Pénteken hajó?
- gyakran odavetett kérdés hétközbeni sörözések, vagy munkakörön kívül elkövetett MSN-csetpingpong közepette, budapesti baráti társaságokban. Ami persze más magyar városok bősz zenekedvelőit sem tántorítja vissza attól, hogy egy hétvégére felkerekedjenek, és jelenlétükkel válaszolják meg a kérdést. Talán tudatosság nélkül való, talán a jól zakatoló marketinggépezetnek köszönhetően van így, de ha a fővárosi éjszakában ma a hajóról esik szó, így, határozott névelővel, akkor mindenki ugyanarra a monstrumra gondol, ami a Petőfi-híd budai lábánál horgonyzik.
Ránézésre lerí, hogy nem rövid utat tett meg ideáig Artemovszk 38, amely nevet mára kezdőbetűre és számra rövidítettek. Nem rövidet, mert 1968-ban kalapálták össze azzal a céllal, hogy sokszáz tonnányi követ utaztassanak rajta. Dolga végeztével nyugdíjazták, hogy 2003 után motorblokkjától megfosztott állóhajóként számos zenei szubkultúra tagjait boldogítsa.
Mindenféle szubkultúra tagjai megfordulnak rajta
A nagyívű terv teljesítéséhez van neki egy 700 főt befogadni képes gyomra (ülőskoncert esetén ez 350-re csökken), mint fő helyszín, Budapest talán legerősebb hangrendszerével, és egy nyáron beüzemelt tetőterasza, ahol félezren férnek el.
Ezekben a számokban tudunk gondolkodni, ami limitálja is a koncerteket, amiket megrendezhetünk, hiszen nagyobb zenekarokat már nem tudunk szervezni, nekik a PeCsa való. Persze előfordult, hogy Péterfy Bori például egymás után két napon is játszott, hogy kielégítse közönségét, ilyen megtörténhet
- mondja el kérdésünkre Kozlov Sándor, az A38 sajtóskapitánya.Más a helyzetük abban is, hogy nincs állandó közönségük, mint mondjuk a Gödörnek, ahova kocsmázni mennek az emberek és másodlagos a zene, a hajóra konkrét események miatt érkezik a vendégkör, ami így állandóan más és más. Aztán persze újra visszatér. Cserébe viszont nincs olyan fővárosi, de lassan már vidéki, underground zenékkel behatóan foglalkozó fiatal sem, aki ne fordult volna meg a fedélzeten.
Állandó koncepció nincs - az említettek miatt nem is lehetne -, fókuszok vannak.
Így keletkeztek sorozataink, például a Real Your Nature, ami DJ Cadik védnökségével az aktuális elektronikus és hip hop zenei színteret mutatta be, vagy a Rising Sun, ami a japán kortárs kultúrát igyekszik bemutatni, de azon belül is a szabadabb, pulzálóbb, fejlődőbb vonulatot.
(Az ezen belüli egyik ragyogó koncertről, a Soil & "Pimp" Sessions koncertjéről mi is írtunk - de ugyanitt jártunk norvég indie sztár koncertjén is.)Tény, hogy a hajó megkerülhetetlen, de nem is akarja senki kerülgetni, az mindig öröm, ha ide szerveződik valami. Még ha vannak is olyan enyhe hátulütők, mint a koncertterem környékéről hiányzó ülőalkalmatosságok, vagy a tetőterasz kevésbé hangulatos kialakítása, ezek apróságok ahhoz képest, mennyire süt a profizmus és az odafigyelés mindenhonnan: ottjártunkkor például éppen az éves karbantartás, a szeptemberben kezdődő őszi idény előtti nagy meózás folyt a hajógyomorban, robotlámpák várták sorban, hogy egyenként apró ízekre cincálják őket.
Így kell ezt csinálni
De a siker egyéb terepen is megjelenik: van a hajónak saját fesztiválja is, amit a fővárosi önkormányzat támogatásával elvittek már Moszkvába, Belgrádba, Prágába, Pozsonyba és Amszterdamba is, most Bécs és Ljubljana van soron. Plakáttervező kreatívjuk, Tóth Andrej pedig egymást követő két évben is ARC-pályázatot nyert - ennek oka van, az A38 szórólapjai között nem nagyon találunk hibás darabot.
Novembertől ráadásul még egy második épülettel, a hajótesthez csatolt úszóművel is bővül az A38. Ha mindez nem elég ajánlólevél, akkor szívesen megtoldjuk így a végén egy videóval is - ami egyébként minden jelentősebb zenekar műsoráról készül, így esett az őrült dobossal, Jojo Mayerrel is. Őt választottuk, őt hallgassák, viszontlátásra!
