Olaszországot támadtuk volna a szocializmus védelmében?

Óriási tűzerő volt az egykori Garasin, majd Savaria laktanyában. Interjúnkban az is kiderül, mi lett volna a fő feladatuk egy háború esetén. Obrecsán Mihály ny. ezredessel beszélgettünk.
 
 

Olaszországot támadtuk volna a szocializmus védelmében?

Óriási tűzerő volt az egykori Garasin, majd Savaria laktanyában. Interjúnkban az is kiderül, mi lett volna a fő feladatuk egy háború esetén. Obrecsán Mihály ny. ezredessel beszélgettünk.
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

Olaszországot támadtuk volna a szocializmus védelmében?

Óriási tűzerő volt az egykori Garasin, majd Savaria laktanyában. Interjúnkban az is kiderül, mi lett volna a fő feladatuk egy háború esetén. Obrecsán Mihály ny. ezredessel beszélgettünk.

Hogyan kezdődött az egykori Garasin laktanya története?

Semmiféle hivatalos papírt nem találtunk arról, hogy miért is hozták létre a laktanyát, de már a 70-es években is élt erről egy mendemonda. Tudjuk, hogy 1945 után Szombathelyen megszűnt a magyar katonaság. Szovjet katonák állomásoztak a most 11-es Huszár úti laktanyában, az „MN” (Magyar Néphadsereg) alakulatai nem állomásoztak Szombathelyen.

A „fáma” szerint 70-es évek elején folytatott SALT-tárgyalásokon (szovjet-amerikai leszerelési tárgyalások) került szóba, hogy a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok vonuljanak vissza a Duna mögé, ellentételezésként az amerikai és NATO-csapatok létszámát csökkentik Nyugat-Európában, és a volt szocialista táborhoz közelebb állomásozókat visszavonják. Állítólag ekkor döbbentek rá az illetékesek, hogy magyar alakulatok nincsenek a határ közelében.

Határőrök voltak itt.

Igen, de a határőröknek teljesen más volt a feladatuk, ők a ki-és befelé szökdösőket fogdosták, (a rossz nyelvek szerint a befelé szökdösőket jobban), de ez legyen az ő bajuk. Ekkor készültek az ún. a „Marcal” tervek, melyek részeként a „Marcal-III” feladat alapján épült fel – ma úgy mondanánk zöldmezős beruházással – a szombathelyi laktanya, mely 1975-re lett készen.

A laktanya fénykorában a következő alakulatok voltak itt: egy gépesített lövészezred (majd dandár), a magyar hadsereg egyetlen harckocsi hadosztályának a lövészezredeként. (Nyílt titok hogy a hadosztály egyébként a tatai volt.) Egy vegyes páncéltörő-tüzér osztály, (később ezred), a 8. hadosztály alárendeltségéből, egy mélységi felderítő zászlóalj, szintén a 8. hadosztályból.

Egy rádiótechnikai-felderítő zászlóalj, az 5. hadsereg alárendeltségében, egy önálló vegyvédelmi század, amely szintén a 8-as hadosztályhoz tartozott. Ezenkívül volt egy viccesen „barkácsszázadnak” titulált, karbantartó- és javító század is, szintén az 5. hadseregből.

Ez nem sokat mond a laikusoknak.

De azt mindenki tudja – filmekből, könyvekből -, hogy a harckocsizók a csapásmérők, a lövészezredük pedig támadásban, előrevonásban az elővéd szerepét tölti be. Ha pedig feltesszük a kérdést, hogy miért voltak itt a 8. lövészhadosztály mélységi felderítői, a lövészezredek bevetését (is) biztosító páncéltörők, a hadsereg „szemének és fülének” nevezett rádiótechnikai-felderítő zászlóalj, melynek eszközei egészen Nápolyig „láttak, hallottak”, a válasz magától értetődik.

Ez bizony nem is rejtett támadó csoportosítás. Ön a beszélgetés előtt azt kérdezte tőlem, mi a különbség a rendszerváltás előtti és utáni hadsereg között. Nos amint látja a Néphadseregnek elsősorban nem az ország védelme volt a feladata, hanem a szocialista tábor védelme a Varsói Szerződés keretein belül. És a legjobb védekezés a támadás. Az egész szocialista tábor egy támadásra szervezett csoportosítás volt. Azt pedig minden katona tudta, a szolgálati szabályzatban benne is volt, hogy támadás nélkül nincs győzelem, vagyis a legjobb védekezés a támadás.

