Fergeteges hangulatot gerjesztett nemrég a szombathelyi Papayában a Kerozin A fiúk másfél hónapos kihagyás után most álltak először színpadra. A balesetük nyomait Axel még mindig magán viselte - bekötött kézzel szorongatta a mikrofont - de ez a produkciót nem befolyásolta. A baleset körülményeiről, az együttes aktuális dolgairól fellépés előtt kérdeztük Axelt és Mosquitót.
- A művésznevetek közismert, de hogy hívnak benneteket valójában?
- Axel: Kovács Axel vagyok.
- Mosquito: Én pedig Czifra Sándor.
- Hogy kaptad a Mosquito nevet?
- M.: Amikor még a rave-korszakot éltük, akkor szúnyoglárva-szemüveget hordtam - Axel nevezte így - és innen ragadt rám: Szúnyog, Mosi, Mosquito.
- Az Internetről szerzett információim szerint a balesetet (szept. 29-ét) követő két hónapban nem terveztetek fellépést.
- A.: Ez így van. November 24-re terveztük az első koncertet. De ezt még akkor állapítottuk meg, mikor még meg sem bírtam mozdulni.
- M.: Igen, ezt akkor mondtuk, mikor még Axelnek szobavécéje volt.
- A.: Bizony, a kedvenc barátom és hűséges társam a bajban a kacsa volt, azóta kedvenc házi állatommá vált. Mindig számíthatunk egymásra, azóta sem váltam meg tőle. Tényleg nem tudtam lábra állni. Eltörött a medencém, a bordám, a kulcscsontom és a kezem három helyen is. Ehhez képest gyorsan felgyógyultam, úgy gondoltuk, hogy hamarabb elkezdhetjük. Igaz, a kezemen még van gipsz.
- Ez az első koncertetek a baleset óta?
-A.: Igen, és egy kicsit izgulunk, lehet, hogy a szövegeket is elfelejtettük. Majd meglátjuk, hogy sikerül.
13 méter repülés, landolás egy tanya kerítésén
- Mondanátok pár szót a balesetről?
- A.: Szeptember 29-én történt. Szép napos idő volt, és nagy forgalom. Fehérgyarmatra tartottunk, utána pedig Ukrajnába mentünk volna. Hajdúsámson után pár kilométerrel egy kocsisort előztünk. Közben kiugrott egy Volvo a sorból, és mi megelőztük őt is. A sofőr, hogy elkerüljük az ütközést, jobbra rántotta a kormányt és már startoltunk is az árok felé. Én hátul aludtam. Arra ébredtem, hogy rángatózik az autó, és közeledik az árok. Nem voltam bekötve Megkapaszkodtam. Kár volt, mert ott törtek el a kézközép csontjaim. Állítólag 13 métert repültem, és egy tanya drótkerítésnek csapódtam.
- M.: Én be voltam kötve. A fejem vérzett - kivágta az üveg egy-két helyen -, de komolyabb bajom nem lett.
- A.: Miután én kirepültem, ők pörögtek tovább az autóval. Hármat fordultak. Velünk volt a Desperado énekesnője, Betti, aki szegycsont-, illetve csigolyatörést szenvedett; de már ő is jól van.
- Hol estél ki?
- A.: A hátsó szélvédőn. Arra ébredtem, hogy Mosquito pofozgat. Mivel kőkemény csóka vagyok, fel akartam állni, és haza akartam menni. De nem jött össze. Ahogy bevittek a debreceni klinikára azonnal megműtötték a kezem. Kaptam mindenféle gyógyszereket, aminek nagyon örültem, mert rózsaszínben láttam a világot. Rengeteg látogató volt. Már az első nap 30-40 ember jött be. Ott volt: az Irigy hónalj mirigy, Betty Love, a TNT...
- Mennyire ijedtél meg?
- A.: Megfordult a fejemben: tényleg tudok-e majd járni? Két hét után eljött hozzám egy csontkovács-masszőr, és azt mondta, hogy egy fél évig eltart, amíg olyan leszek, mint régen. Erre úgy berágtam, hogy felmentem azonnal a lépcsőn a felső szintre. Onnantól kezdve egy hét alatt megtanultam rendesen járni. És miután rendbejöttünk, gőzerővel megint belevetjük magunkat a munkába.
- Mosquito, te hogy élted meg a balesetet?
- M.: A negatív élmények közé tartozott, de király volt. Szerintem ez olyan autóversenyző-feeling. Nekem az volt a legfurcsább, hogy az ember úgy viselkedik - annak ellenére, hogy be van kötve -, mintha a TV-fociban lenne: ide-oda ütöd be a fejed. Ez nagyon brutális. Hiába kapaszkodsz, ott olyan erőhatások vannak, amiket nem lehet kivédeni. Nem volt túl kellemes az sem, amikor az ember látja, hogy a társa ott fekszik magatehetetlenül.
A menedzser lírai hajlama
- A kényszerpihenő alatt dolgoztatok is?
