A közhelyrádió végnapjai - megújult a Kossuth rádió

Eltűnt a saját szerzeményeit erőltető zenei szerkesztő, és nem hallható az a műsorvezető sem, akinek egy kétszavas kérdésében is több állítás volt, mint a Mein Kampfban.

Új seprő…
2007 június negyedike óta új műsorrend van a közszolgálati rádióban. És ez még nem minden. Az egy éve kinevezett igazgató, Such György nekifogott a régi struktúrák lebontásának. Az ezzel foglalkozó internetes fórumokon látható, hogy erős indulatokat váltott ki. A leghevesebben persze azok ágálnak, akiknek nem tetszik a változás, de olyat is találni, aki a védelmébe veszi az új (műsor)rendet.

Azon túl, hogy mást, máskor és más hangján hallunk, a háttér is megváltozott: eddig 170-en távoztak egy önkéntes program keretében a Magyar Rádió munkatársai közül. Ezen felül a közelmúltban közel kétszáz dolgozót bocsátottak el. A lapátra tettek névsorát látva úgy tűnik, a cégnél a rendszerváltás óta ez az első létszámcsökkentés, amelyet nem a pártpolitika diktált. Vagy tud valaki ezen kívül olyan listát mutatni, amelyen együtt szerepel Farkasházy Tivadar és Koltay Gergely neve? Ami szomorú: olyan műhelyek is megszűnnek vagy karcsúsodnak, amelyek több évtizeden át állandó magas színvonalat képviseltek – még ha nem is olcsón. Ilyen a Stúdió 11 (megszűnik) és a rádió énekkara (csökken a létszáma).

A műsorok
A műsorokat hallgatva bárki észreveheti, ez a rádió nem az, ami akár csak egy hónapja is szólt. Többektől hallottam, hogy a Petőfiről kikoptak a nyolcvanas években fénykorukat élő rockerek-nagypapák zenéi, csakúgy, mint a kortárs-gagyi, és helyettük igényes mai muzsikák jöttek. De erről majd egy másik cikkben…
A Kossuthra figyelve rövid idő után észrevehető: távozott az a zenei szerkesztő, aki rendszeresen a saját szerzeményeivel látta jónak aláfesteni és felvezetni a műsorokat, különböző hangszerelésben. Nem hallható az a műsorvezető sem, aki mindig tudott úgy megszólalni, hogy a legrövidebb kérdésében is több állítás volt, mint a Mein Kampfban.

A közelmúlt: a közhelyrádió
Ismerős?: A meghatottságtól remegő ajakú riporter párás szemekkel okos szókat mond nemzetünk sorskérdéseiről, megbotránkozva beszél a fiatalokról akik nem adják át a helyüket a villamoson, és várja a telefonokat. Persze elsősorban azokat, amelyek elmondják, milyen jó is volt régen, amikor még volt erkölcs és tisztesség, meg egyáltalán… Amikor volt tekintélye a csendőrnek, és a falusi tanító szigorúan de igazságosan pofozta a nebulókat.

Érdekes színfoltja volt a közelmúlt közszolgálati rádiózásának az oknyomozó riport egy sajátos fajtája is. Ha kellett mondjuk egy anyag a zöldségimport alakulásáról, a behízelgő hangú riporter elment a piacra. Nem a nagybanira, hanem valamelyik belterjes kisebbre, lehetőleg vidékre is. Aztán szerdán délelőtt elbeszélgetett a témáról az ott vásárolgató nyugdíjasokkal és kismamákkal, majd megvágta az anyagot és adásba küldte. Közben kínosan vigyázott, nehogy valami huncut szakember, importőr vagy nagybani termelő belebeszéljen a mikrofonba.

És ne feledkezzünk meg azokról a jó kis betelefonálós műsorokról sem, amelyekben az istenadta hallgató mondta meg a stúdióban ülőknek, hogy mit kell tudni mondjuk a fiatalkorú bűnözésről vagy az euro bevezetéséről. Vagy amikor a meghívott szakértő (ha volt ilyen) a riporter által elhallgattatva udvariasan kényszerült meghallgatni az önjelölt tudós (Kiss Jenőné nyugdíjas vájár) zavaros fejtegetését a sumér-magyar rokonságról. Hogy a bújtatott vagy vállalt cigányozásról-buzizásról ne is beszéljünk.

Bevallom, néhány éve minden igyekezetem kevésnek bizonyult, nem bírtam folyamatosan a Kossuth mellett dolgozni. A közszolgálathoz képest erős volt a politikai sugallat, sok a közhely és túl nagy teret biztosítottak a vox populi-nak, az istenadta nép hangjának. Azaz: minden nap jelentős műsoridőt kapott az a néhány otthon unatkozó notórius telefonáló, aki a világ megváltását saját hangjának az éterbe küldésével akarta megvalósítani. Egy idő után már az első szavak után felismertem őket, tudtam ki a Borsod megyei nyugdíjas, és melyikük a szombathelyi háziasszony. Egy dolgot tanultam tőlük: hallgatni bölcs dolog.

