Elsőként a karneváli bazárváros csalogat. A Belsikátor árkádjainál megrekedünk, az utat egy öltönyös sereglet állja el: közöttük Dávid Ibolya, a helyi pártprominensek társaságában. Balról, majd jobbról próbálunk beelőzni, mindhiába, az új jobboldal lassan, de biztosan, széltében-hosszában kikerülhetetlen. A most is makulátlanul elegáns elnökasszony mi másról, mint a jobboldal vereségének okairól értekezik.
Dávid Ibolya egyébként visszatérő karneváli látványosság, láttuk már tógában, bigán is vonulni (most szimplán nadrágkosztümben), oldalán akkor is, most is az egykori fideszes polgármester (most MDF-jelölt) Szabó Gábor. De hagyjuk a politikát, karnevál van, és végre kiértünk a csapat mögött kullogva a térre.
A tönkölyös messze a legfinomabb a kemencések közt
Az Öreg város vására fabódéival és sütödéivel, mint egy nagy barna pók, az egész belvárost keresztül-kasul szövi. Jók a kézműves placcok, kutakodni köztünk órákig lehet: több helyütt egyedi ékszerek, fajátékok, klasszikus kínálatból kosarasok, búcsúi felárral. Mennyiség van, a minőség vegyes: a fröccsöntött kígyón át a kecsketej szappanig.
Idén először a helyi termelők is kitelepedtek, a Régiófókusz Kht. jóvoltából igazi hatlapost is kóstolhatunk, az idénygyümölcsök mellett magokkal meghintett tönkölybúzás lepénnyel barátkozunk. Mögöttünk egy házaspár elégedetlenkedik: Ez is tejfölös, ettől is szalmonellát lehet kapni. Kár az óvatosságért: lemaradnak a karnevál legjobb ízeiről, a tönkölyös ugyanis messze a legfinomabb a kemencés sütödék sült tésztái között, eddig legalábbis.
Kittikém, te leszel a tyúktolvaj, a papi meg a zsebes.
Szokatlanul nagy számban prezentálnak a kemencében sült aszalványosok és reformnak titulált édességeket kínálók, ám a klasszikusnak épp nem mondható vattacukros és pattogatott kukoricás árudák is aratnak.
Idén először végre helyi pálinkával is öblögethetünk, és akad natúr almalé is. Csattog a téren az ostor, a felállított kalodánál a családok, mint Disneylandban, fotózkodnak: Kittikém, te leszel a tyúktolvaj, a papi meg a zsebes- osztogatják a bűnöket a fatáblákkal. Egy termelőnél tökmagos és dióolajas kenyeret kóstolgatunk, isteni. Többnyire mosolygósak és szolgálatkészek az eladók, egy helyen például, egy kemencésnél a pultos lányok miközben kígyózik a korgó gyomrúak sora dúdolnak és táncolnak.
A zenés verselőre kevésbé fogékony szülők a kölykeiket kézműves foglalkozásokra cipelik
A Fő téren és környékén délutánra már se vége, se hossza a tömegnek, a Borok utcája előtt, a Thököly fordulóban nem először, és nem utoljára percekre bedugul a forgalom. Ennyi embert, gyanítjuk, nem látott mostanság a város. Dobosok szórakoztatnak, durrogtató muskétások és felvonulásra melegítő szabadcsapatok kószálnak mindenfelé.
A Kalandvárba menekülünk, ahol épp Gryllus Vilmos a szép számú gyermeksereglet előtt mesél a pelikánról. A zenés verselőre kevésbé fogékony szülők a kölykeiket kézműves foglalkozásokra cipelik. Rézből fonnak karkötőt, fűzfából tutajt építenek vagy fazekalnak. Kemencében római kalácsot sütnek: attól római, hogy olyan fűszerezést használnak.
Apróbbaknak játszóház: teknőben szemesterményeket lehet lapátolni, csörgő-börgő fajátékok és rongybabák közé lehet kuporodni. Búcsúzóul a Magor íjászok sátrába még bekukkantunk...
