Címerem, címerem, mondd meg nékem...

A szerző, mint Hephaisztosz...
Aztán, hogy rendszert váltottunk a települések egyszerre csak elkezdték kutatni jelképeiket, zászlójukat, címerüket. Ehhez pedig a levéltárosnak át kellett néznie - nem kis munka - a Mária Terézia korabeli urbariális és a II. József korabeli közigazgatási anyagot valamint a XIX. századi főszolgabírói anyagot. Megszületett tehát egy gyűjtemény, azon szimbólumok gyűjteménye, melyek szerencsés esetben igazán kifejezik a település jellegzetességét. Ezek alapján aztán már lehet tervezni, pontosabban terveztetni címert és zászlót is. Márpedig ha egy település ad magára, meg persze van rá anyagi kerete is, akkor profit fogad. A 216 vasi település közül mintegy 150 ezt tette, amikor a megye Héphoisztoszát, szerzőnket kérte a tervezésre. S tegyük hozzá, a valóban szakszerű - mármint a heraldika szabályait követő - és szép alkotások kivitelezését is jó kezekbe adták azok, akik Kamper Lajos festőművészre bízták a grafikai kialakítást.

Miről mesélnek a vasi címerek?
Szerencsés helyzetben vannak azok a települések, melyeknek neve - a mai magyar nyelv szerint - jelent valamit. Címerük, az úgynevezett beszélő címer. Mint például Megyehíd községé, mely a falu nevében szereplő híd motívumot vette fel címerérbe, mely minden valószínűség szerint a Gyöngyös patakon már évszázadok óta meglevő átkelőre utal. Aztán ott van Püspökmolnári, ahol a képviselőtestület a püspöksüveg és a malomkerék pajzsra helyezésével alakíttatta ki címerét.

Beszélő név híján a múlt mentette meg például Kenéz települést attól, hogy vadonatúj címert készíttessen magának. A régi motívum alapján felújított jelképben ábrázolt torony a község minden valószínűség szerint Árpád-kori eredetű templomának tornyát ábrázolja. Feiszt György kedvence mégis az Ivánci címer, miután ugyanis a község régi pecsétjében csak a település neve állt, nagy kihívás volt az ivánciaknak címert adni. Hosszú munka után azonban sikerült megtalálni az Ívánci család régi címerét, s a birtokos Sigray gróf családi címerét így került a korona és kard a község jelképébe és zászlajára.

Vas megye esete a struccal
Akit érdekel, hogy mikor, kik és miért használtak először címert, hogyan változtak azok formái, színei és ábrázolásai, milyen motívumrendszert használtak a nemesi, jobbágyi vagy iparos települések, azok megtalálják a választ e kötetben, mely a címertan és zászlótan alapismereteibe is bevezeti olvasóját. És kiokosítja például afelől, miért fog egy ezüst struccmadár csőrében patkót Vas Megye címerében. Én például - bevallom - nem tudtam, hogy a sivatagi madár megeszi a lovat, meg vele együtt a vasat is. Márpedig ha nem így lenne, hogyan arathattak volna győzelmet a numídiai háborúk idején Jugurtha király struccra nyergelt könnyű csapatai az afrikai sivatag homokjában nehezen mozgó lovasságon? Így lett a struccmadár, a vasat is megemésztő erejének köszönhetően a középkorban a vasművesek jelképévé. S így került aztán megyénk zászlajára és címerére is. Aki nem hiszi, járjon utána.