Szombathelyen közel négyezer katona állomásozott, békeidőben. A laktanyaparancsnok a gépesített lövész alakulat mindenkori parancsnoka volt. Hogy mennyire frekventált laktanya volt ez? Engedje meg, hogy csak a gépesített lövészekről beszéljek. A 80-as évek elején megkaptuk mindazt a technikát, ami a szárazföldi erőknél a legmodernebbnek számítottak.

Fegyvereket, járműveket?

Is-is. Megkaptuk az akkor legmodernebbnek számított BMP 1-es gyalogsági harcjárművet. Ennek olyan alacsony talajnyomása volt, hogy bármilyen terepen el tudott menni. 50-60 km/h-s sebességgel tudott úszni, ágyúval, és rakéta-páncéltörővel is fel volt szerelve. Megkaptuk az akkor legmodernebb önjáró és kézi légvédelmi rakétavetőket, sőt a 120 mm-es önjáró lövegeket is ezredtüzérségként, a 120 mm-es eddigi ezred aknavetők zászlóalj alárendeltségbe kerültek. A rakéta-páncéltörő eszközök mellé megkaptuk a 80 mm-es páncéltörő ágyúkat. (A páncéltörő ezred ugyanakkor 100 mm-eseket kapott helyettük, valamint rakéta-páncéltörő eszközökkel egészült ki a szervezetük.)

Mai szemmel nézve is hatalmas tűzerő volt itt összpontosítva. A mélységi felderítők - akik rendesen ugrottak, és ezt az egész város láthatta -, valóságos kuriózumnak számítottak, s itt voltak a rádió-felderítők is. Mi ez, ha nem egyértelműen támadó haderő.

És támadás esetén merre kellett volna indulniuk?

Riadó esetén nekünk is ki kellett települnünk, és nem visszafelé, hanem előre. Így védelmi feladatokat is el tudtunk volna látni, de ha megnéznénk, hogy voltak elhelyezve ezek az ún. riadókörletek, egyértelmű, hogy milyen irányba kellett volna mennünk. Ezek a várostól nyugatra voltak.

A magasabb beosztású tisztek tudták, hogy a laktanya ügyeletesi tiszti szobájában volt egy befalazott helyiség. Ott voltak elhelyezve az előre elkészített tervek, lepecsételve, s ezeket csak két ember ismerte: a parancsnok és a törzsfőnök, senki más. Más kérdés, hogy zászlóalj-parancsnokig bezárólag, az ún. „éles” védelmi körleteket messziről, megmutatták. (Ez a megmutatás teljes titokban csak „civilben” történhetett, stb.)

A Néphadsereg gyakorlatilag nem honvédelmi erő volt, csupán az ún. rendszerváltás tette valóban Honvédséggé, akkor vált az egyes számú feladatává szigorúan a haza védelme. (Lehet, hogy sokan nem értenek majd velem egyet, amikor ezt olvassák, de én ragaszkodom ehhez a véleményemhez, még akkor is, ha megvolt a nem túl hízelgő véleményem a 90-es évek „körkörös védelmi” elképzeléseiről, vagy az elmúlt 20 év honvédelmi reformjairól. )

Volt valamikor valami eredménye ennek a haderőnek?

Paradox módon a rendszerváltás után lett, amikor a szombathelyi laktanya alakulatai a 90-es évek elején, a délszláv háború idején komoly védelmi feladatot láttak el, vagy álltak készenlétben. A mélységi felderítőink, a rádiótechnikai-felderítők (és zavarók) szétbontakoztak a határon. A gépesített dandár és a vegyes páncéltörő ezred kijelölt részei pedig készenlétben voltak egy olyan erővel, amilyennel jelen pillanatban a Magyar Honvédség szárazföldi erői sem rendelkeznek békében, főleg nem egy kézben.

Ez az erő volt az MH határra kitelepült erőinek tartaléka, a dandárparancsnok-helyettes vezetésével. Három órás készenlétünk volt, 24 óra alatt bárhol bevethetők voltunk, (még helikopterek is álltak rendelkezésünkre!!!) betárazva, behevederezve, a lőszer kocsikra pakolva, szinte háborús állapotban. Hetente egyszer beriadóztattak és ellenőriztek minket.

