„Mindenki olyan állat lehet, amilyen akar”

Néma gyereknek…
„Be vagyok rekedve, hangom is alig van. Ez az állapot már ötven éve tart.” – mókázik a közönséggel Bródy János, miután nyolc óra tíz perckor fellép a színpadra fekete elektro-akusztikus gitárja társaságában. A zenész bevallja, hogy régóta ezzel a mondattal kezdi koncertjeit. „Némi” politikai utalással fűszerezve csakis azt tudja felhozni mentségként, hogy nem tartozik azok közé, akik négyévenként változtatják a szövegüket.

A skizofrénia határán
Bródy aztán belecsap a gitárba, s a jórészt idősekből álló, néhány száz fős közönség ráeszmélhet: csakis egy ember érhet fel Cseh Tamáshoz az „egy szál” gitár műfajában – az illető épp a színpadon áll, és az édesanyjáról énekel. Aztán elmeséli, hogy anyukája annakidején nem örült a dalnak, ám fiára azért ekkor is büszke volt. „Persze melyik anya nem ezt mondaná, ha látja, hogy a kisfia a skizofrénia határán táncol” – kommentál a dalnok.

A művész személyi okmánya elavult
Jót mulathatunk a Személyi igazolvány kétségtelenül félreérthető szövegén, amelyből az is kiderül, hogy Bródy János immáron hatvanadik évét tapossa. A jó karban lévő zenész azért igyekszik illusztrálni ezt, kijelentve, hogy a dokumentumban bizony „sok rubrika hatályát vesztette, de az első két gyerek még bele van írva.” A figyelmesek a dalszövegből azt is megtudják, hogy az előadó személyi száma nem más, mint AUI385223. Bródy úr, nem kis felelőtlenség ez a mai, okirat hamisításoktól hangos világban!

Micimackó nem veti meg a rövidet
A laza tematikájú gitáresten a Micimackó következik, ami alatt jól kiénekli magát („-zik, -zik”) a lelkes, de meglehetősen nyugodt – hogy azt ne mondjam: nyugdíjas – vérmérsékletű közönség. A dal kapcsán aztán hallhatunk egymást kereső szándékú, ám a másikat nem találó politikusokról, valamint mélyfilozófiai tanulságokról. Végül megtudjuk, hogy még egy mesehős sem veti meg tütüt: „Micimackó is leugrik néha a sarki kocsmába, benyomni egy felest” – közli legalábbis házigazdánk. Demokráciánk fejlettségét jelzi, hogy (nem csupán) a Micimackó éneklése közben dönthetünk szerepünkről, elvégre „szabad országban élünk, így mindenki olyan állat lehet, amilyen akar.”

A szerelem sötét verem
„A szerelem olyan betegség, amelyet nem lehet gyógyítani, ezért alaposan ki kell feküdni” – konferál Bródy és az egy hétig tartó szerelemről szóló szám (Egy hétig tart) alatt ezt el is hisszük. Csak a gitáros tartja bennünk a lelket, kifejtve reményét, hogy vannak még két-, sőt, akár három hétig tartó romantikus fellángolások is e világban.

Jövő csakis vényre kapható
A romantika után némi aktuálpolitika következik, ám szokatlan módon roppant kultúrált, igazán művészi tálalásban. A Kockázatok és mellékhatások kétértelmű soraiból megtanuljuk, hogy milyenek is a „régen lejárt szavatosságú gyógyszerek”, s igyekszünk megjegyezni a jótanácsot, miszerint „nem kell mindent a lenyelni, ami könnyen emészthető”.

Szózat 2.0
„Szabadnak születtél” – hívja fel az előadó a közönség olykor feledékeny tagjainak figyelmét erőteljesen Szózat-szerű hőskölteményében. A nagy hasonlóság azonban nem zavaró, hiszen Bródy saját alakjára formálja a művet, ami így – az este többi számával megegyezően – pusztán egy gitárral is igazán roppant élvezhető.

Nagy siker, négy ráadás-szám
Nem maradhat el a még mindig szép, örökérvényű sláger (Ha én rózsa volnék), s majdnem olyan jól is szól, mint tavaly, a Szigeten. (Persze a maroknyi közönség azért nem tudja visszaadni a fesztivál nagyszínpada előtt összegyűlt tömeg okozta emelkedett hangulatot.)

Egy óra tíz perc önfeledt szórakoztatás után gitárosunk köszöni szépen, távozna. Nincs viszont könnyű dolga, mert a közönség elégedett, így négy számra is visszatapsolja a láthatóan fáradó – így egyre rövidebb nótákat játszó – volt Illés tagot. Dalainak igazságtartalma kapcsán azért távozóban még megjegyzi: „Csak azt írom meg, amit igazán átéltem, no meg azt, ami akár meg is történhetett volna.”

Ez az este megtörtént. És át is éltük.