Beszéljük meg! Kereszteződések a Passióról

Mel Rettenthetetlen Gibson Passiójával valaminek nagyon az elevenére tapintott. Elég csak a szombathelyi városi mozi aulájában pár napja megrendezett filmfórum népes hallgatóságára, és a jelenlévők szokatlan aktivitására figyelnünk. Vagy a Nyugaton nemrég megjelent kritika, magas olvasói számára. Ahány ember persze, annyi vélemény, a hónapok óta terítéken lévő filmről. Hiába boncolta, vesézte ki pro és kontra minden valamirevaló médium, amíg akad egy új néző, és vele egy új nézőpont, addig lehet vitatkozni.

Hány kritikus élezte rajta ceruzáját, és hányan zengték róla: ez az évszázad legjobb filmje?
Máshol már rég lefutott, gondoltuk a legelején, mi újat hozhat még egy fórum? A Passió apropóján összehívott filmes diskurzus, amelyen a százfőnyi hallgatósággal egy helyi teológus és egy filozófus-tanár beszélgetett, azonban valóban jó kivétel lett. Szokatlanul kultúrált, valóban élénk diskurzus folyt. Igaz, vita nem nagyon volt, mivel a felszólalók nagy többsége a film mellett protestált.

Mi az antiszemitizmus?
Meghívott vendégek, becsületükre legyen mondva, elfogulatlanul, nyíltan és gondolkodó ember módján közelítettek a témához. Kár, hogy (filmfórum lévén) egyetlen filmes szakember sem volt jelen. A BDF Örökmozgó Művészmozi és a Savaria mozi által meghirdetett beszélgetést Mayer Rudolf vezette. Az aggályokat nagyon finoman érvelve Dr.Sümegi István filozófus, a Berzsenyi Dániel Főiskola Európa-tanulmányok Intézetének tanára tárta elénk. Az est másik vendége Dr. Martos Levente Balázs teológus, a Győri Hittudományi Főiskola Szombathelyi Hittanár Szak ifjú tanára volt, aki mindvégig szimpatikus hangnemben, okosan gondolkodott velünk. Amikor egy hallgató, nem a legbarátságosabb hangsúllyal feltette azt a kérdést, mi az az antiszemitizmus, a teológus okosan nem hagyta magát zsákutcába vinni, valahogy így válaszolt: ő csak harminc éves, fiatal, még nem tudja.

A filmről magáról sok újat nem tudtunk meg
Számunkra, nem győzzük kiemelni, valóban az volt a legörömtelibb, hogy a nézők mertek kérdezni, és sokan, szélsőséges indulatok nélkül, szabadon kifejtették véleményüket. Igaz, magáról a Passióról, mint mozifilmről kevés szó esett, inkább a teológiai kérdések kerültek előtérbe: ki miként értelmezi a szenvedéstörténetet. Miért mondja Jézus a keresztfán, Istenem, Istenem miért hagytál el engem? –tudakolja a teológustól egy fiatal lány, egy másik hölgy pedig azt kérdezi tőle: Jézus Isten vagy ember volt? És a keresztfán miként halt meg, emberként? Miért kellett szenvednie?

A Passió a szenvedést átélhetővé tette?
Abban például minden felszólaló egyetértett, hogy a Passió kapcsán felmerült antiszemitizmus vádja alaptalan. Dr. Martos Levente Balázs teológus bevezetőjében arra hívta fel a figyelmet, hogy nem véletlen, hogy a Passiót Mel Gibson így ábrázolja, hiszen legfőbb tanácsadója egy jezsuita szerzetes volt. Épp ezért nagyon érződik rajta a rendalapító Szent Ignác tanítása, mégpedig az a gondolat, hogy Jézus saját maga választja a szenvedést. A filmben, közölte a teológus, ő ezt a gondolatot kereste: „Krisztus értem is szenvedett, és ezzel a szeretetét fejezte ki.” A film számára ezt beteljesítette, a szenvedést átélhetővé tette.

Számon kérhető-e a Passión a történelmi hűség?
Dr. Sümegi István filozófus három különböző elemzési szempontot vázolt fel. Szóba került a történelmi hitelesség kérdése is, hogy a film alapvetően az Újszövetségre támaszkodik, főként János apostolra, és vannak szubjektív elemek is, például egyik apostolnál sincs szó sátánról vagy hollóról. Persze kérdéses, tette hozzá a filozófus, számon kérhető-e a Passión a történelmi hűség, hiszen maguk az apostolok is különbözőképpen számolnak be a történtekről. Ki-ki mást tart fontosnak, mást emel ki.
Számon kérhető-e tehát a történelmi hűség? Erre a teológus válasza: igen. Bár nyilvánvaló, a Passió nem dokumentumfilm. Szerinte három rétege van a mozinak, amiből építkezik. Egyrészt a kanonizált hagyományból, a Bibliából. Másrészt a középkori látomásos irodalomból, harmadrészt a fantáziából.

Ki Mel Gibson célközönsége? A hívők vagy a hitetlenek?
A második elemzési szempontja Dr. Sümegi Istvánnak az volt: kinek szól a film? A hívőknek? Akik amúgy is ismerik Jézust? Vagy annak, a plázákban felnövekvő generációnak, akik csak ezen a nyelven juthatnak közelebb az Evangéliumhoz? Mindkét előadó egyetértett abban, hogy a filmből azonban alig tudunk meg valamit magáról Jézusról. Így szenvedése is önmagában nehezen értelmezhető, és kérdés, hogy a hitetleneknek vajon több lesz-e a Passió egy vértől csöpögő horrorfilmnél.

A rendező szándéka az lehetett, hogy átélhetővé tegye a szenvedést?
Dr. Sümegi Istvánnak ezzel az értelmezéssel is problémái voltak, hiszen jogosan merülhet fel a kérdés: a szenvedésnek van-e, lehet mértékegysége? Megjeleníthető-e? Egy másik kérdés, amit az est folyamán igazán senki sem válaszolt meg, bár többször is előkerült: Szabad-e Krisztus szenvedéseit a tömegkultúra eszközeivel megjeleníteni? Hiszen, ezzel is majd minden felszólaló egyetértett, Mel Gibson jól bevált filmes hatásmechanizmusokkal operál. A teológus azonban utalt rá, azzal, hogy tömegkultúra eszközeivel igyekszik a film bevonni nézőt, teológiailag még hiteles marad. A kettő nem zárja ki egymást.

Ha érdekel Jézus, hívj ezen a számon…
Elmosolyodunk, amikor a filmfórum végén a mozikból kijövet a szélvédőnkre került szórólapon ezt olvassuk: ha érdekel a Passióban látott Jézus, hívj ezen a számon… Miért is ne, az egyházaknak is jól jön néha egy kis reklám. Mel Gibson legfőbb érdemének épp azt tartjuk, hogy Jézus Krisztus így vagy úgy, de téma lett. Mert mikor volt az utoljára szokásban, hogy ennyi magyar – a sonka és csoki nyuszi mellé – magát Húsvét táján egy Passióra befizesse? Ha másért nem is, legalább ezért már megérte Mel Gibsonnak dolgoznia. Mert való igaz, régen lapozgathatták honunk lakói közül ennyien a Bibliát…

Önnek mi a véleménye a Passióról? Itt szavazhat!