Óév utolsó és újév első napjaira elözönlötték a netet az előző év toplistái, amik között persze ott vannak a művészi dobogósok is, akiket majd jó sokan vitatnak, hiszen mindenki mindent másképp lát, ugye, főleg ha ízlésbeli dolgokról van szó. Vannak azonban olyan kiemeltek, akikkel nehéz volna vitatkozni, meg talán nem is igazán érdemes - közülük való a My Modern Met gyűjtése, ami annyira a fején találta a szöget, hogy muszáj továbbadnunk, annyira egyetértünk vele.
Az oldal ugyanis kiválogatta a tavalyi év Top 10 fotósát, akiknek jó része a közösségi oldalakon is felbukkant, mivel valami egyedit tettek a kirakatba, egyébként meg akad köztük régi motoros és kezdő is. Kik voltak ők? Hát ők - figyelem, minden kép mögött egy kisebb galéria lapul:
Kristian Schuller tengerparti álommeséi
Fashion fantázia, mondhatnánk Schuller képeire, amik mögé kivételesen hatalmas képzelőerőt képzelünk el: lobogó ruhakölteményeket, álomszerű napfényt, szürreális tengerparti cirkuszt látunk letaglózó fotóin, egyszerre váltva ki ijedt borzongást és csodálatot a szemlélőből, aki így azon nyomban visszacuppanhat a naiv gyermeki látószögbe. Az alábbi képre kattintva galéria nyílik a remek fotókból, Schuller weboldalát pedig itt érhetjük el, Apple-felhasználók pedig egy komplett e-bookhoz is hozzájuthatnak.
Lauren Peralta szofterotikus önfotói
A New Yorkban élő modell valamiért nagyon ért ahhoz, hogyan fényképezze tetovált önmagát ízléses módon - alighanem ezt a valamit hívják tehetségnek. Flickr-es fotóoldalán már szilveszteri képek is felbukkannak, érdemes körülnézni közöttük.
Sander Koot: Vissza a jövőből
Újraélni a pillanatot - ki ne hallotta volna ezt a kifejezést? Egy biztos, Sander Koot új értelmet kölcsönöz neki, hiszen idős emberekkel, párokkal évtizedekkel ezelőtti fiatalkori képeket szedetett elő, hogy aztán azok alapján készítsen róluk egy ugyanúgy beállított fotót, de csak egy tartalmas beszélgetést követően, hogy ő is tisztába került a kép készültének körülményeivel. Izgalmas lekövetni a végeredményen, hogy milyen jeleket ejtett az idő a fényképezőgép lencséje elé álló alanyokon.
Karla Read, aki csak három éve kezdte
Példájából bárki tanulhat, aki tényleg szeretné komolyan venni a fotózást, hiszen azt igazolja: igen, a nulláról is el lehet indulni. Karla 2008-ban, a középiskola után kapott rá a képkészítés hobbijára egy barátja blogja nyomán, ami egy saját portfólió akarásától odáig vezetett, hogy mára karriert csinált belőle. Képeiből árad a nosztalgia, és egy olyan nő alakja, aki örökké fiatal és szabad és más akar lenni, mint az átlag. Blogját itt lehet fürkészni.
Sacha Goldberger: kocogás előtt és után
Ez a sorozat kiválóan mutatja, hogy a legtöbb tapsolnivalón fotó alapja az eredeti ötlet. Goldberger tavalyelőtt egyszer már kivívta az őt megillető figyelmet hősként ábrázolt nagyanyjával, most pedig futókat állított meg egy fotóra, majd meghívta őket a műtermébe is. Anatómiai, élettani szempontból is érdekesre sikerült a sorozata, ami most itt egy kattintással végiglapozható - hivatalos oldala meg itt érhető el.
Martin Schoeller és a bohózatba illő szupersztárok
Már ahhoz is kell egyfajta spiritusz, hogy híres celebeket sikerüljön beledumálni a saját (esztétikus) kiröhögtetésükbe, de hogy ilyen csupa dili legyen a végeredmény, tele vibrálással és lököttséggel, na ahhoz már olyan kell, ami csak keveseknél akad. Martin Schoeller sorozatában Quentin Tarantinótól Chris Rockig mindenkit mókásan hülyére vesz - galériánk első képén például a közismerten nárcisztikus Kanye Westet.
Ulric Collette felfejti a DNS-láncot
A kanadai fotós képei átnyargaltak az internet felületein, annyira látványosak, érdekfeszítőek és egyben ijesztőek - még szép, hogy neki is helye volt ezen a listán. Ő családtagokat rakott ösze fotóin, anyát a lányával, testvért a testvérrel - ezen a képen pedig apát a fiával (a többi képért ide tessék kattintani).
Alex Stoddard 17 évesen is tudja, hogyan fejezze ki magát
Aki ennyi idősen ilyesmire képes, annak kapcsán elsősorban az a kérdés vetődhet fel: mégis mi lesz a következő lépcsőfok, innen merre tovább, hogyan tudja majd ezt túlszárnyalni? Mert Alex Stoddard már tinédzserként is önportrék olyan sorát tette le, hogy azokon csak elképedni lehet. Mindez ráadásul egy úgynevezett 365-projektként indult (vagyis az év minden napján lőtt egy képet), úgy, hogy bevallása szerint először az automata módon kívül sok mindenhez nem konyított, ami a fotózást illeti. Hogy most hol tart, arról Flickr oldala árulkodik.
Samuel Bradley, a kategorizálhatatlan
Ez annyira így van, hogy a műfaji dobozolásra még maga a művész úr sem vállalkozik, szerinte legismertebb munkáit is azért csípik az emberek, mert beleláthatják a saját jelentéseiket. Képein egyfajta naiv-natúr megközelítés játszik szerepet, ami az állatpreparátumokat sem veti meg, ezzel is meghúzva a határvonalat ember és állat között - másfelől közelebb hozva embert a természethez. Érdekes, amit művel, weboldala itt van.
Natsumi Hayashi, a lány, aki lebeg
A végére hagytuk személyes kedvencünket, a tokiói lányt, aki olyan, mint bármelyik kortársa, csak éppen egy hirtelen ideától vezérelve elkezdte magát fotózni úgy, mintha repkedve közlekedne a városban. Persze valójában csak felugrik a levegőbe, és jól időzítve exponál, de ezt annyira erőltetés nélkül teszi, hogy tényleg elhisszük neki, hogy neki nem pálya a gravitáció. Blogján további képek is vannak.
