Az országot járva feltűnik, hogy az egykori Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatok gabonatárolói milyen siralmas állapotban vannak, egy részük még a sorsára vár. Nemcsak a hatalmas silótömbök, de az egykori vállalati telephelyek is a lepusztulás nyomait viselik magukon.
Egyszerűen nem lehet nem látni, ráadásul a telephely úgymond kirakatban is van. Közvetlen közelben a vasútállomás és a hozzá kapcsolódó buszpályaudvar, amelyeknél évente rengetegen fordulnak meg, és részesülhetnek a nem éppen szemet gyönyörködtető látványban.
Mindezt tetézi, hogy a gabonatárolóktól nem messze található az a sportcsarnok, ahol az első osztályú kosárlabda csapat játssza mérkőzéseit, s amely sok sportolót, szurkolót fogad nemcsak az ország más részeiből, de külföldről is.
Akarva-akaratlan megmarad bennük a közeli telephely képe, ami nem éppen a vasi kisváros jó hírét növeli. Hogy a telephelyet még nem tudták hasznosítani az egy dolog, de a silók külső állapotával valamit tenni kellene, s legalább olyan állapotba hozni, mint a szintén „termetes méretű”, s ugyancsak a vasútállomás közelében található szombathelyi hasonmást.
Mondjuk összefogással.
Vagy, ha nincs rá szükség és lehetséges, le kell robbantani.
