Egy Hamburger-elosztóban, vasárnap délelőtt, Budapesten: az asztalnál a Vas Népe egykori sportújságírója, ma a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem politológusa, Török Gábor. Alig múlt harminc éves, de már megannyi tanulmánnyal, médiaszerepléssel a szakma ismert neve. Egy bal és egy jobboldalinak mondott sajtótermék társaságában, habos-kakaóval fogad:
Érdekes lesz a szombathelyi választás...
- Olvastad? Az MSZP és az SZDSZ Vas megyében két választási körzetben is közös jelöltet indít. Érdekes helyzet lesz.
- Miért?
- Ez Vasban jelentősen megváltoztathatja a kampányt. Itt ugyanis a jobboldal szinte mindig kicsivel több szavazatot kapott, mint a bal. Ha az MSZP és az SZDSZ külön indul, akkor szinte biztos, hogy az első fordulóban egyik sem éri el a bejutáshoz szükséges ötven százalékot, így második forduló lesz. Ott aztán, miközben elképzelhető, hogy a két ellenzéki párt egymással verseng, a fideszes jelölt az összes jobboldali kis párt szavazatát begyűjtve lekörözi őket. Ha azonban közös ellenzéki jelölt van, nem kizárt, hogy nem lesz szükség második fordulóra. Ez persze elég ritka, 1998-ban csak Hódmezővásárhelyen, Rapcsák Andrással fordult elő. Erre most az egyes választókörzetben induló Hankó Faragó Miklósnak is esélye lehet. A másik kerületben már nem ennyire egyértelmű a helyzet, mert amíg az MSZP-s szavazók simán átszavaznak az SZDSZ-re, ez fordítva nem biztos. Szombathelyen meg különösen nem, hiszen itt a SZDSZ, nem mondom, hogy jobboldali, de tartózkodóbb az országos átlagnál a szocialistákkal szemben. Ráadásul a felmérések szerint elég magas a támogatottságuk, több mint tíz százalék.
Szabó Gábor különleges helyzete
- Adott egy többségében jobboldali megye- és városvezetés, akik most saját színezetű kormányuktól "négy szűk esztendőt" kaptak. Ezt mivel magyarázod?
- Az ok a polgármester, Szabó Gábor speciális helyzetéből adódik. Tudjuk, ahol ellenzéki vezetés van, oda kimutathatóan kevesebb támogatás jut. Ez nem új jelenség, korábban is megvolt, csak most még tisztábban látszik.
- Szabó Gábor, aki ős-fideszes volt, mitől ellenzéki?
-Érdekes az ő helyzete, hiszen kormánypárti lenne, azonban botrányai után érezhetően megfagyott körülötte a levegő a Fideszben. További ok lehet, hogy a vasi képviselők többsége is megmaradt "mezei képviselőnek", nem volt közöttük olyan, aki bekerült volna a párt országos vezetőségébe. Abszolút másod- vagy harmad- vonalbeliek, ami persze nem minősítés, hanem tény.
- Talán Hende Csaba az MDF alelnökeként...
- Ő viszont helyben nem indul. Sokáig én is úgy gondoltam, ő lesz a jobboldal közös szombathelyi jelöltje. Talán több esélye is lett volna, mint a helyén startoló fideszes politikusnak. Hende Csaba azonban inkább az országos lista biztos befutó helyét választotta.
Nem szabad elbogarasodni!
- Ellenzéki politikusainkkal hogy állunk?
- Igazából egyik pártban sincsenek olyan vasi képviselők, akik befolyásosak lennének. Talán Hankó Faragó Miklós az, aki saját pártján belül a legelőkelőbb pozícióban van. De ő sem tartozik az SZDSZ szűk vezetőségéhez. Tartozott valamikor, a Tölgyessy korszakban, de ő sem első, inkább másfél vonalbeli politikusnak számít.
- Mennyire kell tűzközelben lenned, a pártok körül mozgolódnod? Vagy pusztán a médiából tájékozódsz?
- Pokol Béla szokta mondani, hogy a jó politikatudós nemcsak a falára tűzi a bogarakat, hanem kimegy a rétre is közéjük. Ezzel magyarázta, miért lépett be a Kisgazdapártba. Ennek a módszernek a veszélye az, hogy idővel magad is bogárrá válsz. A másik lehetőség a hűvös távolságtartás. Én a középutat tartom a legszerencsésebbnek. Jó, ha egy politikai elemzőnek vannak közvetlen információi, de nem jó, ha a ringbe maga is beszáll.
