Felkéredzkedtünk egy hótolóra

És lenyomtunk egy péntek délutáni műszakot. Fárasztó munkakör a narancssárga angyaloké. Agresszív autósok, robbanó hó - riport a fülkéből, videóval.
 
 

Felkéredzkedtünk egy hótolóra

És lenyomtunk egy péntek délutáni műszakot. Fárasztó munkakör a narancssárga angyaloké. Agresszív autósok, robbanó hó - riport a fülkéből, videóval.
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

Felkéredzkedtünk egy hótolóra

És lenyomtunk egy péntek délutáni műszakot. Fárasztó munkakör a narancssárga angyaloké. Agresszív autósok, robbanó hó - riport a fülkéből, videóval.

Tegnap minden időjárásról szóló cikkünkben megemlítettük, hogy még azok se keljenek útra, akiknek muszáj, ennek ellenére mégis így tettem.

A Magyar Közút szombathelyi telephelyén várakozom, kint a szél vízszintesen hordja a havat, miközben épp felkészítik a hótolónkat a következő órákra. Kiszúrok egy kávéautomatát a folyosón, de még előszedni sem tudom az aprót, amikor egy narancssárga ruhás, bajszos úr szól: ogy menjek, nála van igazi kávé. Máris előkapja a termoszt, s tölt egy pohár gőzölgő feketét a sajátjából. Aztán megérkezik Takács Csaba is, sofőr, vele mehetek ki egy körre, s már int is, hogy menjünk mert "sok a dolog a 89-esen". Kint vár minket a Mercedes hótoló, felmászunk a magas fülkébe és pár perc múlva már az elkerülő úton toljuk a havat.

Csaba 55 éves, ez a tizenharmadik tele a sofőrülésben, magabiztosan tekeri a kormányt azokban a kanyarokban, ahol én feleakkora sebességgel is ijedten mennék. Lepucoljuk a körforgalmakat, eligazítjuk a rendőröket, hogy meddig járható az út, majd robogunk is a 89-esre. „Szombathely és Bucsu közt kell tisztítanunk az utat, sokan jönnek haza délután Ausztriából, nekik is haza kell érniük, itt pedig sok a hóátfúvás.” - kiáltja Csaba, mert néha annyira hangos az eke, ahogy tolja előttünk a havat, hogy szinte füldugóért nyúlnánk. Az első forduló után vészvillogókra leszünk figyelmesek, le intik a hótolót. Amikor elmentünk autójuk mellett, egy felverődő jégdarab megrepesztette a szélvédőjüket. Már telefonáltak, a biztosító intézi.

Told már le b*zd meg!

Fordulunk a körforgalomban, megint gyorsabban, mint én mernék, s ismét az úton. Fura, hogy alig 20-30 perce toltuk el innen a havat, s már hordja is vissza a szél. - A múltkor is egész éjjel oda-vissza jártam, mert akkora szél volt, és annyira esett, hogy folyamatosan kellett takarítani. 12 órás egy műszak, persze közben van pihenő, amikor lehet enni, teát inni, de ha olyan a helyzet, akkor végig az úton van az ember - mondja, majd aszfaltig ereszti az ekét. Meg is kérdem, hogy miért a szemközti sáv felé dobjuk a havat. Kapom a magyarázatot: így megyünk két-három kilométert, fordulunk, aztán kidobjuk a havat az útról szélirányban. „Azért kell így, hogy ne építsünk hófalat az út mellé, mert azt újra az aszfaltra hordaná a szél.”

Megfordulunk az úton, egy kombi kikerül minket, s a szemközti, tiszta sávban megy tovább. Öt perccel később torlódás, a kombi nem tudott visszajönni a sávba, középen akadt. Várjuk, hogy kitolják, közben valaki felénk jön, Csaba mondja is, hogy segítünk neki, ha ad a többi autós egy kis helyet. Aztán a sofőr odaér hozzánk és leüvölti Csabát, hogy miért itt tolja a havat, és kotorja el sürgősen középről, hogy vissza tudjon menni.
„Sokféle ember van” - mondja sóhajtva a hókotró ura, miközben felszabadítja az utat. „Az a baj, hogy Pattogi úr nem érti meg, miért így kell ledobni a havat. Ha úgy csinálom, ahogy ő gondolja, akkor holnap reggel nem mennek az emberek munkába.”