Egyébként ez az erő a gépesített dandár rendszerben tartásának utolsó pillanatáig megvolt a sorozatos leépítések ellenére. A dandár életét gyökeresen megváltoztató leépítés 94-től, a Horn-kormány idején, Keleti György minisztersége alatt kezdődött.

A sorkatonák felkészültsége megfelelt ennek a magas követelményrendszernek?

Igen. Nagyon sok gyakorlaton kellett részt venniük a három időszakra bontott kettő, majd másfél év alatt. (Először 3x8, majd 3x6 hónapig tartott a szolgálat). Az alapkiképzésről senki sem hiányozhatott, ott nem volt pardon. Az időszakokban (periódusokban) kötelező volt legalább egy zászlóalj-szintű gyakorlat, ebben volt hegyi kiképzés, vízi átkelés, éleslövészettel egybekötött harcászati gyakorlat, természetesen vagy-vagy.

Ezen kívül voltak az ezred/hadosztály szintű gyakorlatok is, de nem feledkezhetünk el többnemzetiségű koalíciós gyakorlatokról sem. Gyakorlatilag 1979 és 1990 között nem volt olyan nemzetközi gyakorlat (itthon és külföldön) melyen a laktanya valamelyik alakulata ne vett volna részt. Már az ezeken való részvételhez is ki kellett képezni a katonákat. Egy sorkatona időszakonként 4-5 egyéni éleslövészetet és raj/csoport lőgyakorlatot hajtott végre.

Itt, Szombathelyen?

Igen, ehhez megvolt a megfelelő gyakorlóterünk is. Egervölgyön egyszerre hat lőtérszektoron egy időben gépkarabéllyal, géppuskával, mesterlövész-puskával, páncélozott harcjárművel, harckocsival stb. is lehetett lőni. A lőtér teljesen elektronikusan működött, kötelék lőgyakorlat végrehajtására is alkalmas volt.

A laktanya mellett volt egy 800 méter mélységű elektromosított lőelőkészítő-pálya, 100 m-es lőtér és egy 1500 m mély és 800 m széles gyakorlótér is. Gyakorlatilag a Szombathely, Söpte, Lukácsháza közti terület katonai gyakorlótér volt.

Nagy előnyünk volt, hogy az ún. főfegyver-kezelő katonákat és a rajparancsnokokat saját magunknak képeztük ki. Régebben máshol volt a kiképzésük, onnan hozták vissza őket, de a BMP-s korszaktól már minden itt zajlott, helyben, s ha rosszul válogattunk, azt magunknak köszönhettük. Aki volt katona, megérti, milyen nagy előny az, ha a parancsnok saját „szája íze szerint” válogathatja készítheti fel embereit. Ehhez nagy segítséget nyújtott a veszprémi toborzóközpont, ahonnan a megfelelő képzettségű, képességű újoncokat irányították hozzánk.

Térjünk vissza az elejére. Azt nem mondta el, hogy háború esetén merrefelé kellett volna elindulniuk a szombathelyi katonáknak.

Hogyan is mondjam ezt „finoman”? Ha megnézzük a térképet hogy Magyarországról – no, nem autóútra gondoltam - milyen járható irány van nyugatra, kettőt találunk. Az egyik a Duna völgye, s ha figyelembe vesszük a szovjet csapatok diszlokációját, kiderül, hogy ez az ő irányuk volt. Nem véletlenül nevezték Déli Hadseregcsoportnak a Magyarországon „ideiglenesen állomásozó” szovjet csapatokat. Ez lett volna a szovjet főcsapás déli szárnya.

Ennek a szárnynak a biztosítása lett volna a mi feladatunk, tőlük még délebbre, ez pedig a másik irány Szentgotthárdtól kezdve. Nincs más térség, mert a szárazföldi sereg csak a völgyekben tud előrenyomulni. Ha le is mérjük ennek az iránynak a járható szélességét láthatjuk, hogy 800 méter és két kilométer közti szélességűek a völgyek. (Hogy a továbbiakban merre vezet Szentgotthárdtól az út nyugat, délnyugati irányba mindenki támaszkodjon a térképen látottakra.)

Életemben először 1989-ben, amikor már ki lehetett menni Nyugatra, civilben néhányad magammal végigjártam ennek az útvonalnak egy részét. Ha valakit közelebbről érdekel mit érezhettünk látva azt az útvonalat melyen tankjainkkal, eszközeinkkel, katonáinkkal kellett volna áthaladni, menjen végig, és megérti akkori döbbenetünket.

