Istenkáromlás - Mel Gibson: A Passió

Mondjuk meg az őszintét, Mel Gibson lehet Hollywood ügyeletes lelkiismerete, tisztes családapa, meg tény, hogy a Mad Max-jellegű alkotások után azért megtanult írni-olvasni, filmet rendezni, nyilatkozni, de hát ettől még egyszerű maradt az agya, mint egy jancsiszög.

És ezzel még nincs is semmi baj. Hiszen Eddie Murphy például szintén egy szeretnivaló bunkó, szellent össze-vissza a filmvásznon, mégis röhögünk rajta. Csakhogy a Passió nem obszcén vígjáték, hanem az evangélium filmadaptációja, s egy ilyenhez legalább a minduntalan hatalmas lelkéről nyilatkozó keresztény rendezőnek tisztességgel kéne nyúlnia. Merthogy Mel Gibson saját elmondása szerint keresztény ember és keresztény filmrendező.

Ja, és keresztény akcióhős is. Biztos ezért lassítja be a jeleneteket, mint egy Woo-akciófilmben, meg vödörszámra nyomja a művért, azt szereti nagyon, meg a sajtóban direkte habozta ezt az antiszemita-balhét. Mert nyilvánvaló, hogy néhány félhülye, überkorrekt szervezeten kívül kizárólag Gibson érdeke volt az antiszemita-vád ébrentartása. Naná, botrányfilmre dől a paraszt, a 25 millió dollárnak meg fialnia kell, ugye.

Az az igazság, hogy a film nem antiszemita. Viszont nagyon rossz. Ugyanis nemcsak a zsidókat mutatja be papírmasé figuráknak, hanem úgy általában nincsenek benne karakterek. Akit egy kicsit jobban megismerünk, az Mária, akit a gyermekJézus-gondoskodó Mária-relációban is elénk tár az egykori kemény srác amolyan könnycsorgató Zeffirelliként
A többi néma csend. Vagy inkább alvás. Mel Gibson nem érzékeny, hanem érzelgős ember, aki Isten helyett az erőszakban, s annak képi megvalósításában hisz. Ezt tanulta, így szocializálódott.
Az, hogy templomba ment minden reggel a címszereplő Jim Caviezerrel, az, hogy Jim kezdőbetűi éppen Jézus Krisztus kezdőbetűinek angol megfelelői, hogy még bele is csapott a villám a derék amerikai aktorba, hogy Gibson apja igazi tőrőlmetszett antiszemita, csak ízléstelen marketinghab volt az amúgy ízetlen tortán, mert Mel rengeteg pénzt akart ebből a filmből.
Az igazi szenvedéstörténettel éppen ezért nem is foglalkozott, viszont fantasztikus módon mélyült el a korabeli kínzóeszközök és a modernkori sajtómanipulálás univerzumában.

Köztudomású, hogy a napokban több neves hazai liberális katolikus értelmiségi levelet intézett a közvéleményhez, melyben óva intik a film megnézésétől a híveket. Közben megszólalt a pápa, a francia katolikus püspöki kar meg elítélte a filmet. A hazai egyházi vezetés a cikk írásakor még támogatta az alkotás bemutatását. Szerintem meg Passió-ügyben nem kellett volna megszólalnia senkinek. Az egyháznak egészen biztosan nem. Gyenge film, több hektó művérrel, ásításra ingerlő, Caleb Deschanel hatásvadász képeivel. Ja, és John Debney-nek meg a kezét kéne letörni a pánsíp-szintetizátor-hangszínekért, amit zeneszerzés címen elkövetett. Benedict Fitzgerald forgatókönyvíró pironkodhat, de akár gyónni is elmehetne. A legnevetségesebb a Sátánt megszemélyesítő gyűrűkura-fazon.

Minek szaporítsuk a szót: az egész egy felelőtlen, közhelyes és kínos istenkáromlás. Műkeresztény vásárfia Gagyifalváról.

Vonatkozó fórumunk:
Filmkritikák a Nyugaton - szerintetek?, Avagy miért kell mindig fikázni...?