Lamantin Jazzsátor

Karibi hangulattal, contemporary jazz-zel és funky-s ritmusokkal nyitott a Lamantin Jazzsátor.

Amikor még csak sejteni sem lehetett, milyen drámai körülmények között jut tovább a portugál labdarúgó válogatott az angolokkal szemben, s a fülledt délutáni melegben a napot eltakarva épp csak gyülekezőt fújtak a párával telt felhők, a Főtéren a Ricardo Salsa Club zenekar első taktusaira hamisítatlan karibi hangulat áradt szerteszét. A Lamantin Jazzsátorban szép számmal összejöttek szinte az első ütemre egy emberként mozdultak. Mert élhetünk bár e langyosabb vérmérsékletű kontinensen, a salsa, a mambó, a guaracha, vagy a danzon, menthetetlenül magával ragad mindenkit.

S hogy e ritmusok mennyire a mieink is, azt tökéletesen sikerült bebizonyítania a latin jazz zenét játszó társaságnak. Az ütősök által diktált alapra oly autentikusan épültek föl a zenei kompozíciók, mintha a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszakának egykori hallgatói egyenesen az intézmény havannai kihelyezett tagozatáról érkeztek volna. Attól tartok, egy ilyen előétel után még Michel Camilo is megnyalta volna mind a tíz virtuóz ujját. Talán csak a végtagok visszafojtott mozdulataiba szorult tánc hiányzott, amely nélkül a cukornádültetvények térségében aligha képzelhető el egy ilyen hangorgia.

E felszabadult, már-már érzéki ünnepet a László Attila Band fellépése követte. A kortárs jazzt játszó zenekar – a hallgatóság részéről a korábbinál jóval nagyobb elmélyülést követelő – produkciója is zajosnak mondható sikert aratott. A műfajban megszokott dolog azzal fényezni a hasonló vállalkozásokat, hogy ki milyen nagyságokkal dolgozott együtt a ködbevesző múlt során. Az öcsém, ez a pofa játszott már a Dave Friedmann-nel, meg a Tony Lakatossal is típusú kábításoknál azonban sokkal egyszerűbb, ha az ember a saját fülére hallgat. Legyen az a fül akár vájt, akár vájatlan, Lászlóék tegnap esti műsora bárhol a világon megállta volna a helyét, annak ellenére is, hogy közben szép csendesen szemerkélni kezdett az eső.

Végül jött a nagy durranás, a Krzysztof Scieranski Quartet. A PR-anyagok persze róluk is szuperlatívuszokban beszélnek. Aki ott volt, beláthatta: joggal. Lehengerlő dinamizmussal indították koncertjüket. Rövid időn belül kiderült, hogy Scieranski mellett nem pusztán asszisztál a formáció többi tagja, hanem tökéletesen egyenrangú partnerként, vele hasonló kvalitásokkal megáldva teszi a dolgát. A szólókra épülő, a jazzt funky elemekkel vegyítő műsor még azok körében is elismerést aratott, akik tartózkodóbbak e stílussal szemben.

Az esőcseppek meg csak egyre hulltak, mintha megannyi angol szurkoló szeméből szöktek volna elő. Pedig a tizenegyes párviadal még el sem kezdődött. Azért péntek délutánig csak kisüt a nap, mert a Lamantin Jazzsátor akkor is várja a jó zene szerelmeseit.

Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!

A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu
Google Favicon
Itt állíthatod be, hogy a Google elöl hozza a nyugat.hu-s találatokat!

Kultúra