Szoborkiállítás szabad ég alatt

Egy korábbi, a Képtárban rendezett jubileumi kiállításon alakult ki a sokat ígérő kapcsolat a város vezetése és a Magyar Szobrász Társaság között, ami egészen odáig vezetett, hogy most a Sportház előtt adózhatunk az anyagában színezett betontól egészen a patinázott bronzig a legkülönfélébb alapanyagokból kimunkált műremekek előtt. Körbejárhatjuk Mata Attila fakózölden égbetekergőző posztanatómiai tanulmányát („Kör-térd hegy-mell”), Kalmár Tamás cingár-minimalista bronz „Pár”-ját, de nemhiába került a tér központi pozíciójába Kovács Katalin feszült és vibráló „Nem torzó”-ja sem, ami már messzi távlatból is magnetikus hatást fejt ki természetellenesen apró fejével, hiányzó karjaival és mozdulatlanságra ítélt mozdulni akarásával.

A köztéri kiállításban a városvezetés díszítő szándéka ölt testet, és az sem megkerülendő tény, hogy a művészek között — háromszázból tizenegyen állítanak ki egyéb iránt — több vasi kötődésű is akad. Ipkovich György polgármester maga is reménykedik a hosszabb távú együttműködésben, szeretné, ha a város a későbbiekben potenciális megrendelője lenne a szobroknak, domborműveknek. Még szerencse, hogy e gyöngyszemeket nem lehet feljelenteni a rendőrségen. Ők tundiillik nem csapnak zajt.