Miért lett volna nehéz?

Mert más térképen, és más saját szemünkkel látni a beszűkült völgyeket, az égig érő hegyek között. Előfordulhat, hogy ha így alakult volna, a háború már régen véget ér, mi meg még mindig az Alpokban bolyongtunk volna. Ha valaki autóval megy Olaszország felé, láthatja a rengeteg viaduktot, melyeket idejekorán előkészítették a robbantásra, az lett volna az első, hogy felrobbantják őket. Ott átmenni csak légi úton lehetett volna, vagy …

Nos a rendszerváltásba az is beletartozott, hogy felvettük a kapcsolatot az osztrákokkal. Nem volt nehéz, mert a határőröknek már megvolt a szakmai kapcsolatuk, az akkori pinkafeldi ezredparancsnoknak pedig magyar rokonsága volt, és ők kezdték el a közös K und K emlékeket keresni Szombathelyen. Így kezdtünk el járni közös lövészetekre, egymás katonai eskütételükre, koszorúznia gyalogezred emlékművét Szombathelyen, vagy Írottkőre, ahol közös emlékhelye van az I. világháború osztrák és magyar hőseinek. Ma is járunk oda, de most már nyugdíjasként, a Burgenlandi Bajtársi Szövetséggel együttműködésben.

Milyen volt a hangulat?

Az elején furcsa volt számunkra, hogy az addigi „ellenséggel” találkozunk, elsősorban, hogy miket mondhatunk, és miket nem. Tanulságos volt, amikor a burgenlandi katonai tartományi parancsnok egyszer azt mondta: A katona soha nem igazi ellensége a másik katonának, mert a katona tudja, mit jelent a harc, mit jelent a szenvedés, mekkora pusztítást tud a másikban okozni. Mi soha nem voltunk egymásnak ellenségei, bennünket a politikusok tettek és tesznek majd valakikkel a jövőben is ellenséggé.

Ez 1991 tavaszán történt. Én nagyon megjegyeztem ezt a mondatot akkor. És tényleg, bárhová mentünk, mindenhol bajtársként fogadtak bennünket, egy életre megtanultam a „kamerád” szó valós jelentését, mert az lényegét tekintve nem tesz különbséget katonák között. Ennél szebb és emberibb befejezést nem is tudnék mondani, erről a valamikor „kényes”, utólag pedig egy kissé „kínos” témában.

Obrecsány Mihály

1950. március 5-én született Balassagyarmaton. A Kossuth Lajos Katonai Főiskolát 1968-1972 között végezte el katonai vezető szakon, gépesített lövészként. 1972. augusztus 20-án avatták hadnaggyá.

Az aszódi 15. gépesített lövészezredhez kerül, szakaszparancsnoki beosztásba. 1975-től a szombathelyi laktanya építésénél dolgozik, ez év őszén zászlóalj törzsfőnök. 1979 őszén a 3. gépesített lövészezred parancsnoka lesz, és századossá léptetik elő.

1983 és 1986 között a Szovjetunióban a Frunze katonai akadémián tanul, közben őrnaggyá léptetik elő. Visszakerül Szombathelyre, az alakulat törzsfőnöke lesz, 1990-ben alezredes. Az időközben dandárrá alakult szervezet megbízott parancsnoka lesz, ebben a minőségben számolja fel 1998-ban a kiképző dandárt.

Angol nyelvtanfolyamra küldik, majd a honvéd vezérkarnál szolgál 1999 és 2005 között. Nyugállományba helyezik, 2007. május 21-én ezredessé léptetik elő. Aktív pályafutása nem ér véget, a szombathelyi nyugdíjas katonák egybetartásának aktív szervezője. Alelnöke a Savaria Gépesített Lövészdandár Asztaltársaságnak, titkára a Vas Honvéd Bajtársi Egyesületnek.

 

 

Támogass, hogy még több és jobb cikkeket írhassunk!

A Nyugat.hu, amit épp most olvasol, háttérhatalom nélkül, hirdetésekből és támogatásokból tartja fenn magát. Célunk a hiteles, igazságkereső hírgyártás, a jó tartalom. Ehhez kérjük támogatásodat! Kattints és légy részese a szabadságnak.

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 


 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés