Október elsején kezdett sugározni a magyar zenetévé. Ha szkeptikusan hunyorítva is, de csendben azért hallelujázott erre egyet a Vivától rövid úton okádásrohamot kapó, az átlagosnál zeneértőbb közönség. Végtére is a Music Televisionről beszélünk, ami egy önmagán bőven túlmutató védjeggyé lett az amerikai alapváltozat huszonhat éves fennállása alatt: a videoklipekre irányuló fogyasztói igény életre hívásával a nyolcvanas évekre cakumpakk megreformálta a zeneipar gépezetét. A legkevesebb volt, hogy aki bele akart kóstolni a sikerbe, az videót forgatott, és mára a Culture Clubtól Madonnáig, a Duran Duran-től Michael Jacksonig egy sor olyan előadót említhetünk, aki a szó szoros értelmében az MTV-s jelenlétnek köszönheti felemelkedését.
Így indult október elsején reggel hatkor a magyar MTV
De ha már vertikális szóképekkel dobálózunk: itthon mintha nem szökött volna egekig a lelkesedés, pedig szép dolog, hogy filippínó testvéreink és ukrán barátocskáink után már nekünk is van ilyenünk. Azonban nem annyira a jó magyar kudarcváró attitűd, mint inkább a sok csalódásból táplálkozó jó magyar társadalomismeret számlájára írható az a visszafogott örömmel higított gyanakvás, amivel zenemániákusok egyes internetes fórumokon várták a csatorna indulását. És egyelőre bizony egy-null az ő javukra: aki ma rápillant a magyar MTV palettájára, az az indulás előtt a készítők részéről hangoztatott lázadó és progresszív jelzők helyett találóbbnak tarthatja az álmosító és bátortalan kifejezéseket.
Ellötyögnek lagymatagon?
Az még tolerálható némiképp, hogy a klipek elején bekúszó sávra olyan betűkkel varrják nekünk képernyőre a számcímet-előadót, amit egy jobbérzésű grafikus félkézzel szór a lomtárba, ezt hagyjuk is, fekete pont. Arra ellenben már nincs bocsánat, hogy a játszott videók még ha messze is vannak a Viva tinédzsereket célzó műanyag dance-förmedvényeitől egyáltalán nem merik feszegetni a mainstream határait, s ennélfogva az igazán izgalmas előadók rendre kimaradnak a repertorából. Ami ráadásul egy idő után oda ér vissza, ahonnan elindult, két nap után már eséllyel tippelhetjük meg, mi lesz a következő zene. Annyira nem jó.
Ezt a videót erőltetik a legtöbbször: Peter, Bjorn & John - Young Folks
Kowalsky Meg a Vega, Arctic Monkeys, Nelly Furtado, Ladánybene 27, Fall Out Boy, James Blunt, Foo Fighters, Sziámi imígyen néz ki egy átlagos félóra. Határozottan rossz előjelek. Közben néhány állomásazonosító spot lézernézéssel gyilkoló őzikével és spermaként lebegő habcsókfigurákkal abszurd-szürrealista jellegüknél fogva gyakorlatilag ezek jelentik a legüdítőbb pillanatokat, ha már a kínálat megmarad a lagymatag britpop, lagymatag rock, lagymatag elektronikus zene által lehatárolt biztonsági territóriumban.
Aki néger, tahón beszél?
Nem futottunk még ki a világból még az unalmasan cirkuláló klipek láttán? Nyugi, doppingolnak majd a műsorok. Vegyük a kaliforniai autótuningolós Pimp My Ride-ot, amit nem elég, hogy bődületes alámondással tesznek érthetővé, de megint úgy gondolta valaki, hogy az afro-amerikai hanglejtést afféle bunkóvári hőzöngéssel lehet a legjobban leképezni a magyar nyelvre. Bónusz: mindezt az élőnyelvben soha fel nem bukkanó, évek óta vércikinek számító szlengekbe csomagolva, hogyaszongya baró lett, csapathatod az utakon, és hé, ez a gumi frankón tuti."
Rárepülünk inkább a hét három napján jelentkező Swungra, aminek Bonanza polgárikör Ákos vezette hétfői felvonásáról lecsúszunk, szerdán Winkler Robi már jobban működik a szerepében, kellemesen eltrécsel egy laza plébánossal arról, milyen is az, amikor valaki fel tudja venni a lelki hőt, és hogyha a pápa ördöginek tartja a rockzenét, akkor egy alattvalója hallgathat-e Stonest. Nem dob rá viszont a befogadói élményre sem a gyászos-kék háttérdíszlet, sem a nyikorgó szék, sem a nem túl koherens műsorszerkezet, a Szupermen vezette pénteki adás egy idő után már túlzásba vitt egotripjei meg különösen nem, de azért megszavazunk neki még egy esélyt.
Nagyon nem következtetnék még véget, de ez a magyarországi variáns egyelőre a közelébe sem férkőzhet a nagy felmenőnek. Még nagyobb kár, hogy ennek nem kéne így lennie: el nem hisszük, hogy esetleg nem kapták meg a jogokat olyan bizsergető, érdekes, kreatív, hovatovább up-to-date művészemberek videóira, mint az LCD Soundsystem, az Eagles Of Death Metal vagy mondjuk a Chromeo, meg azt sem hisszük el, hogy szarnak kell lennie a díszletnek, a fordításoknak, a tipográfiának.
Nem, nem, nem! Nőjj fel, MTV. Mert seggbe leszel. Billentve.
