A perceken belül feleséggá avanzsáló menyasszony levetette lányruháját, felajánlotta játékait az isteneknek, és kapott tűzpiros fátylat a fejére, asszonyságának jelképéül. A tavalyi karneválon már jártunk római esküvőn, de az nem hordozott olyan jelentőséget és legyünk kaján tollnokok, bökjük már ki: hírértéket , mint ez a mostani: Pék Ciprián és Miltényi Hajnalka valóságosan is egybekeltek a Romkert udvarán. Közjegyzőként Szele Györgyi kooperált, akire felkerült a nemzetiszín szalag, és még a magyar címert is odatartották, hiszen az úgyszintén kötelező kellék a magyar jog szerinti vonatkozásokat azonban már az esküvő tizenötödik percében letudták, az ara pedig vastaps közepette átemelődött a küszöbön.
A rómaiak úgy tekintettek a házasság intézményére, mint valamire, ami hozzájárul a társadalmi háló megszilárdításához, teccikérteni. Sokan ezzel párhuzamosan úgy tekintettek a Borok Utcájára, mint örök és megingathatatlan meeting point, ami megszilárdítja a jókedvet. Így sikerült a véletlen játékának köszönhetően és a köszönöm itt heveny hangsúllyal zeng belecsúszni a Tango Esperimento koncertjébe, aminek hallatán nem sokáig kellett kutatnom agyam poros szegleteiben az olyan jelzők után, mint a kecses, varázslatos, illetve lebilincselő. Öblítettünk is szekszárdi muskotállyal és túrós-csokoládés rétessel, amit az orrunk előtt készítettek persze, muszáj kipróbálni (mint még annyi mindent).
Az viszont nem, hogy ismét ellássuk Önöket izmos képgalériákkal, nosza hát, klikkolni a képekre és mustrálni a mustrálnivalót.