Szerencse kérdése, hogyan érvényesülsz a képernyőn...
- Gyakori vendég vagy a médiában.
- Igen, de ma már nem minden felkérésre mondok igent. Nem jó, ha egy politológus megmondó-emberré válik. Az állandó szereplést tehát kerülöm, de most a választások napján például a tv2 politikai szakértője leszek.
- Vannak a szakmában irigyeid?
- Biztosan, de nem tagadom: a szereplés segíthet is, ismertebbé tehet. Tavaly megválasztottak három évre a Magyar Politikatudományi Társaság főtitkárának. Ebben valószínűleg sokkal többet segített a média, mint az, hogy esetleg nagyszerű cikkeket írtam a szaklapokban. Az, hogy a képernyőn miként tudsz érvényesülni egyébként abszolút szerencse kérdése. Az első stúdiófelvételnél még én is rettentően ideges voltam. A 98-as választások idején a tv3 kért fel szakértőnek. Egész este kommentálnom kellett a híreket. Készültem, mondatokat tanultam be előre. Az első három adásnál ez így ment, borzasztó volt, lehet, hogy a riporter egészen mást kérdezett, én csak azt az öt mondatot szajkóztam, amit bemagoltam. Aztán szerencsére hamar rájöttem, ezt nem így kell csinálni.
A szombathelyi múlt
- Miért pont a sportújságírással próbálkoztál?
- Én mindig is sportújságíró akartam lenni, sokat sportoltam, imádtam a focit. Már kisiskolás koromban írtam egy tudósítást, amit anyukámmal beküldettem a Vas Népébe. Azt mondták, csak tanuljon a gyerek, aztán majd jöjjön. Tizennyolc éves koromban a lap felvételt hirdetett. Cikkeket kellett írni, jelentkeztünk vagy ötvenen, kiválasztottak. Ami eztán következett, igazán hihetetlen volt. Fél év után már stabil tag lehettem. Három év után szinte mindenkit ismertem, írhattam tudósítást az NB1-es mérkőzésekről, cikkeket országos lapokba. Aztán már úgy éreztem, nincsenek falak, voltam huszonhárom éves, és nincs hova előre haladni. Ekkor határoztam el, hogy abbahagyom, és Budapestre jövök tanulni. A tudományos tevékenységet azért tartom jónak, mert ott megvannak a lépcsőfokok. Nem lehetsz harmincévesen professzor.
A tudás hol van?
- Azért hiányzik, nem?
- Amit a médiában mostanában látok, olykor elkeserítő. Tisztelet a kivételnek, borzasztó a színvonal. Ez nem etikai kérdés, hanem alapvetően ismerethiány. Megdöbbentő, hogy az úgynevezett sztárriporterek is néha mennyire tájékozatlanok és felkészületlenek. Nincsenek tisztában a politikai intézmények működési módjával, a szakkifejezéseket rosszul, vagy egyáltalán nem használják. Most is gyakran gondolok arra, talán jobb lett volna újságírónak maradni, mert micsoda nagyszerűen tudnék benne érvényesülni...
- A politikusoktól, egy-egy élesebb kritika után ti is kaptok a fejetekre, nem?
- Megesik. Még az a legjobb, ha senki nem érzi azt, hogy teljes mértékben egyezik a véleményed az övével. Gyakran baloldalinak gondolnak, máskor meg "lefideszeseznek". A politikai műsorokban is gyakorta így párosítanak bennünket: egy bal- és egy jobboldalhoz közel állónak gondolt szakértőt hívnak meg. Nagyon utálom ezt a logikát. Miből gondolják azt, hogy nekem minden kérdésről csak egy párt véleménye juthat eszembe? Ez akkor működne így, ha nem elemzők, hanem politikusok lennénk. Persze sokan úgy vélik: a politológus olyan, mint a politikus, csak...
- diplomája van róla.
- hát igen. Többen megkérdezték már tőlem: Te, mikor leszel már politikus? Amióta a rokonoknak és barátoknak "kötelezővé tettem", hogy nézzenek a tv-ben, azóta kezdik sejteni, a kettő nem ugyanaz.
Ki lesz a befutó?
