Tudják jól a rutinos voltrajárók: kedvenc nyáreleji fesztiváljukat eddig szinte minden évben betalálta a csapadék, ezt szem előtt tartandó tehát jobban járnak, ha nem legféltettebb topánjukat húzzák fel ez alkalomra. Ha azonban hihetünk a fesztivál hivatalos honlapjának, akkor elviekben már készen áll az a közel 400 méter hosszú, 4 méter széles bazaltborítású út, amivel az időjárástól függetlenül is épkézláb, térdkalácsig érő dzsuva nélkül lesz megközelíthető valamennyi programhelyszín. További előny, hogy a nagyszínpad előtti többezer négyzetméteres küzdőtérre a Szigetről már jól ismert műanyag járólap kerül, a maradék helyszíneken pedig fedetté teszik a nézőteret.
És bár változnak a színpadok elhelyezései is, azon a trenden nem módosítottak a VOLT szervezői, hogy olyan fellépőkhöz nyúljanak, akiket más hazai fesztiválok nemigen mernek megengedni maguknak.
Így például olvadozhatnak a lounge műfajok szerelmesei: érkezik Pit Baumgartner, a bohókás-habkönnyű easy listeninget már vagy egy évtizede szertehintő De-Phazz projektjével, a legutóbbi albumukra világkörüli turnéjuk Ausztráliától Mexikóig sok kört futottak során rögzített autentikus helyi hangokat varázsoló Mo Horizons, de elég említeni a progresszív jazzt és a hagyományos roma hangzást elegyítő Deladap!-ot. Illetve dehogy elég, mert kakukktojásként szigorúan kötelező szájbarágni a született samplermágus Matthew Herbert nevét is, aki képes még a fogcsikorgatást is swinggel házasítani.
Kapcsolódhatunk kifele is, ha úgy adódik: a Spektrum zónában az említett televízió műsoraihoz kötődő filmekbe és beszélgetésekbe csúszhatunk bele, de Filmmúzeum Bisztró néven a retro életérzés és a málnaszörp hangulatú videodiszkó is helyét leli a Lővérekben. Lesz aztán még gumipop, véradás, Fekete Kefe, borbár, előadás Isten szexpártiságáról, zöld szervezetek, a margitszigeti Cha-Cha-Cha terasz kihelyezett tagozata, és megannyi más, amit javaslok a VOLT honlapjáról secperc alatt bővebb verzióban is leolvasni.
Olvassa el a Nyugat VOLT-os tapasztalatait az elmúlt öt évről emitt!