Ohmydeer 1. nap 

Történelmi fesztiválélmény a Muravidéken

Ott voltunk az első Ohmydeer fesztiválon, ami sajnos sanszos, hogy az utolsó is.
 
 

Történelmi fesztiválélmény a Muravidéken

Ott voltunk az első Ohmydeer fesztiválon, ami sajnos sanszos, hogy az utolsó is.
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

Történelmi fesztiválélmény a Muravidéken

Ott voltunk az első Ohmydeer fesztiválon, ami sajnos sanszos, hogy az utolsó is.

Nyilván nem könnyű a semmiből egy új fesztivált elindítani. Az első próbálkozások mindenhol döcögősek, szervezési, lebonyolítási bakik mindenhol vannak. Az Ohmydeerrel viszont más a baj. Pár hiányosságtól eltekintve kifejezetten profinak tűnik az egész,

Csak mintha az alapkoncepció nem működne

Mint sok más dologban, a könnyűzenében is meghúzódik egy elég éles határvonal Budapest és vidék között. Miközben a kisebb városokban főleg a Petőfi által játszott zenekarok tudnak teltházas koncerteket adni, Budapestnek megvan a saját underground szcénája, akik nyugati szinten is aktuális műfajokban csinálnak nagyon jó dolgokat, a fővároson kívül viszont nem nagyon ismeri őket senki.

Ezt az ellentétet próbálta feloldani az Ohmydeer, és elhozták a belpesti klubéletet Nagykanizsára. A koncepció nagyjából az lehetett, hogy csinálnak egy nagyszínpadot fix közönségvonzó rádiósztárokkal, mint a Wellhelo, Ákos vagy 30Y, a kisebb színpadhoz áttévedve pedig ezek az emberek beleszaladhatnak olyan kevésbé ismert, viszont baromi jó zenekarokba, akikkel vidéken még nem nagyon találkozhattak.

A mutatvány ott dőlt meg, hogy senki nem tévedt át oda

Az első nap húzóneve egyértelműen Ákos volt, ez a közönség összetételén is meglátszott, rengeteg 40+os érkezett a Csónakázó-tóhoz, akik már 30Y alatt befoglalták az első sorokat, türelmesen végigvárták a Toploadert, ott táncoltak is kicsit, ahol egyébként többször is voltak nagy revelációink 15-20 éves számok hallatán, hogy “ú, ezek is ők?” Ezek szerint a Dancing in the moonlighton túl is volt élet.

Ákosra aztán összejött egy legmerészebb becsléssel is 2000 körülire saccolható tömeg, ami ott nagynak tűnt, de mondjuk simán beférne az Akváriumba. Aztán Ákosnak vége lett, és ott valami más is véget ért, valami fájt. Mert hiába voltak hajnali ötig bulik, a fesztivál a női princípium okleveles szakértőjének távozásával szinte teljesen kiürült.

A kisebb színpadon még egy 100 körüli csapat összegyűlt a Middlemist Red csúszós koncertjére, de mindenkin látszott, hogy kb miattuk jöttek, “áttévedők” nem voltak sehol, a záróbulit levezénylő Galactic Jacksonhoz pedig már fél óra után elkezdett feljárkálni egy biztonsági őr az óráját, meg a lent táncoló körülbelül 10 embert mutogatva.

A mai Wellhellóra érkező csapattal talán nagyobb szerencséjük lesz a kisszínpadosoknak, mint az Ákososokkal, de egyelőre a helyzet nem valami rózsás. Pedig nagyon szurkoltam nekik, tényleg baromi jó zenekarok jöttek le Zalába, de úgy néz ki, hogy pesten kívül tök ismeretlen bandákért, Sziget szintű italárak mellett, látványvilág ide vagy oda, senki nem fog erdei felfedezőútra indulni.

Nagyon látszik az egész fesztiválon, hogy a szervezők rengeteg energiát beleöltek, hogy olyan legyen amilyen, igazi elvarázsolt világot építettek a Csónakázó-tó köré, viszont emberek terén fájóan szellős az egész, és nagyon meg lennék lepődve, ha nem lenne akkora a veszteség, hogy jövőre is neki tudnak még ugrani. Azért szurkolok.

 

 

Támogass, hogy még több és jobb cikkeket írhassunk!

A Nyugat.hu, amit épp most olvasol, háttérhatalom nélkül, hirdetésekből és támogatásokból tartja fenn magát. Célunk a hiteles, igazságkereső hírgyártás, a jó tartalom. Ehhez kérjük támogatásodat! Kattints és légy részese a szabadságnak.

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 


 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés