Példátlan pervezión kapták a szombathelyi színészeket: van az az őrület, amikor a mosdókagylóval szexelni is lehet

Zavarban vagyok, éjszaka van, itt ülök, kezemben egy pohár borral (ez után a darab után muszáj inni valamit), és azon gondolkodom, tetszett-e, vagy annyira mégsem ez a Hétköznapi őrületek, a WSSZ legfrissebb nagyszínházi premierje.
 
 

Példátlan pervezión kapták a szombathelyi színészeket: van az az őrület, amikor a mosdókagylóval szexelni is lehet

Zavarban vagyok, éjszaka van, itt ülök, kezemben egy pohár borral (ez után a darab után muszáj inni valamit), és azon gondolkodom, tetszett-e, vagy annyira mégsem ez a Hétköznapi őrületek, a WSSZ legfrissebb nagyszínházi premierje.
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

Példátlan pervezión kapták a szombathelyi színészeket: van az az őrület, amikor a mosdókagylóval szexelni is lehet

Zavarban vagyok, éjszaka van, itt ülök, kezemben egy pohár borral (ez után a darab után muszáj inni valamit), és azon gondolkodom, tetszett-e, vagy annyira mégsem ez a Hétköznapi őrületek, a WSSZ legfrissebb nagyszínházi premierje.

Az első felvonás bejött. Imádtam a szabadszájú beszólásokat, ahogy pakolja a kortárs cseh szerző, Petr Zelenka egymásra őrületeit, mennyire szabad, mennyire szókimondó és vagány. Aztán jön a szünet, feljebb már nincs, a második felvonás az elsőhöz képest nem dob messzebbre. Bár Petr (Bányai Kelemen Barna), a félresiklott szerelemtől, magánytól megbuggyant szürreális Kisherceg annyira jól mozog ebben a hülye és esetlen fazonokkal megtöltött magánuniverzumban, hogy miatta elnéznék még egy plusz felvonást.

Összességében mégis jól esett ez az egész, Réthly Attila szürreális komédiája: szeretem, ha Szombathelyen is látni kortárs őrületeket, szeretem, ha provokálnak, ha nézőként is keresik a gyenge pontjaimat.

A legabszurdabb maga a színházi közeg volt, a nézőtér, ahol ültem.

Egy hétköznap esti bérletes előadás kaptam ki, ahol az átlag életkor közelített a nyugdíjkorhatárhoz. Én pirultam bele, amikor szinte egyedül röhögtem a hetedik sorban azon, hogy a szexre kiéhezett srác épp megteker (dug) egy mosdókagylót, vagy a panelben asszonya mellett megsavanyodott papa hogyan szedi ki a buborékokat a sörből. Vagy az ezüsthajú zenész hogyan szeretkezik nőjével mások előtt, mert csak így megy, ha nézik. Ez egy ilyen darab. Nekem vicces, de látom, az úr, aki mellettem ül, és egész este zörgős cukorkát szopogat, azon a határon van, hogy hozzám vágja a görcsösen markolt műsorfüzetet.

Pedig gondolom, ő is megtapasztalta már: van az a helyzet, amikor semmi sem jön össze, amikor elhagynak, padlóra kerülsz, és mintha mindenki egyszerre vette volna be körülötted a hülyeségtablettát, senki és semmi nem áll össze. Megtapasztalta talán, papírvékony a határ őrület és normalitás között, bárki lába alól kicsúszhat a talaj. Elég hozzá egy hétköznapi szituáció, elhagynak, vagy csak véletlen félrekapcsolnak, és beleszeretsz egy vadidegenbe, aztán csak topogsz, felhívnád, de hogyan, mi legyen. Csak közben belebetegszik az ember a másik hiányába, önmaga esendőségébe és gyengeségeibe, az elvesztett illúziókba.

Őrületes hiátusban szenved itt mindenki, mindenki csonka és esetleges. Közben meg, kívülről nézve vicces is.

Aztán, hogy érezze, ő is él és ér valamit, megőrül inkább, paplant kezd lebegni látni, valódi kapcsolatok helyett próbababákkal és porszívóval flörtöl, mert azzal is jó lehet a szex, tulajdonképpen bármivel, legalább nem szól vissza, megmarad, nem megy el. (Na, ekkor kellet volna látni a nézők arcát, a porszívós maszturbáció részletezésénél:) Pedig Barnán túl dicséret jár a többi őrültnek is, a perverz, elmebeteg Mokkának (Kálmánchelyi Zoltánnak plusz vállveregetés) vagy a kirakatibabaként színre lépő Matusek Attilának, sorolhatom tovább, az egykori híradós bemondó Mertz Tiborbnak vagy az álomnő Janaként Gonda Katának, a butácskán kedves Hartai Petrának.

A helyszín Prága, napjainkban. Mintha felnőni, megöregedni, szeretni, élni – újra kellene tanulni itt mindent. Hozzá a színpadon dobozokból és telefonokból kirakott ideiglenes élet, minimál, pont elég, középen egy kanapéval, oldalt egy szűk ággyal. Élettérnek pont elég, életminőséghez kevés.

Ha úgy érzed, apály van, elhagyott az élet, nincs tovább, a szerelem elment, kiégtél, nem jön többé vissza, add fel magad egy csomagban, valaki valahol még talán tud veled kezdeni valamit – ez a végső tanulság, megtanultam.

Ha így zagyva, nézzétek meg, bogozzátok ki, aztán meséljétek el, nektek hogy tetszett!

Petr Zelenka: Hétköznapi őrületek

(Egy szünettel - 150 perc)
színmű két felvonásban
Fordította: Hamvai Kornél

"Próbáltam normálisan élni, de nem sikerült. Én küzdöttem, de kilátástalan volt, és túlságosan fájt. Most csak figyelem, hogy mi történik körülöttem, és abból merítek ihletet. Minden emberből, akivel találkozom, lesz egy vers."

Szereplők:
Petr/Bányai Kelemen Barna
Anya/Németh Judit
Apa/Mertz Tibor
Mokka/Kálmánchelyi Zoltán
Jana/Gonda Kata
Ales/Balogh János
Jirzsi/Orosz Róbert
Aliz/Hartai Petra
Sylvia/Nagy Cili
Főnök/Horváth Ákos
Anna/Bálint Éva
Éva, a kirakatbábu/Matusek Attila
Postás/Móri Csaba
Postás/Kisely Máté

Díszlet: Takács Lilla
Jelmez: Varga Alexandra
Kellék: Varga Máté
Súgó: Kisely Máté
Ügyelő: Győrváry Eszter
Rendezőasszisztens: Balogh Lívia
Rendező: Réthly Attila

Bemutató: 2017. november 24. 19 óra, Nagyszínpad

Az előadás megtekintése 16 éves kortól ajánlott!

 

 

Támogass, hogy még több és jobb cikkeket írhassunk!

A Nyugat.hu, amit épp most olvasol, háttérhatalom nélkül, hirdetésekből és támogatásokból tartja fenn magát. Célunk a hiteles, igazságkereső hírgyártás, a jó tartalom. Ehhez kérjük támogatásodat! Kattints és légy részese a szabadságnak.

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 


 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés