A 36.

A megnyitón a Magyar Mozgókép Mestere címet a most is kisfiúsan szemlélődő Hiller István és Grunwalsky Ferenc nyújtotta át Sára Sándornak és Gaál Istvánnak. Mint a tengerentúlon, a Jagelló úton is láthattunk részleteket az életművekből. Sára Sándor emlékezett Huszárik Zoltánra, szerinte – és szerintünk is – ő érdemelte volna meg leginkább ezt az elismerést.

Az Életmű díjat Bokor Péter rendezőnek, Onódi György és Matejka Mária gyártásvezetőnek, valamint Zenthe Ferenc színművésznek Sipos Áron producer, a szemletanács elnöke, és Koltai Lajos operatőr, rendező adta át. Koltai megjegyezte: Mária a legnehezebb időkben is mindenben segítette a munkájukat, nem ismert lehetetlent, nem történhetett olyan, hogy ne tudott volna a „kiterjedt kapcsolatrendszerén” keresztül valamit megszerezni.

Grunwalsky a mozgóképtörvény sikeréről, pályázatokról, EU-filmezésről beszélt, olyasmikről, amit a filmes szakma minden évben nagyon meg akar fogadni, csak néha közbeszól a valóság. Aztán az egész életet a filmezéshez hasonlította, amiben a legfontosabb pillanat: „Csendet kérek! Felvétel van! És akkor egy pillanatra lehunyjuk a szemünket…”

A megnyitón néma felállással tisztelegtek a tavalyi seregszemle óta elhunyt művésztársak, köztük Böszörményi Géza rendező, Bessenyei Ferenc színművész és Makay Árpád operatőr emléke előtt.

Végül Pejó Róbert: Dallas Pashamende című alkotása, a játékfilmes verseny egyik résztvevője következett. A film – a producer elmondása szerint – rendkívül nehéz körülmények között készült. A vetítésen ezt nem éreztük, kérdés, hogy a cigánykérdéssel agyonszocializált kultréteg hogyan fogadja majd ezt a romantikus, kissé naiv sorstörténetet.