Olvasónk jelentem rovatunkba küldte át ezt az esetet. A Szombathely környéki házaspárt jól behúztak a csőbe, állítják. Pedig csak egy kis kék autóra vágytak, le is utaztak érte az Őrségbe. Megkapták, friss műszakival, olcsóbban, mint a meghirdetett ár, aztán jött a hideg zuhany:
Tanulság: ha használt autót vesz, nézze meg még a rugókat is!
Vidékről járok be Szombathelyre dolgozni. A megváltozott munkaidő beosztás és autóbusz menetrendváltozás miatt rengeteg „szabadidőm” maradt várakozni az autóbusz állomáson, hogy végre haza tudjak menni.
Elhatároztam hát, hogy vásárolok egy használt autót.
Férjemmel elkezdtük nézegetni a különböző ajánlatokat, majd néhány autót „személyesen” is felkerestünk. Novemberben 2-3 hét keresgélés után úgy látszott sikerrel járunk. Nem is olyan messze, Velemérben találtunk rá a jövendő kisautóra. Telefonon egyeztettünk a paraméterekről. Kiderült, hogy 1-2 hete volt a műszaki vizsga, és még az autószerelő, aki a vizsgára felkészítette is ismerősünk. Segítő sofőrrel indultunk útnak, aki majd hazahozza az új szerzeményt, mert én már régen vezettem. Első látásra megtetszett a kis kék autó.
A férfiak körbenézték a 14 éves járgányt, amely egy kicsit ütött-kopott volt kívül belül, de a próbaúton az autószerelőig kiderült, hogy könnyen, gyorsan mozog. Alulról is megnézték az állapotát, hogy mennyire rozsdás a karosszéria. A meghirdetett ár alatt végül meg is egyeztünk, mert volt mit javítgatni, felújítani rajta. A nagy örömben és izgalomban még néhány tartozékot (elakadásjelzőt, mentődobozt, emelőt) ott is felejtettünk, amit később megígértek, hogy eljuttatják, de azóta sem láttuk azokat.Itthon olajcserére, üzemanyagszűrő, olajszűrő cserére és szelepfedél tömítés cserére vitte férjem az autót. Ekkor derült ki, hogy
az autót valamelyik előző tulajdonos „leültette”, azaz a gyári rugók helyett zöld színű ültető rugók vannak benne.
Ehhez átépítési engedély és műbizonylat kellett volna, amiről nem tudtunk. Telefonon megkerestük az előző tulajdonost, hogy gond van. Ő elhárított minden felelősséget azzal, hogy így kapott műszakit. Szerettünk volna megegyezésre jutni, ugyanis mi jóhiszeműen vásároltunk és tulajdonképpen félrevezettek bennünket. Kértük, hogy a javítási költségekbe szálljanak be, vagy forduljunk-e esetleg bírósághoz. Ezek után napokig hiába vártuk a választ.
A próbautak alatt a hűtő is leszakadt egy korábbi ütközés utóhatásaként.
Közben új év kezdődött és elvittük az autót a Műszaki Vizsgabázisra, ahol megerősítettek bennünket abban, hogy így nem közlekedhetne az autó a forgalomban, mivel a két hivatalos papír hiányzik az átépítésről. Megoldásként a jogi utat, a visszavásárlást, illetve a visszaépítést javasolták. Nagy nehezen mégis elértük az előző tulajdonost, (illetve a feleségét) és ők mereven elzárkóztak mindenféle felelősségvállalás elől.
Ezután vettem fontolóra a helyzetet és azt gondolom, hogy a „legköltségesebb”, de legegyszerűbb megoldást választottam és visszaépíttettem az autót. Nem hiányzott a hónapokig elhúzódó jogi pereskedés, és már szerettem volna használni az autót. Ha egyenleget vonnánk, akkor az autót 80.000 Ft-tal kevesebbért vettük a meghirdetett árhoz képest és már 115.000 Ft-ot ráköltöttünk alkatrészekre és munkadíjra. (A visszaépítés költsége 85.000 Ft volt.)
Ez a két hónap óta tartó huzavona arra késztetett, hogy papírra vessem a kis kálváriámat, hátha másnak okulásul szolgál majd. Az azonban még mindig nem fér a fejembe, hogy az autószerelő, aki felkészítette a kocsit a vizsgára, nem vette észre(?), hogy nem a megfelelő rugó van a kocsiban, illetve az ottani vizsgán sem tűnt fel, hogy nem stimmel a futóműnél a rugó és nem kérték a műbizonylatot?
A régi tulaj 2 éve 250.000 Ft-ért vette az autót, aztán 320.000 Ft-ért hirdette…. Mi 240.000 Ft-ért vettük meg. A nekünk átadott papírok között találtuk meg a 2013-as adásvételi szerződést.
