Gondoskodó Magyarországot? – Anakronisztikus a Szent Korona-tan

A Szent Korona-tan kialakulásának kezdete még az Árpád-házi királyok idejére, pontosabban Könyves Kálmán (1095-1115) uralkodására tehető. Kálmán ugyanis megbízta Hartvik győri püspököt azzal, hogy írja meg I. István életének történetét, ezzel született meg az államalapító király legendája, amely a későbbi évszázadokban is áthatja a történelmet.

Az ország a koronáé?
A Szent Korona-tan hívei szerint Könyves Kálmán után a korona már nem csupán egy királyi jelvény volt, hanem egy, a királyi hatalmon felülemelkedő személy, akinek az egész ország hűséggel tartozik. Tulajdonképpen ez a gondolat a tan alapja, amely misztikussága, elvontsága miatt mindig is vonzó idea volt. Röviden: nem az országnak van királya, és a királynak koronája, hanem a koronának van királya és országa.

Ennek a gondolatnak az eredménye volt az is, hogy a királyok megkoronázása kulcsfontosságú jelentőséget kapott (lásd a későbbi II. Józsefet, a kalapos királyt, akit a főrendek éppen a koronázás elmaradása miatt nem fogadtak el).

Az ellenállási záradék
A felfogás a 15. században kapott jogi formát. Luxemburgi Zsigmond (1387-1437) összetűzésbe került a főurakkal, akik maguk vették át a királyi hatalom birtokolását, a Szent Korona, mint a király felett álló személy nevében.
A kétes megítélésű Werbőczy István Hármaskönyvében (1517) írásba foglalta a Szent Korona-tant. A joggyűjtemény szerint a hatalom forrása a Szent Korona, ami az „ország teste”, tagjai pedig az uralkodók, a főrendek, főpapok, bárók, nemesek. Ebből a hatalomból ki voltak rekesztve a jobbágyok és a korai városi polgárok.

A nemességi címek és birtokok adományozásának joga a koronáé volt, „jószágvesztés” esetén a birtok a koronára szállt vissza, a király ezeket csak azért adományozhatta tovább, mert a Szent Korona jogai a megkoronázással átruházódtak rá. A Hármaskönyv tartalmazza az ún. „ellenállási záradékot”, amely szerint „bármelyik királyunk vagy fejedelmünk a kinyilvánított és kifejezett nemességi jogok ellenére tenni merészelne, akkor örök időkre szabadságunkban áll (mármint a nemességnek), annak ellene szegülni anélkül, hogy a hűtlenség vétségébe esnénk”. Azaz, a nemesség (vagy akár mondhatjuk kiváltságokkal rendelkező osztálynak is), ha érdekeit sérte érzi, bármikor ellenszegülhet a hatalom utasításainak. (A kormány ellen tüntetők egyébként az ellenállási záradéktól érzik magukat felhatalmazva a kormány leváltására.)

A törvények törvénye?
1613-ban Révay Péter emlékiratában a „törvények törvényének” nevezte a Szent Korona-tant, amely így a magyar jogrendszer „örökös alapját’ jelenti. Mint tudjuk, az I. világháború után Magyarországon megszűnt a királyság, a royalisták azonban többször tettek kísérletet visszaállítására. A rendszerváltás után pedig először 1989-90-ben, majd Európai Uniós népszavazásunk előtt, legutóbb pedig az őszi zavargások idején álltak elő a Szent Korona-tan hívei azzal, hogy az alkotmányt a tan alapelvei alapján kell módosítani. A követelés a mai napig is érvényben van az ország minden részében zajló folyamatos demonstrációkon.

Az állam személyisége
Lássuk, a Szent Korona-tan követői hogyan is képzelik el Magyarországot. Kezdjük az ideológiával.
A tan több alapelvet fogalmaz meg. Így például az „állam személyiségét”, amely szerint egyesíti az alkotmányos közhatalom egészét, azaz a törvényhozó (országgyűlés), végrehajtó (kormány) és bírói hatalmat. Ugyanakkor megtestesíti az ország önkormányzati rendszerét, területét és tagjait úgy, hogy terület és a tagság elszakíthatatlan egymástól.
A tan alapelve „Magyarország örök szabadsága”, amely befelé az alkotmányos vagy jogi szabadságot, kifelé az állam függetlenségét jelenti. Eddig csupán eszmei gondolatokat részleteztünk, nézzük a gyakorlati útmutatásokat.

