Válsághelyzet a szombathelyi főiskolán? Nyíltszíni vita a felelősségről

A főiskola által meghirdetett, államilag finanszírozott, azaz tandíjmentes képzési helyek kétharmadát sikerült betölteni. – derült ki a felvételi ponthatárok nyilvánosságra hozatalakor. Úgy tűnhet, hogy a korábbi évekhez képest jelentős visszaesés villámcsapásként érte az iskolát, ez azonban nem egészen így van, a szakemberek számítottak a kedvezőtlen eredményre.

Közepes érettségivel egyetemre
A döntésbe nem volt igazán beleszólása a főiskola vezetésének, az idén első alkalommal ugyanis az oktatási minisztérium húzta meg a ponthatárokat. Ha átnézzük az adatokat, nyilvánvalóvá válik, hogy a tárca komolyan vette korábbi ígéreteit, és a rendelkezésére álló eszközökkel igyekezett átalakítani a felsőoktatás struktúráját. A gyakorlatban ez úgy jelentkezik, hogy a műszaki, természettudományi képzésekre 70 és 90 pont közti eredménnyel, azaz, akár közepes érettségivel, a bölcsészkarokra pedig 120-140 ponttal lehetett bejutni.
Azaz, a minisztérium megpróbálta visszaszorítani a bölcsészettudományi és társadalomtudományi szakok létszámát, és növelni a műszaki, természettudományi képzések súlyát. Miért is? Mert a jelenlegi fejlesztési koncepciók folyamatosan a munkaerőpiaci igényekre hivatkoznak, az pedig a műszaki, természettudományi végzettséggel rendelkező szakembereknek kedvez.

Anomáliák a rendszerben
Információink alapján ugyanakkor jelentős anomáliák fedezhetőek fel a folyamatban. Ha a hazai felsőoktatás egészét nézzük, látható, hogy az igazi vesztesek a kisebb, vidéki főiskolák, és a vidéki egyetemek, miközben, mondjuk, az ELTE szinte 100 százalékosan ki tudja használni kapacitását. A rossz nyelvek szerint egyébként az ELTE diadalmenetének egyik oka, hogy Manherz Károly szakállamtitkár az elmúlt 25 évben az ELTE különböző vezetői posztján dolgozott, tehát „hazabeszélt”.
De visszatérve a folyamatra, a vidéki felsőoktatási intézmények másként nem tudják megoldani problémájukat, mint hogy növelik költségtérítéses hallgatóik számát, így nem meglepő, hogy az idén soha nem látott mennyiségű pótfelvételit hirdettek meg.

Ugyanakkor komoly ellentmondásokra is fény derült. Miközben, ugye, a bölcsészképzés a háttérbe került, az országban 600 hallgató kezdheti meg tanulmányait a filozófia szakon. Olasz szakra viszont alig száz, francia szakra pedig ötven hallgatót vettek fel. „Nem csodálkoznék, ha a két ország diplomáciai jegyzékben tiltakozna.” – mondja egy segítőnk, aki hozzáteszi: „a kormány alapvetően félrebeszél”. Itt ugyanis nem a képzési struktúra átalakításáról van szó, hanem arról, hogy csökkenteni akarják a felsőoktatási intézmények számát. Magyarországon jelenleg 72 főiskola, egyetem működik, valószínűsíthető, hogy a kormány szándéka ezek számának redukálása. Persze, drasztikusan nem nyúlhatnak bele a kialakult struktúrába, az viszont elképzelhető, hogy lesz néhány preferált intézmény, amely állami támogatást kap, a többiek meg éljenek meg a piacról, azaz a költségtérítéses képzésekből. Ha tudnak.

Csökkennek a bevételek
Visszatérve a szombathelyi főiskolára, előre látható, hogy rövidesen finanszírozási gondok is felmerülhetnek. A főiskola éves költségvetése mintegy 4 milliárd forint, amely – legalábbis eddig – nullszaldósra hozta a gazdálkodást. A hallgatói létszám most tapasztalt csökkenése ugyanakkor komoly bevételkieséssel jár. Szeptembertől négy évfolyam indul, ami az új rendszerű alapképzésből, és a kifutó, hagyományos főiskolai képzésből áll. Egy évfolyamra így 700-800 milliós költségvetés jut, ehhez képest a most induló első évfolyam csak 420 milliós állami támogatásra számíthat. A kiesés egyelőre nem rendíti meg a főiskola gazdálkodását, azonban, ha a tendencia tovább folytatódik, komoly gondok merülhetnek fel.

A helyzetet bonyolítja a soproni egyetemmel történő egyesülés, amelytől egyébként a továbblépés lehetőségét reméli a főiskola vezetése.

