Elkapott pillanatok tárlata a könyvtárban

„Bár technikai eszközöket mutatunk be, minden technikai eszköz mögött áll egy ember, és mindig az ő személyes látásmódján, tapasztalatain keresztül látjuk azokat a képeket, amiket ezek az eszközök elénk vetítenek” — mondta el beharangozójában Nagy Éva igazgatóhelyettes. Bevallása szerint bár az apró kiállítás eszköz- és helykorlátok miatt messze nem lehet teljes, mégis visszatükröz valamit „ebből az alkotással teli történetből: élményeket ad, ismereteket közöl.”

És csakugyan: magam sem tudtam például, hogy a régi fotómasinák információtartalma a mai fogalmak alapján 20-50-100 megapixel volt.
Fehér Zoltán kézműves munkával létrejött gépei a fényképezés előtti állapotokat mutatják, míg megannyi más kiállítási tárgy, fotó és korabeli filmplakát mellett kuriózumként hajdanvolt moziszékek is helyet kaptak a teremben: „aki megérte az ötven évet, az biztosan ült ilyen székben még a Király utcai filmszínházban. Felidéződik az emberben a hangulat, amit a nagyon régi és kicsit lepusztult mozi keltett egy fiatalban, aki azelőtt csak az olajos padlójú kultúrházban látott filmet.”

Nagy Éva végül annak a beszélgetésnek a konklúziójával zárta megnyitóját, amit a minap a Képtár igazgatójával folytatott: ha az embernek nincsen elég pénze, mit helyezzen szobájának falára? Végül arra jutottak, hogy a kortárs festők munkái és a reprodukciók mellett a legideálisabb a fénykép lehet, ha biztosra akarunk menni.
Biztosra mentek a Művészeti Szakközépiskola és Gimnázium diákjai is, igaz, ők már mozgóképkészítésben: a kedd esti program az ő vizsgafilmjeikkel és kísérleti etűdjeikkel zárult.

A megyei könyvtár ezúton is szeretne köszönetet mondani segítőinek: a Savaria Filmszínháznak, Fehér Zoltánnak és Mihályfi Sándornak.