Az ellentmondás joga
A tan egyik tárgyi alapeleme az államterület, amelynek tulajdonjoga mindenkor a Szent Koronát illeti meg. Ezért a tan szerint meg kell tiltani a nem magyar állampolgárok vagy jogi személyek számára a föld elidegenítését.
A személyi alapelemek közül az első a nép, amelynek tagjai képezik a Szent Korona alkotóelemét. A tagok a magyar állampolgárok, illetve – bizonyos feltételekkel - azok nem magyar állampolgárságú leszármazottai. A feltételek egyszerűek: ki kell nyilvánítani a magyar kultúrnemzethez tartozást, illetve a Szent Korona iránti hűséget.

A tan jelenleg már nem uralkodóban, hanem államfőben gondolkodik, a tisztség már nem örökölhető, hanem választással töltendő be. Viszont itt is megfogalmazzák az „ellenállás és ellentmondás jogát”.
A tan szerint „nem lehet érvényesen törvénykezni, ha az ország függetlensége korlátozott, katonai megszállás, vagy ezzel azonosan értelmezhető külső, idegen hatalom nyomása alatt áll”. Így a Szent Korona-tan jogfolytonossága 1944. március 19-én, a német katonai megszállással megszűnt, és azóta sem állt helyre a szovjet csapatok 1991. júniusi kivonulása ellenére, és annak ellenére sem, hogy "az Alkotmánynak nevezett, diktátori alaptörvény függetlennek nevezi Magyarországot”.

„Szent és sérthetetlen köztársaság”
A tan követői szerint a Szent Korona csak az Árpád-ház kihalásáig volt összekötve az öröklődő monarchia intézményével, így jelenleg „egy sajátos köztársaság struktúráját testesíti meg”, amely a közjogi nemzet államát jelenti, de nem „nemzeti államot, mert nem célja az alapító állam jellegét adó népcsoportok célzott beolvasztása”. Így a „Gondoskodó Magyarország a tényleges demokráciát megvalósító nemzetállam, amelynek államformája a szent és sérthetetlen köztársaság”.

„Népünk küldetése”
A Szent Korona-tan mai követői úgy vélik, nem csak a magyar nemzet, hanem az egész emberi világ pusztulása fenyeget, ezért a magyar nép küldetése, hogy „meg kell alkotni az alaprendszert, amely minden nemzetnek mintául szolgál”. És egy igazi gyöngyszem: „A mi dolgunk most az, hogy őseink erejét mögöttünk érezve és saját erőnket felhasználva megismételjük a minőség forradalmát, amiben a mélymagyarság felülemelkedik a hígmagyarságon és megteremti a Gondoskodó (Kert)Magyarországot.”
A megoldást pedig az jelenti, hogy „az önkormányzatok a keresztény értékrend alapján és a természetes érdeksorrendiség szerint építik fel a képviseleti rendszert”.

Ezek alapján az országgyűlés „Magyarország legfőbb törvényhozó és a Szent Korona eszméjének érvényesülését ellenőrző szervezete”.
Az országgyűlés alsóházát az államterület szerinti képviselők alkotják, az alsóház a törvényhozó testület. A felsőház pedig „a személyek jellemzői szerinti társadalmi csoportok képviselőiből áll”, amelynek feladata a törvényjavaslat elfogadása és a végrehajtás ellenőrzése, valamint az igazságszolgáltatás felügyelete. „A Szent Korona tagjai az országgyűlés felsőházán keresztül gyakorolják ellenállási és ellentmondási jogukat.” A felsőház összetételét és feladatának meghatározását egy 1926. évi törvény alapján képzelik el.

