Nem csak premieren: Rák Jóska, dán királyfi

Zöldbárók, agrároligarchák Omlettje, avagy Hamletje

Mellbe vág, nem lövöm le a poént, de ahogy Orosz Robi, a finisben a csuklyájából kinéz… Katarzis, nem hittem, hogy ennyire tud fájni, pedig a vízcsapból is ez csöpög: helyzet van Magyarhonban. Hazám, azám, csupaszon bemutatva a WSSZ-től.
 
 

Nem csak premieren: Rák Jóska, dán királyfi

Zöldbárók, agrároligarchák Omlettje, avagy Hamletje

Mellbe vág, nem lövöm le a poént, de ahogy Orosz Robi, a finisben a csuklyájából kinéz… Katarzis, nem hittem, hogy ennyire tud fájni, pedig a vízcsapból is ez csöpög: helyzet van Magyarhonban. Hazám, azám, csupaszon bemutatva a WSSZ-től.
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

Nem csak premieren: Rák Jóska, dán királyfi

Zöldbárók, agrároligarchák Omlettje, avagy Hamletje

Mellbe vág, nem lövöm le a poént, de ahogy Orosz Robi, a finisben a csuklyájából kinéz… Katarzis, nem hittem, hogy ennyire tud fájni, pedig a vízcsapból is ez csöpög: helyzet van Magyarhonban. Hazám, azám, csupaszon bemutatva a WSSZ-től.

A tavaszi szezon első bemutatójával, Háy János Rák Jóska, dán királyfi-jával a Weöres Sándor Színház beletrafált. Ennél sajgóbb és aktuálisabb fájdalommal, mellette szórakoztatóbban nem is szólhat egy mai magyar, (mondjuk így: kortárs) tragikomédia. Rák Jóska drámája a vidéki Magyarország kórképe, a húsz évvel ezelőtt lezajlott „gengszterváltás” keserű látlelete – már főhősünk neve is sokat mondó, mert a Rák ugye nem feltétlenül a jó irányba történő haladást szimbolizálja.

Eddig is tudtuk, a kortárs drámaírók között kevesen ismerik annyira a „nem budapesti” létet, mint Háy, ő érti és érzi a magyar vidéket. Számára mindig is fontos volt, hogy a kortárs színház közhelyek nélkül szóljon aktuális szociális és társadalmi problémákról. Háy darabjai ugyanakkor felül is írják a mai magyar szociodrámákat, mivel erős transzcendentális vetületük is van, nem pusztán a szemedbe köpik a valóságot, mélyebbre ásnak.

A Rák Jóska, dán királyfi egy köztes Háy-darab, a tragikomédia ötlete Ivo Bresan Paraszthamlet című műve alapján született, Shakespeare átiratának átiratából, a transzcendentális ezúttal kevesebb, több a szocio-elem és a kritikai él.

Hogy mi ez a Rák Jóska?

Az elvtársakból lett urak a rendszerváltás hajnalán színdarabot próbálnak a falunapra: el kell valamire költeni a pályázati pénzt. Így készül a májbajos értelmiségi iskolaigazgató (ismerős a figura Háy regényéből, a Gyerekből) rendezésében a Hamlet lebutított változata. A szerepek megelevenednek, a többiek elől privatizáló nagybirtokos zöldbárókból királyok lesznek, míg a próba zajlik, a valóság is kirajzol egy életre-halálra menő Hamlet-történetet.

Elhisszük Bajomi Nagy Györgynek (igazgató úr) mennyire kiúttalan vidéken egy senkinek, magyar-történelem szakos tanárnak lenni, Büki elvtársnak, hogy ő csak álcázásból lett kommunista. Trokán Péter ismét nagyon jó. Ő a főgonosz, az egyetlen, akiben semmi szerethetőt nem találni. Németh Judit szegény, sokadszorra láthatjuk tőle a kikapós menyecskét, most éppen kocsmárosnéként, de persze jól áll neki, mint eddig is.

A falusi káderek hús-vér figurák, mintha tényleg a kocsmából jövet ugranának be egy falunapi gulyásfőzésre, alig ismerni rá a színészekre. Szerethető, esetlen Háy-alakok. (Le a kalappal a Varga Dóra előtt; hosszú percek telnek el a darabból, mire a csípőficamos asszonyságban felismerjük a fiatal színésznőt.) Szabó Róbert, Kristóf Roland véglényei, és Budai Dávid karaktere is találat.

Az első felvonás még nem sodor magával, nem rossz, érzem Háy teljesíti a penzumot, de a gépszíj csak később kap el, a végére aztán belesajdulok. Nem hittem, hogy ennyire tud fájni… Keserű ez, annyira elszoktam attól, hogy a szemembe köpjék azt, amiről mostanság sehol sem ildomos beszélni: hazám, azám, valamit nagyon elbasztunk…

Amiről muszáj lenne beszélni

Nem szokásom színház-beszámolóim közé aktuálpolitikát csepegtetni, de nem lehet nem észrevenni a párhuzamot a tisztségéről frissen lemondott vidékfejlesztési államtitkár keserű sorai és a Háy-darab világa között. Egyazon látlelet, és akarva sem lehetett volna jobban időzíteni. Most nem a színlapról, hanem Ángyán leveléből idézem, mi is zajlott velünk és körülöttünk „vidékfejlesztés” címén az elmúlt húsz évben: „mohó, zsákmányszerző gazdasági érdekcsoportok [...] maffiacsaládok, spekuláns nagytőkés oligarchák és volt tsz-esek, állami gazdaságokat a többiek elől elprivatizáló nagybirtokos zöldbárók koalíciója jött létre.”

Így írja le egy kiábrándult politikus: miről akar itt nekünk mesélni ez a Háy-féle Omlett, Hamlett-átirat.

 

 

Támogass, hogy még több és jobb cikkeket írhassunk!

A Nyugat.hu, amit épp most olvasol, háttérhatalom nélkül, hirdetésekből és támogatásokból tartja fenn magát. Célunk a hiteles, igazságkereső hírgyártás, a jó tartalom. Ehhez kérjük támogatásodat! Kattints és légy részese a szabadságnak.

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 


 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés