett újfent ez a szorongás: „Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott hazafelé menet?... Szívünk, míg vágyat érlel, nem kartoték-adat. Jöjj el, szabadság!” Vége az első felvonásnak, egy nagyon rendben lévő estnek, haza is mehetnénk, de szünet következik. Pezsgő és pár perc lazítás.

Kötelező olvasmány: Az igazgató élete, tétre, helyre befutóra

Miként lesz a szorongó, mindentől rettegő kisfiúból színész, hogyan kerül a fiatal mérnökhallgató az Egyetemi Színpadra, aztán a 25. Színházba, majd Kaposvárra, később igazgatóként a Merlinbe, a Nemzetibe, és miért jön Szombathelyre színházat alapítani?

A téma adott, Jordán Tamás élete, Lévai Balázs rutinosan mesélteti a szerzőt a könyvéről, a Hátrametszésről (geodéziai fogalom). Órákig elhallgatnánk őket, szeretjük ezt.

Jordán nem tervezett egyébként magáról könyvet, hosszú töprengés után vágott bele. Az Alexandra kiadó kereste meg az ötlettel, Matyi Dezső kérte fel a könyv megírására. Jordán megkeresett három szerzőt is, többek között Grecsó Krisztiánt, aki finoman lepattintotta, végül úgy döntött, maga írja meg, egyes szám első személyben. Így érvényesebb, személyesebb, szubjektívebb tud maradni.

A visszatérő fő motívum a beszélgetésben, ahogy könyvében is, aztán egy bizonyos szőnyeg lesz, ami alá élete során mindent besöpört. Ezt a szőnyeget igyekszik most rendbe tenni, alóla szépen kitakarítani.

Meséli, gyermek korában rettegett attól, hogy pap lesz

Hitoktatója magyarázta egyszer, még kisiskolás volt, hogy mindenkiben kezdettől fogva, mint a tojásban, ott van a csíra, benne lapul a hivatástudat. Jordán száz százalékig azt érezte, benne biztos a papi hivatás magja van elrejtve. De minden más hivatást szívesebben fogadott volna: „Esténként azzal a rémülettel feküdtem le, hogy egyszer pap leszek” Hozzátartozik, meséli, hogy olyan Istent tanítottak neki, aki a legjelentéktelenebb részleteket is látja, és bármely vétség miatt azonnal lesújt. A büntetése pedig a lehető legszigorúbb. Amúgy is vallásos családban nőtt fel, apai nagybátyja a bencés rend egyik legendás papja, don Emilio (Jordán Sándor) volt, aki megalapította a Sao Paoló-i missziót.

„Én képzett kaposvári színész voltam, elmúltam 44 éves, mikor rájöttem, miért akartam színész lenni"

Félénk, szorongós, zárkózott kisfiú volt, aki rettegett attól, hogy majd ilyen szorongós felnőtt lesz – azért ment színésznek, hogy ne így legyen. Még középiskolás korában is az, hogy ő belőle színész legyen, olyan képtelenségnek számított, „mint most, hogy jövőre kiszorítom Ronaldót a csapatból. Szinte egyáltalán nem tudtam beszélni, jószerével csak mássalhangzóim voltak.” Még hozzáfűzi, úgy ment a színművészetire felvételizni, hogy se beszélni se énekelni nem tudott: „Tudat alatt arra gondoltam, hogy aki színész, az a rivaldafényben van, magabiztosan áll a közönség előtt, az biztos nem szorong.”

TOMIKÁM TE ILYEN VAGY, ŐSZINTÉN?

A kétség azért most is elkíséri, meséli, miután leadta az önéletrajzi könyvének kéziratát is, elbizonytalanodott:

- Halványan volt egy érzésem, de egyáltalában nem foglalkoztam vele, megszabadultam tőle, menekültem. Időnként be- bevillant, elkezdtem azt érezni, hogy TOMIKÁM TE ILYEN VAGY, ŐSZINTÉN? Bevallom, elkezdtem ezt érezni, és picikét gyanús lettem magamnak.

Fontos pillanat, amikor Jordán beszélni kezd Sebőnek és Lévai Balázsnak arról, hogy a színész a színpadon csak akkor lehet szabad, ha igaz is, ahogy fogalmazott: „Rengeteg előadásban éreztem, hogy nem vagyok igazán a helyemen, és ez biztos rendben is van. De most például a Dédiben végtelenül szabad vagyok, egy 100 éves nénit játszok, a színpadon itt olyan jóleső jelen lenni. Ezek nagyon ritka pillanatok, maga a boldogság.”

Ilyen és még hasonló történetek tucatját hallgathattuk végig, egy olyan színházi és kultúrtörténeti korról, amikor még „borzasztó fontos volt, mi történik a színpadon, mert az emberek közösségi élményéhez hozzátartozott, hogy összenézzenek”. Nem is soroljuk tovább, ha kíváncsiak Jordán Tamás életére, a nemzetis időkre, a PoSZT, a Merlin és a szombathelyi színház alapítására, hát lapozzanak bele!

Évtizedekkel korábban Jordán Tamás már így mondott József Attilát

 

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 


 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés