Instant báránykák és a festőpamaccsal ólálkodó robot

Pop, tárgyak, satöbbi néven nyílt újabb tárlat az Irokéz Galériában, teret engedve alig ismert, de kiváló ifjú alkotóknak.

Barátságos kis hely a Thököly 36. szám alatti – illetve bocsánat, feletti – tetőemeleti részleg. Kár, hogy nem a trópusi forróságra találták ki: hiába volt locsolva három napon keresztül a kiállítótér padlója, maradt a tomboló negyven fok, a bojgrúposra kigombolt ingek, a dekoltázsok fölött gyöngyöző selyembőr. Másfelől viszont elkeseredett harc is folyt életmentő ventillátorokkal, és hamar olvadó jéggel teli, ásványvizes palackok hűtésére szolgáló lavórral, ami nemsokára funkciót váltott, és túlhevült emberi lábfejek megnyugtatását szolgálta.

Így várhatta a műkedvelő közönség a péntek este hétre hirdetett megnyitót, ami aztán a külön erre az alkalomra még parókát is húzott kurátor kisasszonyok tervezett köszöntőjétől tehermentesítve következett be - úgy, hogy azt senki nem vette észre: egyszer csak nyitva állt az egész, minden egyes arra érdemes érzékszerv előtt, DJ Superior és a tilosrádiós Badihali válogatott funk és disco lemezeivel aláfestve.

Talán jobb is, hogy a Celsius fokokon túl nem lettek még extra magvas gondolatok is rápasszírozva az emberek halántékára, hiszen kellő hatásfokkal bírt az agysejtekre a passzírozódott szőlő, vagyis a galériatulajdonos és mecénás Pados Gábor saját készítésű fehérbora, amiből harminc liter állt ingyen és bérmentve a látogatók rendelkezésére.

Volt egyszer egy pop-art…
A Pop, tárgyak, satöbbi elhurcolását az ország különböző pontjaiba a már említett két ifjú, és nem kevésbé attraktív hölgy, Nádudvari Noémi esztéta és Sebestyén Ágnes művészettörténész vette hátára. Utóbbitól a kiállítás fő gondolatfüzére felől érdeklődtünk, s készséggel mondta el: olyan fiatalokat szeretnének bemutatni, akik még nem ismertek, de megérdemlik az ismertséget, és akik „valamiképpen beemelik munkájukba a környezetükben feltűnő tárgyakat, legyen szó azok modellezéséről vagy a totális átértelmezésről.” Hogy a tárgyak új konstrukcióba elszállásolása a pop-art óta miként van jelen a XXI. században, arról mesél a kiállítás anyaga, magnószalagostul, visszapillantó-tükröstül, mutáns létrástul.

Tarr Hajnalka művének története például azon alapul, hogy beleszerelmesedett egy német gyártámányú műanyag játékbirkába, amit mindenhová hordozott magával, s egy idő után muszájnak látta azt ezerháromszáz darabban reprodukálni, összeterelve így az Instant nyájat, ami bármerre is vándorolt – például át a Déli Pályaudvaron, ahogy arról fotók is tanúskodnak –, új értelmet kölcsönzött környezetének, átírta annak jelentését.

Beszélhetnénk még Karácsonyi László módszeréről, aki kínai elemes játékokat szabadított meg műbundájuktól, és keltett életre a megmaradt csupasz fémvázból egy ecsettel pingáló robotot a saját arcképével. Vagy az elhasznált festékeskannáit egészen újszerű megvilágításba helyező Nikonról, aki a hatóságok által oly vehemensen üldözött graffiti-szubkultúra magyar szeletkéjének egy ma már rendkívüli módon keresett művésze. Beszéd helyett azonban javasoljuk inkább a galéria minél előbbi felkeresését.

A Pop, tárgyak, satöbbi tárlata augusztus 3-ig, hétköznap délután kettő és hat óra között tekinthető meg a Thököly u. 36. alatt található Irokéz Galériában.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Kultúra