Most
A hónap eleje óta aztán újra bizalmat kapott tőlem a Királyi Közszolgálati: egy nap arra ébredtem, hogy a Gondolat-jelből ismert Szénási Sándor vezeti a 180 percre keresztelt reggeli műsort. Aki ismerte a rádió kulturális hetilapját, az érti, miért örültem ennek.
A délelőtti Napközben többé-kevésbé változatlan. Akinek ez kell, hallgassa. Az mindenképpen bíztató, hogy egyre gyakrabban tűnik fel benne a korábban háttérbe szorított "emberjogi, kisebbségvédelmi elkötelezettségéről ismert" Pálfi Balázs. A delet megelőző félórába került a gyermekneveléssel foglalkozó Vendég a háznál. Ez biztosan megfelel a kismamák időbeosztásának, az én mindennapjaimat viszont megbolygatta: A korábban 11.35-kor kezdődő irodalmi félóra úgy épült be az életembe, mint a napfelkelte vagy az esti fogmosás. Mindezzel együtt a gyermekneveléssel foglalkozó magazint mindenkinek csak ajánlani tudom, akár van ivadéka, akár nincs. A bilire szoktatástól a szüzesség elvesztéséig mindennel foglalkozik, ami a családokat érintheti. Érthetően, nyitott szemlélettel, emberi módon.

Az irodalmi feldolgozás 30 perce egyébként megvan, átkerült délutánra. Közvetlenül utána Aranyalap: rövid archív felvételek íróktól, költőktől, előadóművészektől. És ha már irodalom és délután: Kultúrkör, kettőkor. Irodalom, zene, képzőművészet.
Délután négytől könnyedén-komolyan: Közelről. Rövid riportok, beszélgetések, napi események. (Szerkesztő Gellért András, műsorvezető a Petőfiből ismert Vízy Dorottya.)
Semmiképpen nem hagyhatók ki az áttekintésből azok a műsorfajták, amelyek mindig erősségei voltak az állami rádiónak, és a kereskedelmi adók érthető módon kerülik őket: Az említett irodalmi-kulturális összeállítások mellett hagyományosan erősek a tudományos műsorok (Tudósfórum, Szonda). A nyelvművelő műsorokról legtöbbeknek az Édes anyanyelvünk kiscserkészes beszámolói ugranak be, pedig Balázs Géza anyanyelvi műsora, az Értsünk szót nálam lekörözi a Mindentudás egyetemét.

Jól sáfárkodik az intézmény a külföldi tudósítóival. A külpolitikai műsorok a komolyabb elemzésektől (Világóra, Világstúdió) a mosolyra fakasztó szórakoztató magazinig (30 perc alatt a föld körül) sorjáznak.
Ami sokakat bosszant: megszűnt a Petőfin a Kabarécsütörtök. Béke poraira, ez is része volt az életünknek. Helyette hetente több rövidebb kabaré-összeállítás van, zömmel a közelmúltban feltűnt fiatal humoristageneráció közreműködésével, a Kossuthon.
Ezeken túl számos jó adást nem említettem, ami megérdemelné. Szerencsére több jó műsor készül annál, hogy itt mindegyikre kitérhessünk.

A Bartók
Aki több zenére és elmélyültebb kulturális csevelyre vágyik, annak javasolhatjuk a Bartókot. Biztos pont a minden délelőtt tízkor jelentkező társalgó, Győri László szerkesztésében. Az első óra próza, tizenegytől délig pedig zene.
Maradt a délután kettőkor és este tízkor jelentkező, irodalmi adaptációkat, a témához kapcsolódó interjúkat bemutató prózai sáv, a HangJátékTér. A többi: zene igényeseknek.

Radio.hu
Amíg ezeket a sorokat írom, egy két nappal ezelőtti párizsi hangverseny-közvetítést hallgatok. A Magyar Rádió minden adása visszahallgatható és letölthető egy hétig. Real player program kell hozzá, a rádió honlapjáról könnyedén letölthető. Érdemes élni vele. Olyan, mintha lenne egy folyton változó, meglehetősen nagy terjedelmű saját hangtárunk.

És Szabó néni?
Összességében: aki túl tudja tenni magát azon, hogy megszűnt nemzetünk biztos fogódzója, a minden helyzetben kiutat mutató iránytű, a Szabó család, hallgassa a Kossuthot! Tényleg közszolgálati formát kezd ölteni, és ha hihetünk Such György igazgatónak és az ex rádió C-s Kerényi Györgynek, az adó főszerkesztőjének, még kevesebb pénzünkbe is kerül, mint korábban. Hallgassa, töltse le!

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Kultúra