„Provinciális, feudális gondolkodás”
A főiskola gazdasági tanácsának múlt heti ülésén kemény kijelentések is elhangzottak. Miszlivetz Ferenc professzor, a Nemzetközi és Európa-tanulmányok Intézet igazgatója kijelentette, drámai a helyzet a felsőoktatásban, ahol „18-20 éves halogatás” volt, és „nem történt meg a rendszerváltás”. A professzor szerint a főiskola, illetve a január 1-től működő Savaria Egyetemi Központ akkor lesz versenyképes, ha a hálózati együttműködés felé mozdul, amit „tartalommal kell kitölteni”. Úgy vélte, nincs stratégiai elképzelés, amit mielőbb meg kell alkotni, és szakítani kell a „provinciális, partikuláris, feudális gondolkodásmóddal”. Ehhez pedig szükség van az önkormányzatokkal, gazdasági szereplőkkel való együttműködésre.

Kocsis András Sándor, a tanács tagja hozzátette, a mindenkori kormányok felelőssége, hogy több mint 70 felsőoktatási intézmény működik az országban, amit „a gazdaság nem képes elviselni”, és rossz, torz struktúra alakult ki. Hangsúlyozta, ha az integrációt nem töltik meg tartalommal, akkor az „el fog bukni”.

„Én nem tanítok, te nem tanulsz”
Pusztay János, volt főigazgató a megyei napilap hasábjain tette közzé gondolatait, amelyből hármat idézünk. Úgy vélte, az integrációs törekvések nem kényszerítettek senkit továbbgondolkodásra, a főiskolán kialakult viszonyok miatt pedig a véleménynyilvánítás szabadságát a diktatórikus döntéshozatal és az információáramlás szinte teljes lefojtása váltotta fel, így kialakult a „végzetes következményekkel járó koncepciótlanság”. A volt főigazgató szerint a helyzetért egyértelműen a főiskola vezetése a felelős, mégpedig azért mert „bűnös mulasztások terhelik a főiskola vezetését”.
Pusztay János szintén a hálózati együttműködést említette, és szorgalmazta „a rendkívül sikeres finn modell megismerését és bevezetését”.
Néhány nappal később, szintén a megyei napilapban két főiskolai oktató is hasonló szellemben fejezte ki véleményét. Tallár Ferenc egyetemi tanár szerint hallgatólagos megegyezés van az oktatók és a hallgatók között, ami „az én nem tanítok, te nem tanulsz” fogalompárral írható le, a kialakult helyzetért pedig „felelősség illeti az intézmény korántsem egységes vezetését”.
Sümegi István tanszékvezető, főiskolai docens pedig párbeszédet szorgalmaz, amelyben minden vélemény képviselőjének részt kellene vennie.

Neve elhallgatását kérő informátorunk szerint viszont – miközben valamelyest igazat ad a stratégiai terv szükségességének – a most erőteljesen kritizálók sem tettek semmit a válság megelőzéséért. Azt mindig elmondják, hogy miben kellene változtatni, konkrét javaslatokkal viszont soha nem álltak elő. A Pusztay professzor által említett finn modell bevezetése pedig komoly akadályokba ütközne, hiszen rendkívül szigorú akkreditálási szabályok vannak érvényben.

Elit bölcsészképzés?
A főiskolán ez év májusától működik az ún. stratégiai bizottság, amelyet a küszöbön álló integráció részleteinek kidolgozására hoztak létre. Nemény András, a bizottság elnöke elmondta, az alapítás óta kibővültek a feladataik, így megfogalmazták, hogy komplex átvilágításra van szükség, amit a soproni egyetemmel közösen kell elvégezni.
Az elnök szerint a főiskolának arra kell törekednie, hogy megtartsa a bölcsészképzést, amely valószínűleg kisebb létszámú lesz, mint korábban, viszont színvonalasabb, mint korábban. Úgy vélte, míg a műszaki képzéseknél a piaci igényeket kell figyelembe venni, a bölcsészkaron az „elitképzést” kell megvalósítani.

Nemény András hozzátette, a tapasztalatok alapján csökkent az általános- és középiskolai képzés színvonala, amelynek oka a tanárok felkészületlensége, ezen a problémán lehet segíteni a magas színvonalú főiskolai, egyetemi oktatás megteremtésével.