- Politikusok gyakran fordulnak hozzád tanácsért?
- Nem ez az életem lényege, de vannak - mindkét oldalról - megkeresések. Sokszor kikérik a tanácsomat, meglepő, de gyakran meg is fogadják. Leginkább helyzetelemzéseket kérnek. A tavalyi évben írott politikai elemzéseink egy része most, március 8-tól már könyv alakban is olvasható lesz: "Politika és kommunikáció a 2002-es választások előtt" címmel. A szakma igazi csapdája, hogy mivel a politika lényege a kiszámíthatatlanság, megannyi bizonytalansági tényező van benne, így bármi bizonyosságot a jövőről mondani kontárság.
- Akkor ne is kérdezzem, szerinted ki lesz a befutó?
- Lehet erre normálisan is válaszolni, hiszen valószínűségek mindig vannak. Kiélezett a küzdelem, olyan, amilyet a média szeret. Ilyen a kampány is: nem pártokról, hanem személyekről szól. Szappanoperákat lehet belőle forgatni. Szerintem épp ezért például meglepően magas lesz a részvételi arány.
Most a másik a megmondó
- A közvélemény-kutatások szerint a Fidesz leszálló ágban van, a státustörvény óta az MSZP-vel szemben lépéshátrányba került. Számít ez?
- Nagy változás történt, míg korábban az MSZP volt a reagáló, a Fidesz pedig a tematizáló nyugodt erő, most megfordult a kocka, az MSZP előnybe került. Jól lehet látni, a Fidesz megváltoztatta a kampánystratégiáját, elkezdett mindenre válaszolni, mindenre lőni. Ez 1998-ban a vesztes párt jellemzője volt, akkor az MSZP ott bukott el, hogy elkezdett a Fidesszel foglalkozni, belement abba zsákutcába, hogy a programjuk kritikájával rájuk terelte a figyelmet. Most éppen ugyanezt teszi a Fidesz.
Ki mitől retteg?
- Sokan egy eljövendő Fidesz- MIÉP kormánytól rettegnek. Van realitása?
- Tudom, semmit sem lehet kizárni. A Fidesznek azonban nem érdeke (nem biztos, hogy elvi okokból, hanem matematikailag), hogy a MIÉP kormányzati tényező legyen. Nekik most nem a MIÉP, hanem a szavazói kellenek. A Fidesznek most az a fontos, hogy az első fordulóban ne a MIÉP legyen a harmadik erő, hanem az SZDSZ. Mert akkor a második fordulóban már nem indulhatnak, így különösebb egyezkedés nélkül megkapják a radikálisok szavazatait is. Ugyanez a logika működik az MSZP-nél is, nekik sem éri meg a második fordulóban még az SZDSZ-szel osztozkodni, jobb nekik, ha a harmadik helyre az egyéni kerületekben a MIÉP fut be.
Szombathelyen nem kell egy neves politológus...
- Milyen Szombathellyel a kapcsolatod? Keresnek?
- Felmerült többször is, milyen jó lenne otthon is valamit dolgozni, hiszen az újságírás és a Vas Népe nagy szerelem volt. Pár éve tettem is erre egy kísérletet, amikor már úgy gondoltam, talán valamennyire ismert vagyok ahhoz, hogy nem pofátlanság, ha az ember maga ajánlkozik. Megkerestem egy levélben a Vas Népe főszerkesztőjét, hogy szívesen írnék számukra például havi politikai elemzéseket. Sajnos választ nem kaptam. Ugyanez történt a tanárképző főiskolával is, ahová még Vas Népés koromban jártam. Nekik is írtam egy levelet, hogy mint szombathelyi, szívesen segítenék, lennék náluk esetleg óraadó. Szintén válaszra sem méltattak, pedig nem pénzszerzésért tettem, hiszen más főiskolákra eszembe se jutna eljárni. Újságíró koromból emlékszem, hányszor cikkeztek arról, milyen fontos lenne valahogy megtartani a szombathelyieket. Sajnos, pont az ellenkezőjét tapasztaltam. Létezik itt Budapesten egy csoportosulás, a Szombathelyieknek Baráti Köre, velük is tartom a kapcsolatot. Ők is panaszolják néha, nem érzik, hogy fontosak lennénk azoknak, akik ott élnek, pedig ők is, én is szombathelyinek valljuk magunkat.