Örökös és választott tagok
A törvény örökös tagságot biztosít a Habsburg-Lotharingiai család 24. életévét betöltött férfi tagjainak, az egyházak, köztük a latin és római katolikus, az evangélikus, a református, az unitárius püspököknek, érsekeknek, és két izraelita rabbinak.
Hivatás alapján felsőházi tagok az ország zászlósai, a két koronaőr, a magyar királyi Kúria elnöke és másodelnöke, a közigazgatási bíróság elnöke és másodelnöke, a budapesti ítélőtábla elnöke, a koronaügyész, a honvédség főparancsnoka és a Magyar Nemzeti Bank elnöke.
Választás alapján a hercegi, grófi, bárói családok tagjai, a vármegyei és városi törvényhatóságok, valamint a szakmai szervezetek, intézmények képviselői.

Rátermettség alapján
Az államfőt a Szent Korona tagjai közvetlenül választják meg, egyik feladata, hogy kinevezi a végrehajtó-hatalom és az igazságszolgáltatás vezetőit az országgyűlés két házának ajánlata alapján.
A képviseleti rendszert pedig a „rátermettség alapján” delegált képviselőkön keresztül kívánják kialakítani. A választásokon a települési elöljáróságot és a település vezetőjét választják meg, akik közül létszámarányosan delegálnak a járási közgyűlésbe. A járási közgyűlésből ugyancsak a rátermettség alapján delegálnak képviselőket a Megyegyűlésbe, onnan pedig az országgyűlés alsó házába.

A Gondoskodó Magyarország
„A Szent Korona Gondoskodó Magyarországa megvalósítja, hogy minden tagja jólétben éljen, vagyis jogainak és kötelezettségeinek teljesítésén alapuló igényei kielégítettek legyenek.”
Ehhez azonban át kell értékelni néhány fogalmat.
Így például értelmüket veszti a kereslet-kínálat fogalma, mivel az „értéktelenné teszi az ember lelki- és szellemi vagyonát”, ugyanakkor „áruvá minősíti a termőföldet, amely a Szent Korona tulajdona”.

És most jön az igazi meglepetés. A tan szerint az esélyegyenlőségből az következik, hogy „a Szent Korona minden tagja az élet alapjait és az alapvető életfeltételeket egyenlően kapja az államtól, a kiegészítő életfeltételeket viszont annak arányában, ahogyan a Szent Korona vagyon növekedéséből részt vállal”.
(A közép- és idősebb korúaknak nyugodtan ismerős lehet a gondolat, ez a marxista gazdaságpolitika egyik tézise, a kommunizmus alapgondolata.)

Az igények kielégítését persze komoly felmérések és elemzések előznék meg, amelyeket az „objektív (települési) társadalmi csoportok önkormányzatai végeznek el.

Az alapvető életfeltételek közé az élelmiszerellátás, az energiaellátás és az orvosi ápolás, gyógyítás, gondozás tartozik. Az elsőt „a hagyományos termékek és technológiák” útján, valamint „külföldi koordinációval” képzelik el, a másodikat az alternatív energiafelhasználás növelésével. A harmadikat pedig „átalakítások” segítségével.

Országos szintű önellátás
A kiegészítő életfeltételek közé sorolják a lakásellátást, a közlekedést, hírközlést és a tájékoztatást. Ezek kielégítésében országos szinten önellátásra kell törekedni. A tan egyébként elég homályosan kezeli ezeket a gazdasági kérdéseket, több helyen is a lehetőség-többletet említi anyagi forrásként, ami lefordítva azt jelenti, hogy hazánknak olyan gazdasági lehetőségei vannak, amelyeket jelenleg nem használ ki. Emellett több alkalommal is szerepeltetik a „külföldi koordinációt”, ahol az ország fizetőeszköze a „lehetőség-többlet” lesz.

Talán így értetőbb: „Magyarország igény-lehetőség mérlege összességében – a szellemi érték és az élelmiszer-ellátás miatt – jelentős lehetőség-többletet mutat, ami ellentételezésével az alapvető életfeltételeket messze meghaladó, jólét élet biztosítható minden Szent Korona-tag számára.”

