Hazai Dogma-premier a Savariában

Pedig a magyaros vízzel főzés ezúttal jól is elsülhetett volna, hiszen olyan elismert, fővárosi színészek is beléptek (állítólag pusztán szívességből) a szombathelyi ifjú projektjébe, mint Udvaros Dorottya vagy Mucsi Zoltán. Jordán Tamás a felsorolásban nem szerepelhet, mivel (a bemutatón reklámozta is vastagon eljövendő városi szerepléseit) tiszteletbeli szombathelyi. A Nemzeti Színház meg mégiscsak egy országosan ismert (szeretett-gyűlölt) épület, frankóbb mintha az egész cselekmény pl. a Lófejben játszódna. Pedig az lehetne egy őszinte irány: ŰŰKleist: Pentheszileia c. darabjának valóban újszerű feldolgozása. Mondjuk az összes amazont játszhatták volna ápolatlan férfiak, fejtetőre állítva a klasszikus görög színház elveit. Nem így történt.

Elismerjük, Kleist Pentheszileia című darabjának valóban újszerű a feldolgozása
Akkor vágjunk a közepébe, elejébe vagyis teljesen mindegy. A főszereplő Pető Kata azokban a schnittekben hiteles, amikor az eredeti Kleist-szöveget mondja vissza. Megtanították szépen beszélni, csak a gyakorlat meg a hit hiányzik. Talán a filmben, talán a szakmában. A filmbeli színésznőtársak pedig csak rontanak a helyzeten, nemcsak a képzeletbeli darab képzeletbeli veszekedései miatt. Nehéz kideríteni, hogy a forgatókönyv, a rendezői instrukciók hiánya, vagy a szakmai gyakorlat miatt torkollik mondjuk egy olyan egyszerű és ezerszer bejáratott jelenet is teljes érdektelenségbe mint az amorózó színész és a szerelmes büfésnő odacsippentett duettje. Esetleg, a bulímiás rohamát kóser pálinkával nyugtató főszereplőnő idétlen jelenléte okozza az egészet?

A Dán rendező figurája viszont a helyén van
Bájos akcentjével, gondolkodásmódjával a nyugodt, bejáratott kapitalizmus méltó képviselője, aki a munkájának él, mert azt csinálja amit szeret. Az egyik hídépítő munkást alakítja Mucsi Hacsek Zoltán, akit ezúttal a szintén szombathelyi Endrődy Krisztiánnal állítottak bameganyázó párosba, mintha reklámként szakítaná meg a filmet valamelyik kereskedelmi csatornán. Hangosabb, összeszedettebb, az unalomig ismerjük, de hatással van ránk. Udvaros meg próbálja menteni a helyzetet hangsúlyozással, mimikával, szinészi játékkal, profizmussal. Szerintem azóta is magyarázni kell neki, mi a lényeges különbség a dogma meg az amatőrizmus között. Máig nem érti...

A hitchcocki szerep a film produceréé, Pavelkovits Lászlóé
Üdítő, amolyan hitchcocki szerep jut a film producerének, a Szombathelyen képviselősködő Pavelkovits Lászlónak. A történet végén felbukkanó rendőrt alakítja, jelvénykicsapással, Poirot megszégyenítő felemás mosollyal. Egy Rejtő-darabban zsánerszerepet kapna. Csiszolatlan gyémánt.

Dömötör egyébként - nemcsak a dialógok terén - kiváló szombathelyi fiókszervezete lehetne Fliegauf Benedeknek. Rendkívüli mélylelkizés melegágyában építi fel a mondanivalóját, hogy aztán azoknak nyomokban se legyen valóságtartalma, vagy legalábbis kevésbé mint sportszeletben a mogyorónak. Amikor meg könnyed próbál lenni, belefut a magyar tiniket bemutató forgatókönyvek zsákutcájába, miszerint a fiataloknak nincs egy épkézláb gondolatuk magukról, a világról, eleve depressziósak, agyuk üres, csak egyéb testnyílásuk van tele, az áttöltést pedig igenis be kell mutatni a vásznon. A figurák magánéletéről csak olyan közhelyeket tudunk meg, hogy olyan nincs nekik, vagy legalábbis zilált. (Magas labda lecsapása lenne a hatalmas hagymát a hóna alatt cipelő, almával a szájában hazaérkező színésznő jelenetét szexista felhangokkal kielemezni.)

A film azonban bátran ajánlható megtekintésre, ha mondjuk pl. az összes dogmafilmet, vagy az összes Udvaros-filmet látni akarjuk. Vagy az összes szombathelyi kötődésűt. Egyébként gasztropuccs. (A Premiert közel húsz alkalommal játssza majd márciusban a Savaria mozi.)