Racionalizálás, szerkezeti átalakítás
Az esetleges gazdasági gondokon lehet javítani az elnök szerint. Az biztos, hogy a jelenlegi oktatói létszámmal „megborul” a működés, a rendszerben viszont vannak tartalékok, amelyeket egy szerkezeti átalakítás és racionalizálás hozhat elő.
Az átalakítás komoly feladat, és hosszú folyamat lesz, így azt már az integráció előtt, ősszel el kell kezdeni. Nemény András szerint az átvilágításnak ki kell terjednie a főiskola intézeteinek működésére is, és meg kell teremteni a minőségi oktatás mérhetőségét. (A főiskola három karán egyébként összesen 15 intézet működik.)
A vizsgálatnak pedig október közepéig be kell fejeződnie, az integráció előtt el kell végezni az intézetek átalakítását, az egyesülés után aztán jöhetnek a további lépések. Legalábbis Nemény András szerint.

Fokozott védelem a főiskolának
Dr. Czetter Ibolya, a BDF általános rektorhelyettese szerint is válságközeli állapotban van a főiskola. Úgy vélte, bár a kialakult helyzetet túlnyomó részt a kormányzat döntéseinek rovására kell írni, nem lehet megkerülni azt a kérdést, hogy a belső szerkezeti átalakítások feltétlenül szükségesek a hatékonyabb működés érdekében.
A rektorhelyettes kijelentette, már évek óta látható volt, hogy a kormány mely oktatási területeket kívánja preferálni, és melyeket visszaszorítani. A főiskola éppen ezért döntött az egyetemi integráció mellett, rengeteg energiát vitt el, míg a négy „kérőből” kiválasztották a soproni egyetemet, és az is, amíg kidolgozták az egyesülés mindkét fél számára elfogadható részleteit. Az egyetemi együttműködés fokozott védelmet jelent az intézménynek, és eljött az idő arra, hogy az új keretek között erősítsék meg a képzéseket.

Czetter Ibolya hozzátette, mindezek mellett több fórumon is tiltakozásukat fejezték ki a vidéki főiskolákat sújtó lépések miatt. A Magyar Rektori Konferencia bölcsészettudományi és társadalomtudományi tagozata, valamint a főiskolai tagozata is tiltakozott a kormánynál a szerintük megalapozatlan döntések miatt.

„Nem valósult meg az esélyegyenlőség”
Úgy vélte, a ponthatárok meghúzásánál nem vették figyelembe a főiskolák kapacitását, nem valósult meg az esélyegyenlőség elve. Mindezek mellett pedig nem dolgoztak ki kompenzációs rendszert, amit egyébként Arató Gergely, az oktatási tárca politikai államtitkára is elismert. A rektorhelyettes kijelentette, a lépések következménye, hogy a kultúra és a tudomány a fővárosra koncentrálódik, ami ellentétes minden korábbi törekvéssel.

A főiskola vezetését kritizáló megnyilvánulások kapcsán Czetter Ibolya hangsúlyozta, a jelen időszakban káros, ha az „örök ellenzékiség” jegyében a megosztásra törekednek. Kijelentette, azok, akik most a leginkább kritizálnak és nem kevés hasznot húznak a főiskola kínálta lehetőségekből, semmit nem tettek az elmúlt években a probléma megelőzése érdekében. Miszlivetz professzor és Pusztay János, volt főigazgató (illetőleg sokan mások, akik magukat az intézmény „motorjaként és megmentőjeként” aposztrofálják) az átalakulás szükségességét, a hálózati együttműködés kialakítását hangsúlyozzák, ez azonban megmarad az általánosságok szintjén, soha nem álltak elő konkrét javaslatokkal, nem járultak hozzá kézzelfogható, jószándékú közreműködéssel az intézmény sikeréhez.

Nemzetközi együttműködés, a kitörési pont
Szeptemberben egyébként átvilágítás kezdődik a főiskolán, amelynek célja, hogy felderítse az esetleges tartalékokat, megállapítsa, mely területeket érdemes fejleszteni. A rektorhelyettes szerint mindenképpen előre kell lépni a természettudományi és műszaki képzésben, viszont nem szabad feladni a bölcsész és társadalomtudományi szakokat se, hiszen „a humán kultúrát át kell örökíteni”. A tanári szakokon pedig el kell indítani a mesterképzést, főként azért, hogy azoknak a hallgatóknak, akik a főiskolán végeztek, végeznek, helyben legyen lehetőségük a továbbtanulásra.
Az intézmény kitörési pontja lehet a nemzetközi együttműködés, ebben pedig – Czetter Ibolya szerint – Miszlivetz Ferenc és Pusztay János tudna a legtöbbet segíteni.
„Semmiképpen nem kell temetni a szombathelyi főiskolát, a következő egy-két év azonban döntő időszak lesz.” – jelentette ki a rektorhelyettes.