A globalizáció ellen
A tan hívei természetesen globalizáció-ellenesek, a fentiekben idézett szövegrészletek még az Európai Uniós csatlakozásunkról tartott népszavazás előtti programjukból származnak.
Megfogalmazzák, hogy a Szent Korona eszméje egyetlen gazdasági- vagy részmegoldást kereső alternatívával sem azonos, mivel „elvet minden, diktatórikus és/vagy nem az Isteni Szabályrendszer által meghatározott társadalmi és gazdasági megoldást”. Így „a társadalmat fenyegető végveszély okát, a diktatúrát számolja fel, aminek természetes következménye az okozatok megszűnése”. A program egyébként nem tartalmaz konkrét elképzeléseket a globalizáció hatásai ellen, csupán ugyanazt azt hangsúlyozza, mint fentebb: „a Szent Korona eszme azonosságot mutat mindazokkal az elképzelésekkel, amelyek a globalizáció részterületeinek a Szent Korona-tannal összhangban lévő megoldását tekintik céljuknak. És itt kezdhetnénk kár újra a Szent Korona-tan ideológiájának ismertetésével…

A nemzeti jelképek kisajátítása
Székely Klára politológus, a Berzsenyi főiskola adjunktusa szerint a Szent Korona-tan megjelenésének elemzésekor abból kell kiindulni, hogy minden nemzetnek vannak manifesztálódott tárgyai, amelyek a közös identitást, összetartozást jelképezik, hazánkban ilyen a korona. A Szent Korona-tan a magyar nemzet egyik jelképeként alakult ki, az aktuál-politikába kerülése pedig annak a gyakorlatnak köszönhető, hogy bizonyos politikai szervezetek a nemzeti jelképeket kisajátítják maguknak.

A törekvés lényege, hogy ezzel a gyakorlattal saját magukat a többeik fölé kívánják emelni, ami tulajdonképpen a demokrácia alapszabályai közé tartozik, a kisajátítás viszont nem. A korona kisajátítása következtében pedig a demokráciához való viszony válik zavarossá.

Jogalap a tüntetésekre
És, hogy most miért került újra előtérbe a Szent Korona-tan? Székely Klára szerint elsősorban azért, mert azokat a népszavazásokat, amelyek a jobboldal számára kedvező kérdéseket tettek fel, a közvélemény visszautasította.
A másik ok az ellenállási záradék, amely, mint írtuk, azt jelenti, ha a vezető a nemzet érdekeinek nem megfelelően cselekszik, akkor annak joga van ellenállni. Ennek köszönhetően értékelődött fel a Szent Korona-tan szerepe. A kormányzat tevékenységét kérdőjelezik meg, így a tan alkalmazása jogalapot teremt a tüntetésekre.

A politológus hangsúlyozta, a legnagyobb ellenzéki párt elnöke mindig is az érzelmi húrokat pengette, kommunikációjában állandóan jelen van a tömegek érzelmeinek befolyásolási szándéka. Hozzátette, a nemzeti jelképek mindig is tartalmaztak bizonyos szakralitást, Orbán Viktor beszédeiben is rendre feltűnik a misztikum. A Szent Koronától elválaszthatatlan a keresztény hit, a bizonytalaságok erősödése, közben pedig mindig koncentrálódik a hit, és háttérbe szorul a tudományos gondolkodás.
A Szent Korona-tan ettől függetlenül is anakronisztikus a mai társadalmi, gazdasági közegben.

Szóval, egy közel ezer éve, az akkori viszonyok között kialakult, és ötszáz évvel ezelőtt módosított eszmét kívánnak bevezetni a tüntetők, akik ígéretet tettek arra, hogy demonstrációikat addig folytatják, amíg el nem érik céljukat.
Tehát egy születési kiváltságokat, meghaladott közigazgatási berendezkedést, az államhatalommal szembeni ellenállás jogát tartalmazó alkotmányt kívánnak bevezetni, amelynek gazdasági háttere finoman szólva is megkérdőjelezhető, és homályos. És mindezt most, a 21. század elején. Hm…