Képzőművészeti kiállítások manapság nem igazán hozzák lázba a közvéleményt. Pedig különleges alkotásokkal találkozhatunk Szombathelyen is. Székely Ákos: Metabolikus háttér és Szarka Péter: Self megamix. Bloom Galéria és Képtár.
Képzőművészeti kiállítások manapság nem igazán hozzák lázba a közvéleményt. Nem mintha a megdöbbentő vagy megbotránkoztató műalkotások kora lejárt volna. Nem is azért, mert a legelképesztőbb dolgokhoz hozzászokván, megdöbbenni és megbotránkozni gyakorlatilag rég elfelejtettünk. Sokkal inkább arról van szó, hogy a kortárs művészet ügye mára tökéletesen belterjessé vált.
Az alkotók ugyanakkor - akarva, akaratlanul - egyre ölesebb léptekkel közelednek a közönség felé. Tökéletesen jelzi ezt a folyamatot a Leopold Bloom Galériában Székely Ákos: Metabolikus háttér és a Szombathelyi Képtárban Szarka Péter: Self megamix című kiállítása.
Az új idők szelét évekkel ezelőtt jó érzékkel kiszimatoló s ennek következtében verbafrodita nászi ágyából szélsebesen kipattanó Székely Ákos, ma már egyértelműen a vizualitás oltárán áldoz. Székely anyagcseréje (metabolizmus) rendkívül összetett. Nem pusztán a szót váltotta fel a látvánnyal, de a szó szoros értelmében megváltoztatja (csere) az anyagot is. Megváltoztatja, hiszen munkáin hétköznapi létezésünk készen talált valóságdarabkái - kiszakítva természetes közegükből - a művészet terébe áthelyezve jelennek meg s ezáltal egy egészen más létmódra tesznek szert.
Mindez formailag és a tematikát tekintve is egyértelmű lépés a közönség felé. A közeledést tovább erősíti az a tény, hogy Székely metabolizmusának eredményeképp a "műalkotás" - amely a mű-volttal szemben par excellence valóságos, továbbá az alkotott-volttal szemben készen talált - abszolút mértékben közvetlen, tiszta jelenlét. Eléri tehát azt, ami után a művészet Arisztotelész óta csak áhítozik.
Az imént említett, már a 20. század első felének művészetében is felbukkanó gesztusok - jóval bonyolultabb formában - megfigyelhetők Szarka Péter kiállításának számítógépes nyomatain és vetített képein. Különösen figyelemre méltó az a nagyméretű nyomatokból álló sorozat, amely az idő és a kép fogalmát egyidejűleg értelmezi, illetve értelmezi át.
A sorozat képein egy katonai temető motívuma vonul végig. Szarka ugyanúgy a bricolage (barkácsolás) Lévi-Strauss által leírt gesztusát alkalmazza, mint Székely, csakhogy nála a készen talált és új létmóddal ellátott valóságdarabok eredendően virtuális jellegűek (tudniillik a hálózatról és számítógépes szoftverekről származnak). A korábban említett jelenlét Szarkánál tehát már nem egy tisztán reális, hanem a reális és a virtuális világ anyagcseréjéből létrejött, a harmadik évezred világának jelenléte.
A. Timon
Székely Ákos Metabolikus háttér című kiállítása június 10-ig, a Leopold Bloom Galériában (Elender-ház), Szarka Péter Self megamix című kiállítása június 3-ig a Szombathelyi képtárban tekinthető meg.