- A.: Igen. Közben elkészült a Desperado nagylemez. Én a stúdióban, az ágyban fetrengtem, közben Mosquito a másik helyiségben kevergette az anyagot. A napokban jelent meg az ő albumuk is.
- Most min dolgoztok?
- A.: A nagypapa punk volt című dalhoz 2-3 héten belül készül el a videoklip. Ez lesz az eddigi legnagyobb költségvetésű, és a legtöbb helyszínen forgatott klipünk. A legnagyobb munka ebben van. Lesz benne robbantgatás is, mivel terminátor-feelingre van véve.
- Mikor kezdtétek el ezeket a munkálatokat?
- A.: Pont a baleset előtt forgattuk ezt a klipet. Azóta vagdossuk.
- Kanyarodjunk vissza kicsit a múltba. A Kismalac című nagylemezen van egy lírai dal is. Hogy került oda?
- A.: Ezt mi sem tudjuk. Egyébként szeretjük azt a dalt. Illetve szerettük, amíg nem készült rá magyar szöveg. Úgy indult, hogy Mosquitóval be voltunk zárva a stúdióba, és éjjel három felé leült a zongorához, játszott valamit, én valamit elkezdtem rá énekelni, és ez angol "halandzsával" frankón bejött nekünk. A menedzserünk megérkezésekor mondta, hogy szöveget írna rá. A szöveg nekünk nem tetszett. Mi azt akartuk, hogy ez ne kerüljön rá a lemezre, de a menedzser meg azt akarta, hogy igen. Nem vagyunk megelégedve a dallal, viszont nagyon sokan szeretik, aminek nagyon örülünk.
- Mit gondoltok, mennyire tetszik a fiataloknak az a zene, amit ti játszotok? No meg főleg a szöveg hogy tetszik?
- A.: Az első albumunk aranylemez lett. A második - remélhetőleg karácsonyig bearanyozódik. Már lassan három aranylemezünk lesz. A nagypapa punk volt pedig az Internet kalóz-letöltési listáján nemzetközi viszonylatban a második helyen áll.
- A szövegek mennyire állnak közel hozzátok? Pl.: Tizenhat évesek?
- A.: Tizenhat évesek? Ők már kicsit öregek.
- M.: Tizennégy alá még nem mentünk.
"Soha nem volt nőm, csak bámultuk a csajokat"
- A.: Te. Minden szám megtörtént eseményen alapul, tehát saját "élmények" fogalmazódnak meg benne. Pontosan a KISMALAC című dallal kezdődött az egész. Arról a korszakról szól, mikor Zsolti barátommal, aki a Desperado rappere, együtt jártunk diszkóba. Nagy rockkerek voltunk. Kőkemény csókák, hosszú hajjal. Láttuk, hogy diszkóvilág van. Gondolkodtunk, hogy mit kellene csinálni, mert ez a rockszakma már nem fekszik annyira. Amikor hallgattuk a zenéket, akkor fogalmazódott meg bennünk, hogy lehetne ötvözni a rockot a diszkózenével. Soha nem volt pénzem. Erről szól a "vakít a fény, zavar a zaj, nem ragad a csaj". Soha nem volt nőm, mindig csak bámultuk a csajokat. Nem volt pénzünk, hogy igyunk. Néztük, hátha valaki meghív bennünket, de senkit nem ismertünk - általában.
- A többi számmal mi a helyzet?
- A.: A Dá-dá-dá valóban megtörtént az ukrán kislánnyal egy debreceni night clubban. A Durva didi is megtörtént. A Hugacsaka szintén.
- És a nagyapa punk volt?
- A.: Ez egy generációk közötti keresztmetszet. A nagypapa fejtette ezt ki nekünk, aki klip főszereplője volt. Az unoka általában - különböző felmérések alapján -, a nagyszülők "színeit" öröklik, éppúgy mint a tulipánok. Vagyis nem apáról fiúra, hanem nagyapáról unokára szállnak a tulajdonságok. Egyszer majd az unokáink is olyanok lesznek, mint mi. (Nem fognak neki örülni a gyerekeink.)
Ganxsta jó csóka
- Hogy álltok hozzá Ganxsta Zolee-hoz?
- M.: Nagyon jó csóka, de a mi szövegeinkbe "kisípolni való" részek nem lesznek.
- A.: Lehet, hogy még lágyítunk is a szövegeken, pontosan a popularitás miatt. De természetesen meg kell maradnia annak az érzésnek, amit eddig sugároztunk.
- M.: Nagyon sok rádió azért nem játszott minket - vagyis azzal indokolták -, hogy trágárok a szövegek.
- A.: Tulajdonképpen nem is a rádióknak készült ez a zene, hanem hogy diszkókban, klubokban tomboljanak rá az emberek. A dolgokat soha nem fogjuk konkrétan kimondani, mindig csak célozgatni fogunk rá.
Blacky