Köszönjük szépen, bármire és bárhol remekül el tudunk mulatni
Négy-öt óra magasságában sűrű sötét fellegek tornyosulnak, a fenyegetésből azonban szinte semmi sem lesz, percekig szitáló esőt kapunk a nyakunkba, ennyi. Esőisten ezúttal megkegyelmezett Savariának.
A Karneválon lépten-nyomon az az érzésünk, a lődörgésnek se vége, se hossza, sodor bennünket az ár, nekünk meg épp ott kéne lennünk, ahol nem vagyunk. Lépten-nyomon ismerősökbe botlunk, akikkel aztán elborozgatunk, és mire felocsúdunk, újabb programról csúszunk le.
Balázs Elemérre és együttesére este hatkor, a nagyszínpadnál azért ráhangolódunk, kár lenne kihagyni jazzes és magyaros népdalfeldolgozásait. Mire a ráadásnak is vége, a Kossuth Lajos utca melletti térség már telítve, még csak hét óra, tömegbírkózás, mire a Fő tér szellősebb belsejéig jutunk. A felvonulás kezdetéig szűk egy óránk van, bármi ehető után néznénk, mindenütt végeláthatatlan sorok, reménytelen, még az éjszakában sem vagyunk képesek sehol a végére jutni...
Claudius császárt idén is Jordán Tamás alakítja
Kezdünk besokallni, a tömegélmény helyett egy Király utcai lakás erkélyéről nézelődünk tovább. Jobb a rálátás, azonban hiába kurjongatunk, integetünk, a kutya se hallja.
Lent testközelibb az élmény. Claudius császárt a bigán idén is Jordán Tamás alakítja, mellette Savaria szépe mosolyog. A Legio lenyűgöz, ám maga a felvonulás, így sokadszorra kevésbé szórakoztat. Látványos, mintha tüzesebb és zajosabb lenne (több zászlóforgatót és puskást vélünk felfedezni), mint tavaly vagy azelőtt. Mégis. Majd egy óra hosszat eltart: Savaria beöltözött népe, Vesta szüzek, Kassai, Magorok, István király udvartartása, dudazenekar, végvárak népei, gólyalábasok, muskétások, a Karneválszínház színészei vonulnak rendre szolid visszaintegetés a nézők válasza. Ennyi telik az utcabeliektől, néha tapsolnak.
"A zongora azt susogja, megszökött a Gézu anyja, hejromalesavale..."
Riasztó méretű embersereglet hömpölyög. Kárhoztatjuk a szervezést, amiért a Parno Grasztot és Lajkó Félix zenekarát fél óra eltéréssel egy idősávba tették. Igaz, mindkét színpad közelében csak kisebb lökdösődések árán juthatunk tovább.
Választanunk kell. Fél órára belekóstolunk a Fehér lovak pörgős taktusaiba. A színpad előtt roma kiscsaj rázza, lenyűgöző ügyességgel. Egy idősebb cigányasszony nagyokat kacag, miközben nézi, mellettük a magyar srácok milyen átszellemülten próbálják utánozni mozdulataikat. Az ismert strófával búcsúzunk tőlük: A zongora azt susogja, megszökött a Gézu anyja, hejromalesavale...
A szívünk szakad meg, de Lajkó Félix mégiscsak kihagyhatatlan. Mesélni róla kár, a szabadkai hegedűs zseni improvizatív játéka (egy bőgő és egy mélyhegedű kíséretében) másfél órára a színpad elé cövekel. A töméntelen színpadi lózung, a füst és fényjáték idegesít, és a csajok is mögöttünk, akik időnként, megmagyarázhatatlan oknál fogva fülünkbe visítanak.
Éjfélkor tűzijáték. Míg az Isis tájékáról durrognak a petárdák, mellettünk egy sörpadon tekerőlantos asztaltársaságát szórakoztatva népdalokat játszik. Van hangulata.
Hajnali egykor kezd élhetővé válni a tér, a kemencéknél még gyúrják a langallót, most már érdemes lesz sorba állni...
