Alföldi és Jordán utolsó órája

Jutalomjáték ez nekünk, nézőknek is – Jordán és Alföldi remek társak, olyan intim, gondolkodó színházat csinálnak, amiben lubickol a szombathelyi közönség is.
 
 

Alföldi és Jordán utolsó órája

Jutalomjáték ez nekünk, nézőknek is – Jordán és Alföldi remek társak, olyan intim, gondolkodó színházat csinálnak, amiben lubickol a szombathelyi közönség is.
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

Alföldi és Jordán utolsó órája

Jutalomjáték ez nekünk, nézőknek is – Jordán és Alföldi remek társak, olyan intim, gondolkodó színházat csinálnak, amiben lubickol a szombathelyi közönség is.

Legyünk őszinték, mázlink van, hogy Jordán öt éve a Nemzeti mézeskalács palotájából távozva épp Szombathelyen akart a semmiből színházat csinálni, és azóta is köztünk állomásozik - különben (sok más mellett) valószínűleg sohasem sikerült volna erre az előadásra sem befizetni magunkat. Innen vidékről ugyanis - aki próbálta az tudja - a Nemzeti Színház előadásaira, pláne Alföldi rendezéseire békeidőben sem volt könnyű jegyet szerezni. Most pedig, hogy generációjának egyik legkarakteresebb színész-rendezője június 30-ától társulat nélkül marad, és naponta katasztrófaturisták százai lepik el a Nemzeti jegypénztárát – lehetetlenség. (Jó, jött a hírrel tegnap Pestről egy ismerős, 30 ezerért már kaphatott volna…)

Nem csoda, hogy Mark St. Germain „Az utolsó óra” című kétszemélyes darabjának bemutatójára (a Rózsavölgyi Szalon produkciója) Szombathelyen is pillanatok alatt elkapkodták a jegyeket (a bemutatók számát mindjárt kétszer, így pótelőadással is megfejelték). Jutalomjáték ez Jordánnak és Alföldinek, azzal az élet adta pikantériával, hogy a volt és a most leköszönő nemzetis igazgató soha sem játszott még együtt darabban, és ezt a hagyományt pont akkor törik meg, amikor annak a legnagyobb súlya van (az utolsó órában). Amikor pár hónap, és a Nemzetinek új ideológus-direktora lesz.

Öt éve még ők váltották egymást, ráadásul a szombathelyi társulatnak nem egy színészét annak idején Jordán mentette át a Nemzetiből, mert Alföldi színházába nem fértek be – de ez már a múlt.

Ami fontos - jó látni, hogy a két (más generációt, más világlátást képviselő) színész-rendező, akiknek eddig sok közük nem volt egymáshoz, nagy összhangban, kölcsönös tiszteletben és szeretetben képes együtt színházat csinálni.

És már a darabban, Az utolsó órában járunk – mert a párhuzam adott – a két tudósember között szellemi és generációs szakadék tátong (mint ahogy öt éve Alföldi és Jordán között is ezt feltételeztük volna), akik szinte semmiben sem értenek egyet. Jordán a nyolcvanas éveiben súlyos szájüregi rákkal küzdő pszichoanalitikust, Sigmund Freudot alakítja. Őt látogatja meg londoni otthonában - éppen aznap, amikor Anglia belép a második világháborúba - Clive Staples Lewis irodalmár, akit Alföldi Róbert játszik. Lewis korábban könyvében vitába száll Freuddal, megpróbálta nevetségessé tenni az idős analitikust. A köztük lévő vita tárgya Freud makacs istentagadása, aki képtelen megérteni Lewis megtérését, képtelen elfogadni az irracionálist, azt, hogy a neurózison túl is lehet Krisztusban hinni, létezhet más, érthetetlen ok.

Kettőjük között hidat ver a tisztelet és az egymás iránti megbecsülés, hogy respektálják azt, amit olyan kényelmes elfelejteni: ahhoz, hogy tiszteljük (ezzel együtt meghallgassuk) egymást, nem kell, hogy mindenben szolgamódon egyetértsünk. Gondolkodunk, tehát élünk! - Ebben példás Freud és Lewis találkozása, Alföldi és Jordán összefogása.

