Pengeváltások a témaparkban

Reggel kilenckor a karneválirodában dolgozók még jócskán a remény rabjai lehettek, hiszen telefonon feltett kérdésünkre, hogy a leszakadó ég miatt elodázzák-e a délelőtti harcászati bemutatókat a Ferences-kertben, nem kaptunk határozottan nemleges választ – az utolsó percig hitték, hogy alábbhagy az őszies zuhé. Úgy döntöttünk, csak a hasonszőrű délutáni műsorra nevezünk be, és mint utóbb bebizonyosodott, joggal: valóban nem tudták megtartani a délelőtti csihipuhit.

„2112 évvel ezelőtt a szenátus hozzájárult ahhoz, hogy szabad szórakozásként a rómaiak embereket öljenek” – terjesztette az ismeretet apró humordarabkákkal megtűzdelve a hírmondó Kártyavári a fél kettő magasságában még gyérnek mondható, aztán egyre cseperedő számban megjelenő közönségnek. Elharsogta még, hogy a vállalkozó szellemű rómaiak által létrehozott gladátoriskolákból a játékok szerkesztőmesterei kölcsönözhették ki a képzett harcosokat.

„Carnifex sorsát a császár kezetekbe adja!”
Őket ez alkalommal a Collegium Gladiatorium büszke titánjai képviselték, akiket az időszámításunk előtti harmadik százdban uralkodó Caracalla császár pásztázott árgus szemeivel egy emelvényről, majd döntött könyörületes vagy éppen halálba vezető sorsukról. Mindehhez kikérte a közönség véleményét is, akik így kicsit nyeregben érezhették magukat, amiképpen egykor a római nép: buzgón lóbálták hüvelykujjukat fel vagy le aszerint, mennyire szimpatikus összecsapásban volt részük.

A szalmával felhintett, füves terepre ezt követően a Történelmi Témapark volatképpeni házigazdái, a Savaria Legio, pontosabban annak kényszerű toborzáson (ami ritka volt, hiszen akkoriban nem beszélhettünk általános hadkötelezettségről) átesett újoncai masíroztak be irgalmatlan vezetőjükkel, aki nem átallott nógatóbotjával oda-odasuhintani, ha nem állt precíz vonalban a sor, vagy nem illeszkedtek kifogástalanul az egy méter hosszú, nyolcvan centi széles pajzsok.

Légies könnyedség, harmónia és erő – Kassai lovasíjász bemutatója zajos sikert aratott
Utánuk a szombathelyi Magor Íjász Hagyományt Őrző Egyesület és a körmendi Régió Hagyományőrző Egyesület célbatalálásai – feldobott, ennélfogva mozgó szivacskorongokra is – készítették elő a terepet Kassai Lajos lovasíjász világbajnoknak. Ő nem elég, hogy elsőként kezdte el a honfoglalás kori magyar íj pontos másának sorozatgyártását, minden eddigi versenyt halomra nyert, könyvet írt szenvedélyéről, és legutóbb 24 órás lovasíjászattal saját korábbi Guiness-rekordját döntötte romba, de honlapja tanúsága szerint élete hátralévő részét „a lovasíjászat tökélyre fejlesztésére” szánja.

Bemutatóján puszta lábirányítással ülte meg kilencéves félvér lovát az erre majdhogynem alkalmatlan talajon, telibetrafált minden célpontot, és olyan fürgén töltött újra a másodperc törtrésze alatt, hogy a lelátókon dilettáns közönségén is síri csend lett úrrá – már ha nem számítjuk a tapsvihart, amivel jutalmazták később az szemekben lobogó elhivatottságot.