Itt nyugodt a várakozás hangzik el a királyi egyes hangulatjelentése a fővárosi MSZP-székházból, aminek kicsinyített lenyomatával találkozunk a szombathelyi iroda emeleti helyiségébe lépvén is, pár méterre a folyosóra kirámolt pogácsahalmaz, és öt perccel a hétórás kampánycsend-feloldás előtt. A tévészoba legvégében két, egymással farkasszemező magyar zászló, előbbre pártmolinó és nyitott ablak, amin át a Belsikátorból érkező hűs áramlatok legyezgetik az ismertebb arcoktól mentes székeket a párt helyi prominensei egyelőre a belső szobában tanulmányozzák az éppen aktuális eredményeket.
Elhűlés az államfő Gyurcsány-bírálatán, pisszenő sörök az SZDSZ-székházban
Sólyom Lászlónak a miniszterelnököt keményen bíráló, mélyülő társadalmi kettéosztottságról említést tevő, a tüntetéseket egészséges erkölcsi érzéknek tulajdonító beszéde már előpiszkál némi reakciót a tévé előtt addig csendben üldögélőkből. Ráncolódnak a szemöldökök és hűlnek el a tekintetek, na menj már valahova szisszen fel valaki, mialatt ismét visszatérünk a lomhán csordogáló eredményekhez: Nemény András szakszerűen matekozik, Gaál Angelika az előtérben vesz fel várakozó pozíciót, s kisvártatva befut Oroszvári Péter is.
Mi viszont fél nyolcra át liberálisékhoz, ahol jóval oldottabb légkörbe szippantunk: a Kisfaludy Sándor utcai SZDSZ-központ előterében a kámoni jelölt Varga Tamás cigarettázgat, odabent a helytörténeti kutató: Orbán Róbert, Feiszt György és Németh Kálmán tapad a tévére, és egy, a párt kampányában segédkező csipetcsapatnyi középiskolás tornázza a kedélyt felfelé. Vilmos! rikkantanak oda a már tavaszi parlementi választásokkor is monitorfigyelésre szakosodott Horváth Vilmoshoz, aki a megvan a gyilkos? rímmel talál vissza a feladóhoz.
Tévéfüggés, avagy Viktort mennybe viszik, az a baj
Mire elpisszen a következő dobozos sör egy szabaddemokrata ujjbegy alatt, mi már ismét az MSZP-székházba telepedünk, ahol időközben Horváth György és Szücs Gábor is gyarapították a VIP-listát. A képernyőn látottakra sorban jönnek a kommentek: "Nem akarok Stumpfot nézni, ne haragudj", és már kattan a távirányító, végre valami normális, zendül a tisztelet jele a narancsligetek sűrűjében éppen balliberális túlsúlyt mutató Miskolcnak, a szombathelyi eredmények láttán kibuggyanó okézást azonban menten pihenésre inti egy hozzáértő: nyugi, a Derkovits még csak most megy be, utalván a lakótelep húszezres szavazótáborára.
Kilenc előtt negyed órával még csak 54 szavazókör van feldolgozva a 69-ből, de a Százhold voksainak többségét zsebrevágó Gyebrovszki János nem menekülhet a hátbaveregetés elől. Az egyéniek most mégis háttérbe szorulnak, mindenki a polgármesterjelöltek ütközetére feszíti a karmáját, rezeg a léc a gyenge feldolgozottság rakománya alatt. Mobilok simulnak a fülekhez, dráma tünetei körvonalazódnak, mikor is 21 óra 23 perckor az ötös választókörzet indulója, Czeglédy Csaba szabadjára engedi a megfeszült inakat s idegeket: Gyuri megnyerte.
A politikai párbeszéd felé hajlik az újraválasztott Ipkovich
A nagy összefogások ideje jött el a városban: meg kell szólítani valamennyi politikai erőt, hogy a fejlesztési időszakban egy kiegyensúlyozott, egyöntetű és egyet akaró önkormányzat jöjjön létre közli jó negyedórával később, a levéltár mellett diktafonokkal és vakuvillogással kísértetvén Ipkovich György, akitől azt is megtudjuk, hogy egy családi kirándulást követően szunyókálással töltötte az este egy részét, hét óra után pedig végigizgulta, mint egy focimeccset.
Szombathely újabb négy évre megválasztott első embere nem gondolta volna, hogy a nagypolitika ennyire rátelepszik a helyi választásokra rámutatva a vasi megyeszékhelyt sem kímélő közelmúltbeli történésekre, és a valószínűsíthetően ezeknek is betudható egyszázaléknyi differenciára , Molnár Miklós mindenesetre sportszerűen gratulált neki közvetlenül az eredmények napvilágra kerülésével. A párt tagjainak és a velük rokonszenvezőknek eztán nem maradt más dolga, mint hogy bendőt tömjenek a közeli étteremben. Mert nehogy már csak pár pogácsa legyen az újraválasztott polgármester sorsának kovácsa.