Mark St. Germain darabja szellemi társasjáték, metapszichológiai, kulturális antropológiai, vallásfilozófiai diskurzus. Platón stílusában – pro és kontra körbejárja hitbéli dolgainkat, az istenkérdést. A diskurzusnak nincs győztese, mi nézők magunkban dönthetünk, mikor melyik oldalra állunk, melyik érvrendszerrel tudunk inkább azonosulni. A lényeg, dogmák helyett gondolkozzunk.

Annak ellenére, hogy egyik tudós érvelőnek sem sikerül maga alá gyűrnie a másikat, mint általában a jó daraboknál lenni szokott, a két főszereplő sajátos metamorfózison megy át. Jordán Freudja a szemünk előtt omlik össze, lesz magabiztos cinikus pszichoanalitikus fenoménből egy megtört, hitetlen, fáradt öregember. Aki gyengeségeivel, okosságával élete végéig kapaszkodik az ész mindenhatóságába. Aztán a legvégén, újra megátalkodott ateistaként belső erejére talál, a színpad előtt ülve már viccet mesél…(Jordán nagyot alakít, látom, hogyan lesz a professzorból szánalmas, megtört hajlott hátú öregember, megindítóan hozza a műprotézissel bajlódó, fájdalmakkal küzdő pszichoterapeutát, hogy aztán a semmiből újraépítse a figurát.)

Alföldi formálta Lewis kezdetben zárkózottabb, decens és okos, majd fokozatosan erősödik a karakter, ahogy állja Freud „ütéseit”, izmosodik. Érzékeny és okos, szinte megrettenünk, amikor hirtelen kibukik az igazi énje, aki fél, és kiabálni kezd.

Alföldi rendezése korba és térbe illik, ügyesen kiszolgálja a darabot. Belakja a színház étteremét. Freud lakószobája, elöl a parányi színpadon mindössze három szimbolikus tárgy áll, a lélekboncoló dívány, az analitikus fotel, és a világvevő rádió. Szemben valahol a közönség soraiban (mint a csatatér másik oldalán) ott egy szék – a kívülálló helye. A kávéházi asztalokon szétszórva istenségek kis szobra (Freud mániákusan gyűjtötte a fétistárgyakat). Ügyesen kifundálták, ki mikor hova ül. Nagyon nem mindegy, ki mikor, hol mit mond el, miről érvel (a díványon, a fotelben vagy középen), ennek is súlya van. A szerepek dinamikusan folyton változnak – az analitikusból páciens, a páciensből analitikus lesz.

A Rózsavölgyi Szalon vendégjátéka: Az utolsó óra

Dr. Armand M. Nicholi jr. "The Question of God" című ötlete nyomán írta: Mark St. Germain

A darab középpontjában a világhírű pszichoanalitikus, Sigmund Freud áll. Londoni otthonába látogatóba érkezik egy kevésbé híres fiatal professzor, Clive Staples Lewis, aki korábbi könyvében nevetségessé tette az idős lélekbúvárt. Két szakember. Az egyik legenda. A másik talán lesz. Fiatal és idős. Két generáció. Két felelős értelmiségi egy nehéz, fájdalmas és zűrzavaros történelmi pillanatban. Nehéz és fájdalmas helyzetekben. Találkoznak és beszélnek egymással. Beszélgetnek. A világról és az életről, tettekről és ideákról. Arról, hogy mi az, hogy "felelős értelmiség". A két ember diskurzusa éppen aznap veszi kezdetét, amikor Anglia belép a második világháborúba.

Szereplők: Dr. Sigmund Freud/Jordán Tamás
C.S. Lewis/Alföldi Róbert

Fordította: Ungvári Tamás
Díszlet, jelmez: Alföldi Róbert
Rendező: Alföldi Róbert

 

 

Támogass, hogy még több és jobb cikkeket írhassunk!

A Nyugat.hu, amit épp most olvasol, háttérhatalom nélkül, hirdetésekből és támogatásokból tartja fenn magát. Célunk a hiteles, igazságkereső hírgyártás, a jó tartalom. Ehhez kérjük támogatásodat! Kattints és légy részese a szabadságnak.

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 


 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés