A filmes hétvége záróakkordja a Művészetek Háza teraszán, szombat délután fél öt körül kezdődött. Lazábbra vesszük a közönségtalálkozót, első menetben rendezőstül, kritikusostul, nyilvánosságostul és székestül kivonulunk a teraszra, a naplementéhez. Aztán a fő téri autós propagandarendezvény ricsaja hatására vissza.
A zaj ide is követi az érdeklődőket, a többség nem is bírja sokáig. Pedig a hétvége legérdekesebb, leghasznosabb találkozója, beszélgetős programja ez. Túl vagyunk pár sikerültebb és kevésbé maradandó nagy- és kisjátékfilmen és két dokumentumfilmen, már csak az esti filmszemle - közönségdíjas produkció, a "Kis Utazás" van hátra. Az alkotók közül most hárman vannak itt, a független filmesként ismert Médiwave-s Buzás Mihály, a "Kis utazás" rendezője, a szombathelyi főiskolán végzett, dokumentumfilmes Szekeres Csaba, és a legfiatalabb, a thriller műfajával kísérletező Dyga Zsombor, a "Gyilkosok" alkotója. Hármukat barátilag, szűk körben Varga Balázs filmkritikus és Vágvölgyi András filmpedagógus, Örökmozgós szervező faggatja.
Hamar kiderül, ha az alkotó egyben filmjének gyártója is, a legkevesebb munka a forgatókönyvvel, a forgatással és a vágással van. Buzás megemlíti, ha ő készítene egy órás werkfilmet, akkor abban a forgatásról reálisan csak 4 másodpercet mutatna, egyébként a mozi fénymásolásról, faxolásról, telefonálásból, laborozásról, APEH ellenőrzésekről, befizetetlen számlákról és utalásokról szólna. Buzást a három év alatt, míg a Kis utazás elkészült, többször börtönnel is fenyegették. Az adóhatóság a mozit, mivel a végén, a stáblistán rengeteg szponzor neve szerepelt egyszerűen reklámfilmnek minősítette, s mint olyan után, a gyártónak áfát kellett volna fizetnie. "Hiába mondtam, hogy tessék megnézni, mi nem vagyunk olyanok, tessék, papírjaink vannak arról, hogy végigszívtuk az összes, hülye kulturális pályázatot, nem hatotta meg őket. Magyarázni kezdtem nekik, hogy bár lehet, hogy bujtatott reklámtevékenységet végzünk, de az mégis őrültség, hogy száz percben tesszük ezt, így még a Friderikusz-show előtti reklámblokkba se férnénk be." Zsombor a nehézségekről szólva megemlíti: "Meg lehet nézni bennünket! Ilyenek a magyar filmesek, én, míg elkészült a film elfogytam, Misi pedig meghízott. Ha úgy döntesz, hogy filmet akarsz csinálni, készülj fel arra, hogy több évig keményen szívsz majd. Szar a helyzet, de azért nem kell kétségbe esni, mi választottuk ezt, nem igaz?". Szekeres Csaba megemlíti, neki, mint dokumentumfilmesnek a helyzete még keservesebb. A műfaj szerinte zsákutcába jutott, nincs közönsége, örülhet annak, ha a filmjét valamelyik csatorna egyszer leadja. A forgatásra két-három napja van, utómunkára szintén. A filmszemlén tapasztalta,
hogy a dokumentumfilm-szekció programjait még a szakma sem kíséri figyelemmel. Külföldi fesztiválokra sem mehetnek, mert a minimális technikai feltételeknek nem felelnek meg ezek a jobbára videóra forgatott anyagok. A műfaj szerinte hontalan, "élő-halott". Mindhárman egyetértenek abban, hogy ilyen, mint magyar filmgyártás nem létezik. A létező utófinanszírozási rendszer semmit sem segít ezen. Pozitív folyamatnak csak azt látják, hogy egyre több a független filmes, nem a filmművészetiről kikerült alkotó.
A forgalmazáson túl a legnehezebb a kópiák elkészítése. Buzás csapatának sikerült annyi pénzt összekoldulnia, hogy a szemlén túl egy javított kópiát is gyártattak. Pechjükre nemrég, az egyiptomi filmszemle vetítése után, ez a kópia valahol Kairó és Alexandria között elveszett. Így most az egyetlen kópiát, biztonsági okokból maga szállítja a vetítések helyszínére. A Gyilkosok című filmhez azonban nem is sikerült annyi pénzt keríteni, hogy filmszalagra kerüljön, így Zsomborék korlátozott számban, videokazettán terjesztik. Pedig a közönség mindannyiuk számára a legfontosabb. Buzás mielőtt a végleges kópiát összerakta volna, elkészített három-négy különböző változatot, majd ezeket laikus közönségnek levetítette, így tesztelte a filmet. Úgy véli, nyitniuk kell a nézők és a fiatalok felé, "nem a kommersszel, nem is a populáris műfajokkal, hanem nézőbarát filmekkel". Zsombor szerint viszont az is jó lenne, ha végre a filmekhez is odaengednék a nézőket.
Pais
További cikkeink:
Képváltás közben - Szombathelyen
Pepe, a mester szelleme
Filmkritikusok a képváltásról
