Szombaton négy után Körmend irányába autókázva még azt gondoltuk fotós kollégámmal, hogy a benzintank hirtelen izgalmas tényként elénk táruló megcsappanása lesz délutánunk legizgalmasabb pontja, de nem: sokkal nehezebben dolgoztuk fel azt, hogy hirtelen senki nem állt rendelkezésünkre, akitől megtudhattuk volna, merre is találjuk a Rába-parti Szabadidő- és Sportcentrumot. Elsuhantunk a Szabadság tér mellett, ahol éppen Bebes István polgármester mondott ünnepi beszédet az aradi vértanúkra emlékezvén, de arról lemondtunk, hogy esetleg kérdezzük meg őt a felmentő információ végül telefonon érkezett: oda kell mennünk, ahol a Magyar Ünnepet is tartották. Hiszen kézenfekvő.
Körmend: a gárda országjárásának utolsó helyszíne
Ha nem szúrunk ki egy kerítés rácsai között néhány fekete bomberdzsekit, talán még tovább is hajtunk: helyszín gyanánt a kosárlabdapálya tőszomszédságára esett a szervezők választása, ahol úgy három osztálylétszámnyi ember, tinédzsertől a nyugdíjasig gyűlt a vakondtúrásokkal felszabdalt gyepen, a hangládákból valamiféle hazafias zenekar szadista disneylandről dalol.
Gondolatainkat a mikrofon mögé álló Vona Gábor, gárdaalapító és a Jobbik Magyarország Mozgalom elnöke hagyja jóvá: a Magyar Gárda hamis megítélésének kialakításában a média oroszlánrészt vállalt, fasisztaveszélyről beszélve már akkor, amikor még épphogy csak bejegyeztették magukat. Szerinte aki a médiából gyűjtötte információit, az úgy képzelhette el előre az augusztus 25-i gárdista-avatást, hogy horogkeresztek borítják el a Szent György teret, nagy máglyák égnek, és minden kisebbségből egyet-egyet megégetünk, majd közösen nekirohanunk Szlovákiának.
A mélység titkai
Vona szerint aki ott volt, az egy békés és felemelő ünnepélybe csöppenhetett, ezzel szemben néhány száz méterrel odébb zajlott az antifasiszta tüntetés, amiről ez már nem mondható el. Megpróbálom a buzi szót valahogy körülírni: a nemi identitásukat egyelőre még nem teljes mértékben abszolváló személyek mindenféle ökölrázás, habzó száj közepette gyülekeztek, valahol nagyon odalenn.
A mélypontok taglalása Vona beszédének gerincét képezik: erre fűzi fel az elmúlt évek szocialista kormányfőinek éltetútját is. Azaz: először a pufajkát szögre akasztó Horn Gyuláról hisszük, hogy ennél mélyebbre már nem lehet, aztán jön Medgyessy a hasonlóan sötét múlttal, csak éppen ő még tehetségtelen is volt. Gyurcsány Ferenc nevének elhangzásakor már egy hosszú brumm is felhangzik a torkokból, de mint a Jobbik egyik helyi vezetője később elmondja, nemsokára Szentgotthárdra érkezik az Apró família kegyeltje, irány demonstrálni brumm után elégedett mosoly ül az arcokra, ismét van miért élni.
Akinek erről az SS jut az eszébe, az nem normális
Na de mitől félnek az emberek? teszi fel, majd meg is válaszolja kérdését a magát történészként is bemutató szónok. Az első érv, hogy bizonyos csoportokban félelmet ébresztő szimbólumokat használ a Magyar Gárda. Az árpádházi pajzsra gondolnak. Ez a tizenharmadik században uralkodó Imre király pajzsa. Érdekes, én nem olvastam még azt a krónikafeljegyzést, ami arról írt volna, hogy Imre király felmenője lenne Szálasi Ferencnek vagy Adolf Hitlernek. (Bármennyire fülelünk, arról nem esik szó, hogy egyes szimbólumok jelentései bővülnek-módosulnak az idők folyamán, és nem mindig a legjobb irányban, lásd az ősi szvasztika példáját.)
Az egyenruha népi motiváltságú, a legkisebb szegénylegény lebegett szemük előtt a tervezéskor. Akinek erről az SS jut az eszébe, az szerinte nem normális: pszichopata, súlyos üldözési mániája van. Nekik mindenről, ami a magyarságra utal, a nácizmus jut az eszébe. Ezeket az embereket óvatosan kell kezelnünk, mert szabadlábon vannak, és önveszélyesek. Képzeljük el azt a szituációt, hogy ezek az emberek becsöppennek egy néptáncfesztiválra: szívrohamot fognak kapni, és elhaláloznak a sok magyarság láttán.
Vigyázz, sarkadban liheg a komenista
A szellemesnek szánt monológ eddig tartott, iszen az ország felett aggasztó fellegek tornyosulnak, de még házainkba is belopóznak. Mert mint azt megtudjuk, a kommunista mószerek itt vannak köztünk: korábban a fekete autó vitt el véleménykülönbözés esetén, ma viszont ami helyébe lép, az az APEH, rendőrség, munkahelyi atrocitások, egzisztenciális megfélemlítés, média nagyjából ugyanaz, csak nem annyira drasztikus.
Egyébként meg mindenki nézzen jól a lába elé meg a háta mögé, mert a gárda eddigi minden országjárásos rendezvényén volt olyan, aki jelentést küldött. A pártvezető épp a múlt héten járt a Fővárosi Főügyészségen egy meghallgatáson, ahol több helyszínen mondott mondatait kellett megmagyaráznia, hogy mit értett alattuk.
Nem akarok ezzel senkit megijeszteni, de most is van olyan, aki nem azért jött, mert a Magyar Gárda érdekli, hanem az, hogy kik azok, akik ma ki mertek ide jönni de ugyanilyen érdekes, hogy salgótarjáni látogatásukkor a kibérelt kocsmára öt ipari lakat került, a tulajdonos pedig eltűnt, míg Hódmezővásárhelyen hiába kaptak kétszer is engedélyt két helyre, az önkormányzat egyikre rézfúvós ünnepet, a másikra egészségnapot szervezett. Természetesen rá.
Vona kitér még a cigánykérdésre: a politikusok besöprik a szőnyeg alá, közben meg nagyokos szociológusok nyilatkoznak, hogy a cigányság kultúrája ilyen meg olyan. Biztos vagyok benne hogy ők még élő cigánnyal nem találkoztak, legfeljebb egy Gipsy Kings koncerten láttak egyet-kettőt, és ebből írták a doktori disszertációjukat.
Önjelölt szónokok, meg még egy kis buzdítás következik - az ország jelen helyzetében "már az a normális, ha valaki radikális", halljuk -, minden megyéből harminc gárdistát avatnak majd október 21-én a Hősök terén, van még üres hely csatlakozni, tessék, csak tessék. Mire jegyzetelésem utolsó tollvonásait letudom, már ezresek hullanak a gigantikus befőttesüvegbe, támogatandó a magyarság felemelkedését. A hőmérséklet viszont nem emelkedik, ezért már nem várjuk meg a következő kopaszegyüttes-himnuszt. Nekünk már csak a judeobolsevik Petőfi Rádió marad.
