Vannak azok a lemezek, amik első hallgatás után még nem fészkelik bele magukat a tudat "gyakori ismétlésre elrendeltetett" feliratú fakkjába. Sőt, vannak azok, amik kifejezetten szeretnek hagymaként viselkedni, és elvárják, hogy a hallgató fejtegesse le egyenként a rétegeket. A Radioheadtől sosem állt távol ez a megközelítés, pontosabban a kétezres évektől fogva nem, és azon belül is negyedik albumukkal, a mértékadó zenei lapok által máig - nagyon jogosan - referenciapontként számon tartott Kid A megjelenésével kötik ezt össze. Itt költözött be a Radiohead-világba az elektronika, ami kinyitotta a kapukat, és teret adott a hagyományos dalstruktúrákon való túllépésnek.

És volt mindennek még egy hozadéka: képesek lettek gitárokat elektronikus zenei eszközök módján bevetni, illetve gépi megszólalásokat hangszeres környezetben elhelyezni úgy, hogy ne lógjanak ki onnan. Ez minden valószínűség szerint kellett is ahhoz, hogy elérjék azt a státuszt, ahol most vannak: a világ egyik legkeresettebb alternatív zenekarává lettek, annyi elismeréssel a hátuk mögött, hogy annak külön Wikipedia-bejegyzést kellett nyitni.

Barack a zeneipar fejére

De nem csak eredetiségükben adták fel a leckét kortársaiknak. Eggyel korábbi, 2007-es nagylemezüket, az In Rainbowst egész egyszerűen letölthetővé tették a neten, mindenkinek saját belátására bízva, hogy mennyit akar érte fizetni, már ha egyáltalán. (Persze a zeneipart nem csak ilyen közvetett módon küldték el az anyjába, Thom Yorke énekes konkrétan ki is mondta egy ízben, hogy annak hamarosan vége, de ez nem lesz nagy veszteség a világnak.)

A friss lemez köré is a három évvel ezelőttihez hasonló marketinget építettek, de csak hasonlót, mert ugyan ezt is le lehet kapni a külön erre a célra létrehozott oldalról szombat óta, de ezért már hét eurót kell csengetni. Aztán jön majd a kézzelfogható formátum is márciusban, májusban pedig egy speciális "newspaper edition", benne nagy grafikákkal, többszáz apró artworkkel, két vinyl lemezzel, környezetbarát pakkban, szóval minden földi jóval - persze a The King Of Limbsen hallható zenecsokorról már most minden számottevő zenei oldalnak és blognak van véleménye. Nekünk is.

kontinenstől függetlenül bárki által letölthető

Amit el tudunk mondani az új lemezről, az mindenekelőtt az, hogy erre is érvényes, amit cikkünk elején mondtunk: jó eséllyel nem fogja első hallásra elcsavarni a fejeket. Ami nagyobb baj vele, az az, hogy másodjára, sőt, ezt követően sem juttat el olyan magasságokba mint a Karma Police, vagy olyan mélyre, mint az All I Need.

Szitakötők, koromfekete gödrök, üres hely a szívben

Pedig nem fukarkodtak a vájt fülekre optimalizált finomságokkal: háttérből előmászó zongorák, eleinte épphogycsak poroszkáló ritmus zakatoló dobokkal való felgyúrása (ami egyszer a !!! posztpunk-diszkós dolgait, egyszer meg a kilencvenes évek Propellerheadsét idézi), folyamatzene, a léleknek nem túl kellemes tónusok, felvillanó sercegések, dúdoló egyenkórus, járunk a tenger alján (Feral) és a megtisztulás mezején is (Codex), virágos-gyümölcsös-medúzás természetközeli képek bukkannak elő, majd olvadnak bele az ambientes háttérlebegésbe.

"Van egy üres hely a szívemben, ahol még gyökeret lehet verni" - szól a refrén a szöveg- és csúcspontügyileg egyértelműen nyertes darabnak kikiáltható Lotus Flowerben, természetesen ebből készítették el rögtön az első klippet is, amit az - állítólag ritka nehéz jellemű - Yorke táncol végig néha elfeledkezve, néha teátrálisan, de mindvégig egymaga és senki más.

Az eszköztárban, ami a The King Of Limbsben alkalmazva lett, és évek során át lett egymáshoz csiszolva, most is bele volt kódolva az intenzív odahatás, ami azonban végül mégis elmaradni látszik. Persze az is lehet, hogy majd a huszonsokadik meghallgatásra nyílnak meg olyan csakrák, amiknek még a létezéséről sem tudtunk, de egyelőre azt kell mondanunk a Radiohead legújabb háromnegyed órájáról, hogy ha nem ingerszegény közegben hallgatódik meg, például egy magányos, vaksötét estén, akkor nem fog belőle sok minden megmaradni.

Ki tudja, talán ha jobban odafigyelünk rá, akkor meghálálja a jóságot. Talán meg is próbáljuk ezt még párszor.