„Ne szúrd le a papát!” – Özönlik a népség a karneválra

Nyilvános akasztást vártuk, római-kelta összecsapást. Útközben megpróbáltuk túllépni a 100 méter per 10 perc sebességet, nem sikerült.

A csata elmaradt

Miként pénteken Phreek kolléga, úgy szombat délelőtt mi is a Ferences-kertben kezdjük karneváli mustránkat, kiéhezve némi véres csatajelenetre, miként azt a programfüzet beígérte.
Helyette legionáriusok díszszemléjébe botlunk, a kert egyetlen árnyat nyújtó helyén, a nyilvános WC mellől türelmesen végignézzük a harci kedvet felfokozni akaró csoportos táncot. Az Itáliából érkezett légió végül hiába tüzelte fel magát a csatára, az ellenfél, az Alpokat védő kelta sereg nem érkezett meg időben, útközben valószínűleg találkoztak Hannibál elefántos pun harcosaival.

Azért a rögtönzött történelemórán megtudjuk, hogy a római légióba 17-18 éves korban sorozták be a fiúkat, fél éves kiképzés után tehettek esküt, majd 20-25 évnyi szolgálat következett. Aki ezt túlélte, 30-40 hektárnyi földet kapott, és mint szabad római polgár gazdálkodhatott rajta. Mondjuk, a tölgyfaerdőkkel övezett Savaria városa mellett.

Házasodásra is ekkor kapott engedélyt, igaz, Ottó veterán elmesélte, hogy a táborban már többeknek is volt párja, gyereke, ezeket a vadházasságokat a leszerelés után hitelesítették. Többször előfordult az is, hogy mire a szülők összeházasodhattak, gyerekük már újonc legionáriusként szolgált.

„Az áristomba csukatlak!”

Közben a vásár megtelt, és be kellett ismernünk, Phreek kolléga igazat írt, amikor azt fejtegette, hogy hiába is keresünk ismerős arcokat, Savaria polgárait talán arról lehet megismerni, hogy tógában közlekednek.
A Savaria téren rövid ideig megcsodáljuk a kötélugró klub lányainak élőszobrait, akik aztán fergeteges bemutatóba kezdenek. Hiába, ahhoz értenek legjobban. Kicsit arrébb, az egyik teraszon pedig annak lehetünk szemtanúi, hogy az Ausztriából érkezett legionáriusok mihez értenek legjobban, fotósunknak nem kell győzködnie őket, hogy köszöntésre emeljék a söröskorsókat. Kár, hogy kelta földijeiket most sem látjuk…
A Fő téren megpróbáljuk átlépni a 100 méter per 10 perc sebességet, nem sikerül. Útközben megállapítjuk, hogy minden kapható, mintha egy vásárban lennénk.

A volt Centrum áruház előtt a Pannon Piac bírája üdvözöl, felszólít, hogy viselkedjünk normálisan, különben az áristomba csukat. A fogda helyett inkább a szlovén vendégek által hozott tönkölybúzából készített süteményeket kóstoljuk, és elcsodálkozunk, mennyi minden készíthető a bioélelmiszerekből. A pálinkakóstolást egyelőre kihagyjuk, a lehetőséget agyunkban raktározzuk el, hosszú még a nap.

A Fórum színpadnál elcsípjük az Isis Big Band koncertjének utolsó perceit, a lelátók tele vannak, igazi hangparádét produlkálnak, még ha egy kicsit fenntartással is fogadjuk a zenekar vezetőjének kijelentését, hogy ekkora létszámmal bármilyen műfaj eljátszható.

„Diavetítéses” akasztás

Akasztófát hoznak a színpad előtti térre, a Kajárpéci Vízirevű fantázianevű társaság nyilvános akasztásra készül, mivel elfogták Sobri Jóska egyik betyárját, akit 165 évnyi előzetes letartóztatás után a „Császári és Királyi Stratáriális Bíróság” azonnali kivégzésre ítélt.
A kivégzés közben, persze, megjelenik maga Sobri Jóska is, aki betyárját westernfilmekbe illő módon, kötélellövéses módszerrel megszabadítja, aztán tűzpárbajba keveredik a perzekútorral, közben lepereg előtte élete filmje.
Az interaktív „diafilmes”, azaz vászontovábbtekerős előadásban aztán megismerkedhetnénk a híres betyár életével, mi azonban továbbállunk, a tűző napot nehéz elviselni.

A Thököly utca felé vesszük az irányt, fotósunk egy katonabábukat árusító asztalt készül lefotózni, amikor egy ötéves forma kislány közli vele: „Itt nem szabad fényképezni.” A fotó, persze elkészül, de a biztonság kedvéért továbbállunk, hogy akaratunk ellenére belekeveredjünk egy utcszínházi előadásba, a Madzag Gólyalábas Csoport bemutatójába, egy szörny, vagy sárkány, vagy valami az egyik csinos járókelő lánynak próbálja meg tenni a szépet, ám a lovag közbelép. Mi pedig arrébb.

A lila tehén

A Kalandvár előtt az ismert csokimárka lila kamionja állja utunkat, a felirat szerint európai kalandtúrán vannak. A lurkók itt végigmehetnek a fergetes kalandokat ígérő, zárt folyosón. Többen is sorban állnak, pedig néhány méterrel arrébb kézműves-udvarral, életmódtáborokkal, mesékkel, gyerekelőadásokkal várják a kicsiket. A lila tehén egyébként nem szerepel a programfüzetben, finoman szólva is, kilógnak a környezetből.
Elindulunk visszafelé, egy papírcsákós kisfiú nagyapját böködi a fakarddal. „Ne szúrd le a papát” szól rá nagymamája.
Végigsétálunk a Borok utcáján, megegyezünk, ide majd estefelé térünk vissza.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Savaria Karnevál 2007