Vannak a fesztiválozók, akik egy fesztiválra az értelem elvesztéséért mennek, illetve a fesztiválok, amik rájuk lett szabva, és a The Prodigy is csak amolyan inkluzíve jár a pálinka decijéhez. Aztán vannak, akik a zenéért mennek egy fesztiválra, a fesztivál meg főként azt is adja nekik, minden egyéb másodlagos - nincs bungee jumping, házasságkötő sátor, és a tömegfolyam közé bevágtató robogók. Számos európai fesztivál ebbe az utóbbi, zeneközpontú kasztba tartozik, és a zenét még valamire tartó, élelmesebb magyarok már arra is rájöttek, hogy alkalomadtán anyagilag is jobban megéri elmenni egy ilyenre, mert tartalmasabb, minőségre orientált, és nem utolsósorban egy nyaralás is jár mellé.

Galéria: strandhelyszínnel is szolgált az Outlook (fotók: Rozmy.info)

Ide sorolódik az Outlook Festival is, amit az angol szervezők maguk úgy definiáltak: Európa legnagyobb "bass culture" (hanyag fordításban körülbelül: basszus alapú) és dubstep fesztiválja, és nem is beszélnek mellé: ide gyűlik mindenki, akit elkapott az az energia, amit a jungle óta talán egyetlen új műfaj sem volt képes kipréselni magából, vagy csak nagyon rövid ideig.

Kőfalak között dübörgött

A dubstep egyébként az elmúlt egy évtizedben szökkent szárba Londonban, mélyen letüdőzve a jamaikai soundsystem kultúra vívmányait, mint amilyen a parti csúcspontján visszapörgetett, majd újból az elejétől lejátszott - azaz rewindolt - bakelitlemez, a reggae alapú vokálok, a jellegzetes vágások és visszhangok, végül mindezt egy kemény elektronikus svunggal és öblös basszusokkal verte hátba. Mára számos irányban elágazott, és amiről kezdetben sokan hitték, hogy múló szeszély, mára igazi trenddé nőtte ki magát.

Ilyen előismeretekkel vágtunk hát neki szeptember első napjaiban az Isztriai-félsziget déli részének, a Pula városa melletti lakatlan erdő mélyének, az Outlook ugyanis székhelyét ide, az egykori Fort Punta Christo erődítmény falai közé helyezte, ami eleve izgalmasan hangzott. Annak is találtuk: ormótlan kőtömbök, kőlépcsők, áttörhetetlen kőfallal körülvett udvarra vezető híd, épp olyan elemek, amik tökéletesen passzolnak egy még mindig undergroundnak titulálható zsánerhez. Főleg, hogy úgy hangosították be ezeket a monarchikus maradványokat, hogy olyannal magyarországi technikus nem találkozott még: ha azt mondjuk, hogy SMS írás közben a szuboktól a karakterek is remegtek, akkor ennyi talán elég is.

A felhozatallal nem untatnánk senkit, itt fellelhető a teljes line up, amit viszont mindenképp el tudunk mondani, hogy meglepő (vagy pont nem?) módon a dj-szettek és műsorok hellyel-közzel súrolták a tulajdonképpeni hibátlanságot: ilyen csúcsra járatott maximalizmust szintén ritkán tapasztalhatunk itthon. Szerencsére a versenyszellem jót tesz a műfaj művelőinek: mindenkinek a legjavát kell hoznia, és eszerint is jártak el - e sorok írója egy hónappal a harmadik iksz előtt is kilenc órán át végezte a térdemelés-karlendítés kombinációkat, mindenféle rásegítés nélkül.

Nagy-Britannia átköltözött

Inkább kellett rásegíteni arra, hogy elfeledkezzünk az angol túlerőről, és próbáljuk elkönyvelni, hogy ez egy nemzetközi célközönségnek teremtett fesztivál. Mert tény: 95 százalékban a dubstep őshazájának fiataljai jelentek meg, és gyakran hallottuk a színpadot befoglaló aktuális MC-től, hogy a publikum spannolásakor a szigetország fontosabb városait sorolja.

Nincs persze ezzel különösebb baj, mi örültünk annak, amikor a sussex-i Samnek megtanítottuk az "egészségedre"-t, vagy amikor elmondhattuk egy ifjú párnak, hogy Budapest nem Törökországban van. A britekre szabottság megjelent persze az italpultoknál is: egyrészt nem készpénzben, hanem az azért vásárolt tokennel (műanyag játékpénz) kellett fizetni, egy sört pedig nem úsztunk meg 20 kuna, azaz 800 forint alatt.

Így vagy úgy, abban a kint megfordult közel félszáz magyar állampolgár - legalábbis akikkel beszéltünk - töredelmesen egyetértett a fesztivál után, hogy olyan töltéssel érkezett vissza, hogy félő, jó ideig egyetlen magyar buli sem lesz képes reprodukálni ezeket az irgalmatlan energiákat. Hát igen, egy perfekt hangredszer képes olyan csodára, ami négy napig tart. Különösen, ha az idei év dubstep slágere többször is megszólal rajta, ami a következő - mi pedig várjuk a következőt. A jövő évit, mármint.