Újabb forduló, helyenként ismét úgy tűnik, mintha órák óta nem jártunk volna arra. Egy nagyobb hókupacokba ütköző eke hirtelen megrántja az egész autót, s bombaként robban a szélvédőre a hó. „Ha megkeményedik, akkor jól megfogja az autót” - mondja, miközben én a nagy kijelzős kezelőszerveket vizslatom. Az egyik a gépeket vezérli, a másik a sómennyiséget és a szórási területet szabályozza. Zörög előttünk az eke, zúg tőle a fülke, de Csaba szerint ezekkel az autókkal nagyon kényelmes dolgozni. Légrugós ülés, állítható kormány, s minden modern. „A régi Skoda/Liazokban már nagy volt a huzat, és ott nem lehetett hallani semmit sem” - jegyzi meg, miközben lekanyarodunk Sénél, hogy Torony felé elindulva Bucsuig megtisztítsuk az aszfaltot.

Video: Nézze meg videónkban milyen volt a délutáni műszak a néhol derékig érő hóban!

Ha hókotrót vezet az ember, annyira nem féltik

Visszafelé az úton újabb vészvillogó, egy Mercedes kisbusz csúszott meg, apa, anya, három gyerek. Segítünk nekik. Amíg a férj kötelet szerez, elbeszélgetek feleséggel. Ausztriai síelésből jöttek, ahol egy hete esik a hó. A határig zavartalanul haladtak, de itt megcsúszott az autó. Közben Csaba ráakasztja a kisbuszra a láncot, majd könnyedén kihúzza a kisbuszt. „Örök hálám, köszönjük!” - mondja a férj, megveregetve Csaba vállát. A fülkébe ülve meg is kérdem, hogy érte mennyire aggódnak otthon. „Annyira nem. Ha hókotrót vezet az ember, annyira nem féltik” - mondja, majd úgy húsz perc múlva csörög a telefonja, felesége hívja, kérdezgetve, hogy minden rendben van-e. „Na jó, egy kicsit aggódnak” - teszi hozzá a beszélgetés után.

A harmadik óra után kissé monoton a fehér utat nézni, a sofőr is mondja, hogy szereti ezt csinálni, de tud unalmas is lenni, főleg éjszaka. Nyáron egyébként általában fűkaszás traktort vezet. Közben csörög párszor a telefonja, kollégák jelentik, hogy a 86-os úton pokoli a helyzet, több hótoló is elakadt, de tűzoltóautó és mentő is beragadt, őket nagyobb munkagépekkel szabadítják ki. Hiába a figyelmeztetés, még mindig sokan indulnak útnak otthonról személyautókkal, aztán pár kilométer után vége, beragadnak.

Az utolsó fordulót tesszük, sok helyen már fekete az aszfalt, egy darabig járható marad. Este nyolc múlt, félreállunk, Csaba ismét írja a menetlevelet (ugye azt is kell), közben kiszállok könnyebb dolgaimat intézni. Mondja, hogy hátratolat, hogy segítsen, én az ablakon kinézve jelzem, hogy nem kell. No igen, személyautóhoz szoktam. Kipattanok a fülkéből a combig érő hóba, autók fénye világít rám.
„Az eke mögött feltűnés nélkül lehet!” - kiáltja a jó tanácsot, majd kissé fagyosan mászok vissza, hogy induljunk haza.

„Ma lehet, hogy a telephelyen alszom, a Mesterháza felé vezető út hó alatt van” - mondja, majd azt is megtudom, hogy reggel épp egy munkagép tolta ott el a havat, azért tudott csak bejönni kisautójával. „Nem különleges eset ez, tegnap is bent maradt egy-két kolléga, akik nem jutottak el hazáig, ma sem lesz ez másképp. A munkával jár, és hát sajnos nem mehetünk haza a hótolóval...”

[/p]
 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 
 

 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

 

Hirdetés