Tíz városatya jelent meg frakcióik képviseletében tegnap a szombathelyi városházán az MSZP-s Czeglédy Csaba alpolgármester invitálására (bár mint később kiderült, még ez utóbbi tény is adhat okot egy kis mondatértelmezési tornára). A Szombathely fejlesztési lehetőségeiről szóló, november 21-ei első meeting folytatásaként egy asztalhoz ülő politikusok az eredeti szándék szerint azért gyűlnek össze időnként, hogy mihamarabb zöldágra vergődjenek abban, mely fejlesztési lehetőségeknek kívánnak hosszabb távon prioritást adni, tekintet nélkül a mindenkori politikai vezetés színezetére.
Marton a demokratikus játékszabályok betartására szólít fel, Czeglédy megelőz egy könnykicsordulást
A polgári oldalról némi gőzkieresztésre rögtön az adott indokot az egyébként kellően informálisnak ható tárgyalás kezdetén, hogy a sajtónak kiküldött meghívót úgy értelmezték: Ipkovich György is megtiszteli a tárgyalást jelenlétével. A Pro Savariát képviselő Molnár Miklóstól Marton Zsolt, a Fidesz frakcióvezetője vette át a stafétát, meglovagolván a még mindig aktuálisnak tetsző vesszőparipát, a bizottsági helyek körüli fejetlenséget: a múlt héten a kulturális bizottság zárt üléséről Horváth György bizottsági elnök kizavarta pártjuk tanácskozási joggal bíró képviselőjét, márpedig ez nem csak az SZMSZ, de a demokrácia ellen is való.
Czeglédy Csaba eztán mielőtt könnyünk csordulna ki Marton Zsolt fájdalommal átitatott beszédétől leszögezte: a megbeszélés összehívója ő maga volt, és egyáltalán nem kell csodálkozni azon, hogy a polgármester momentán parlamenti kötelezettségeinek tesz eleget. Molnár még finoman utalt arra: így nem biztos, hogy a megbeszélés nem akarja feszegetni magának a megbeszélésének hitelét, amit a polgármester általános helyettese annyival zárt rövidre: nem mondható, hogy a városvezetés nem képviseli magát kellő súllyal, hiszen mindhárom alpolgármester jelen van.
X-Akta: másik fejlesztési dokumentum is létezik az Új Impulzusok mellett
Hármójuk közül ezután a városfejlesztésekkel foglalkozó Szabó Gábor kapta meg a szót. Az MDF támogatását élvező alpolgármester szerint örvendetes, hogy van egy készség arra, hogy a ciklushatárokon átnyúló programokban egyeztessünk, majd közölte: ugyan nincs sok pályázatkész anyag, de 2007 a projektegyeztetés éve lesz. Aztán előkerült kezei alól egy Szombathely és agglomerációja területfejlesztési programja című dokumentum, aminek létezéséről azonban a meglepődő arckifejezésekből olvasva még társai sem tudtak.
Molnár Miklós úgy vélte, akármilyen anyag is az, talán érdemes volna a Csapó Tamás-féle, önkormányzati megrendelésre készült Új Impulzusok-kal összegyúrni (a részben ennek kapcsán is tartott konferenciáról lapunk is beszámolt). Szabó az értetlenkedésre azzal reagált, hogy míg a hivatalos fejlesztési paksaméta inkább elméleti-stratégiai, a most elővarázsolt anyag praktikusabb jellegű, forrásokat is megjelöl, és egyébként ki is osztja majd képviselőtársainak.
Azt sem tartanám eretnek dolognak, ha a reptér területén létesülne az új ipari park
A szombathelyi repülőtér témája, mint a hétfői eszmecsere sarkalatos pontja került elő. Czeglédy Csaba információi szerint a váti légikikötő terve egy ott húzódó elektromos vezeték miatt meghiúsulásra van ítélve, ezzel városunk újabb esélyt kap. Németh Kálmán arról számolt be, hogy legfrissebb tervük alapján a tervezett területre inkább az ipari park épülne be, a reptér és vele együtt a légifolyosó feljebb csúszna a térképen, remélhetőleg a közelben lakók megelégedésére is. Ahhoz viszont, hogy a Hadügyminisztérium tulajdonában lévő, kihasználatlan 306 hektárnyi területet megszerezhessék, Söptével és Gencsapátival kell összefogni.
Az SZDSZ-es alpolgármester beszélt még arról, hogy ebben a ciklusban a laktanyával is mindenképpen kell kezdeni valamit súlyos hiba volt azt tizenhat éve az enyészet kezére játszani , és lépni kéne abban is, hogy a Semmelweis-Vasút utcára tervezett új buszpályaudvar nyomán felszabaduló Ady téren mielőbb megkezdődjenek a régészeti feltárások. A volt városi strandot is neuralgikus pontnak nevezte meg, de a Március 15 teret is újra kell szerinte gondolni, hiszen az SZTK-palotából nemsokára kiköltözik a rendelőintézet.
Szombathely önmagában kevés az EU-pályázatokhoz hallottuk Szabó Gábortól, aki úgy gondolja, ennek okán kifizetődő volna a Bük-Csepreg és a kőszegi kistérség nevében pályázni bizonyos fejlesztésekre, hiszen egy 150 ezres terület hatékonyabban kopogtathat az EU kincstárának ajtaján, mint egy 70 ezres. A későbbiekben Molnár Miklós a Haladás pálya egy forintért való visszanyerése mellett ágált, az ESZE-s Gyimesi József pedig azt fejtegette, mennyire nem látja, hogy a termálfürdő 400 millió forintból kupálódott ki.
Hol vagy, önerő?
Marton Zsolt szerint csakis akkor beszélhetünk hasznosítható projektekről, ha van azokhoz jogerős építési engedély is, majd kérdőre vonta a balliberális vezetést, miért nem mutatkozott az elmúlt négy évben elegendő szándék arra, hogy realizálódjanak bizonyos fejlesztések. Ott tartunk, de nem akarjuk kimondani, hogy egyetlen olyan projekt sincs, ami benyújtható volna festett fel sötét jövőképet a fideszes Vígh Gábor, pártjának városi elnöke, Horváth Zsolt pedig azt javasolta a városvezetésnek, hogy értelmes tervezőkkel dolgozzanak, mert a laktanya esetében például 50 millióért elkészült tanulmány finoman fogalmazva nehezen hasznosítható.
Nem egy egyszerű mutatvány szerinte az önerő elővarázslása sem, márpedig anélkül az EU farkastörvényei szerint nem valósulhat meg egyetlen apró jótétemény sem. Németh Kálmán itt hívta fel a figyelmet arra a kevesek által ismert tényre, hogy az unióban önerőre is lehet pályázni; ha pedig ez nem sikerül, akkor is feltétlenül gondoskodni fognak a forrásbiztosításról, ha más úton nem, hát hitellel.
Bár konkrétumokról még nem esett szó a házasságkötő terem tőszomszédságában, a képviselőknek hat hónapjuk van arra, hogy kiagyalják válaszaikat a mit-merre-hogyan kérdésre a vasi megyeszékhely jövője kapcsán. Addig még újabb tárgyalások várhatók a konszenzuskeresés jegyében.
