Néhány olvasónk kiborult, amiért kritikával mertük illetni az 58 éves, hallelujázó fogorvos felléptetését a Joskar-Ola napokon, aki utoljára a kilencvenes években volt érdekes, bár akkor is inkább röhögni lehetett rajta. Miközben számos olyan hazai előadó van, akik, mivel kereskedelmi rádiók gyáva zenei szerkesztőinek hála nem játsszák és nagy fesztiválokra sem hívják őket, csak egy szűk közeghez érnek el, pedig könnyűszerrel ütögetik a nemzetközi mércét. Megmutatjuk, mi kikre csengettük volna pénzt inkább, akik valóban értéket teremtenek, és cikinek sem kell éreznünk magunkat a hallgatásuk közben. Sőt!
1. Amoeba Band, hungarikum groove-ok!
Aki meghallgatja őket, és nem tudja, hogy egy hazai termékről van szó, állambácsi által megkötött-átvágott trikolór masni nélkül, az aligha gondolná azt, hogy ők egy hazai termék. Tekintettel mondjuk egy aktuális MAHASZ-listára, de talán nem is baj, hogy oda nem kerülnek fel, az már lassan vérciki kategória. A legjobb magyar future soul zenekar alulról tört felfelé, mindenféle támogatás nélkül, és nagyon nehéz nem szeretni őket! Ez itt egy klip, a budapesti underground meghatározó arcaival, de itt egy teljes lemez is.
2. Fran Palermo, a kaleidoszkopikus rock & roll
Pillanatnyilag nincs még egy együttes itthon, ami ennyi színes-szagos ötletet, a szivárvány minden árnyalatában játszó izgalmat lenne képes kifacsarni magából, mint ők. Mediterrán gitárzenéjükben benne van a hatvanas évek pszichedeliája, a szörfrock életigenlése, és egy irgalmatlan nagy adag örök nyár. Itt van a Razzle Dazzle című tökfriss debütáló nagylemezük, ami a világ összes strandolásának soundtrackje lehetne:
3. Stahl Barbara újhullámos R&B-je
Lotfi Árzsáng Áron alapjaira énekel a fiatal tehetség, Stahl Barbara, ketten együtt pedig fontos hiánypótlást visznek véghez érzékeny, gázneműen lebegő popzenéjükkel, azzal a fajtával, ami tőlünk nyugatabbra már hatalmasakat megy. Ezt sem fogjuk hallani a Petőfin, de hallgassuk helyette itt, komplett album:
4. Sazabio, az örök nyár villanyzenei lovagja
Ha mi egy baleári sziget lennénk, mindenképpen ezt az embert szerződtetnénk le a tengerparti bárunkba rezidensnek. Diószegi Szabolcs Sazabio néven baszkurálja a határmezsgyét a 80-as évek nosztalgikus szintifutamai és a funkkal felrántott újdiszkó között, így ni:
5. Dope Calypso, az energiabomba
Tavaly év végén már éltettük őket, nem is tehettünk mást, hiszen tényleg olyan videoklipet hoztak össze, hogy Tarantino igazán visszadhatta volna miatta a diplomáját. A kikupálatlanul tökös, szőrös, állati garázspunkot játszó banda igazi csiszolatlanul fénylő csillag a hazai rockszíntéren, ideje lenne már több teret adni nekik.
6. Volkova Sisters, a sötétpop magyar követei
Azért a követei, mert most már épp Londonban próbálnak érvényesülni. Megérdemelnék a sikert, mert gótikusra fazonírozott, izgi skandináv előadókat idéző zenei világuk messze kívül esik a hazai könnyűzenei palettán, éspedig a lehető legjobb értelemben.
7. Iamyank, a downtempo-nindzsa
Az egyik leglátványosabb budapesti raszta(haj) tulajdonosa egyben a budapesti elektronikus közeg legtehetségesebb alkotója, aki ma már odáig is eljutott, hogy ne csak csinálja, de oktassa is a szoftveres zenekomponálás minden trükkjét a fiatal, feltörekvő tehetségeknek. Egy hónapja jött ki a szerzői lemeze, amit mindenkinek kötelező lenne végighallgatnia, aki valaha is szerette a Ninja Tune vagy a Planet Mu kiadókat, bólogatott már Amon Tobinra, Nosaj Thingre vagy Mount Kimbie-re.
(Nyitókép: Amoeba Band)
