Kiscsillag vagy Kispál és a Borz?
Vagy vagy. De inkább és.
Azért kérdeztem, mert a Kispállal jó ideig nem játszottatok, igaz, most decemberben lesz néhány koncertetek.
A Kispállal olyan nagy baj tulajdonképpen sosem volt, mesterségesen előidézett szünetek voltak. Időt akartunk hagyni magunknak, vagy az Andrásnak (Kispál András gitáros, zeneszerző), akivel a leginkább ilyen szerzői problémák vannak, azért, hogy dalokat írjunk. Írtunk is, csak keveset tudtunk befejezni. A Kispál zenekart kétfelé kell bontani. Van egyszer ugye a koncertező zenekar, ami nagyon jó időszakot zárt szerintem, ennyire összeszedett koncerteket sorozatban nagyon régen csinált a zenekar. Az egyik utolsó koncertünkből például azonnal lemezt lehetett volna csinálni, csak sajnos nem vettük fel.
Tehát összeérett ez a három hegedűsös, tokkal-vonóval felállás, ami a csendesülős koncertekből indult ki. Közben négy főre redukáltuk a rockzenekari felállásunkat, és az is most már egészen jól összeállt. A Lecsó (Leskovics Gábor, gitár, Pál Utcai Fiúk) ebben a felállásban már egy éve nem játszik velünk, csak a tokkal-vonóval formációban.
Egyetlen egy problémánk van, amit nem biztos, hogy nagydobra kéne verni, de sokan kérdezik, miért nincs lemez. Az utolsó lemezen sem találkoztak már a szerzői szándékok, én erőltettem, hogy csináljuk, írjuk, közben más nem nagyon lelkesedett. Főleg az András tett hozzá nagyon keveset. Az utóbbi öt-hat évben egyre kevesebbet dolgozik, nincs is kedve, illetve az ötleteire azt mondja, hogy rosszak. Ami szerintem jó, arra is. Úgyhogy most egy dalírói, zeneszerzői pauza van a zenekaron belül, tulajdonképpen ezt próbáljuk megoldani, és akkor továbbra is működni fog a zenekar. De az is lehet, hogy nem. Ha nem lesz új lemeznyi anyagunk, vagy olyan jó anyagunk, amire azt mondjuk, ki kell adnunk, akkor lehet, egy-két évig nem lesz zenekar. Most már elég öregek vagyunk ahhoz, hogy ne ezen járjon az agyunk éjjel-nappal.
Amikor elkezdtétek ezt a tokkal-vonóval műsort, volt egy olyan érzésem, hogy ez lehet a zenekar megújításának eszköze.
Igen, ez is lehet egy lehetséges út, amin tovább lehetne menni. De igazából inkább arról szól, hogy egy olyan közegnek is tudjunk muzsikálni, akik esetleg nem tombolni akarnak a koncerteken. Mire tíz éves lett a zenekar, addigra volt egy olyan idősebb generáció, aki szeretett bennünket, de már nem járt el koncertekre, mert zavarta őket, hogy a tyúkszemére lépnek, lehányják a bokáját, és így tovább.
Akkor már volt egy 80-90 dalos repertoárunk, a koncerteken pedig általában ugyanazt a 30-40 rockosabb, vagy húzósabb darabokat játszottuk, és volt egy csomó olyan dalunk, ami egyszerűen nem fért be a hangos koncertek repertoárjába. Kitaláltuk ezt a formát, aztán jött az ötlet, hogy hangszereljünk át egy csomó dalt.
A Kispál természetesen mindig egy munkaközösség is volt, nagyon szerettünk másokat is kipróbálni, és ez a három vonósos dolog olyan jó hangulatban telt, annyira szerettünk muzsikálni a népi fiúkkal, hogy állandósítottuk. A 20 év című dupla Kispál lemezen az egyik CD ezt az anyagot rögzíti, pontosabban az egy évvel ezelőtti állapotot. Hiszen most sokkal több és sokkal jobb dalt tudunk így, együtt játszani.
Nem rémít meg, hogy húsz éves a Kispál zenekar?
Természetesen, amikor belegondoltam, akkor megrémített, de valahogy nagyon gyorsan elment.
Ha egy kicsit számolok, kiderül, hogy életed felét a Kispálban töltötted. Nehéz lenne ezt így megszakítani.
Nem tervezzük, hogy megszakítjuk, igazából pánikban sem vagyunk, de abban sem lenne semmi tragédia, hogyha húsz ilyen, viszonylag becsületes év után azt mondanánk, hogy most szünetet tartunk. De mondom, erről jelen pillanatban nincs szó. Most decemberben lesznek koncertek, nyolc-kilenc helyszín, úgy tervezzük, hogy utána csak akkor kezdünk el újra játszani, ha a kezünkben van egy új lemezanyag. Az év első fele valószínűleg dalok írásával fog eltelni, szeretnénk egy jó anyagot csinálni.
Melyik felállással?
Ez tökre lényegtelen. Az Andrással ketten kezdünk el dolgozni, ha megvannak az akkordvázlatok, akkor rárakjuk a dobot, basszust, és utána azt, amit kíván még a dolog. Abszolút nem elképzelhetetlen, hogy lesznek benne vonósok is.
Térjünk át a Kiscsillagra. Két évvel ezelőtt alakult meg, teljesen összeszokott zenészekkel.
Nem egészen, mondjuk úgy, valamikor összeszokott zenészekkel. Hiszen mondjuk a Rezső (Ózdi Rezső, basszus), aki úgy 90-91 táján többször is kiszállt a Kispál zenekarból, azóta nem nagyon basszusgitározott, csak ha néha elhívtuk vendégnek. De általában basszusgitárja sem volt, az én hangszeremet használta. Úgyhogy az ő esetében abszolút visszatérésről beszélhetünk, komoly kihagyás után. És hát a Ricsi (Bräutigam Gábor, dob) is, tulajdonképpen azt a kilenc évet, amit nélkülünk töltött, szórványos zenélgetésekkel töltötte.
Amikor bekerült a Kiscsillagba, amit az Ózdi és én kezdtünk, csak eljárt próbákra és dörömbölt. Kapcsolat persze volt, én horgásztam vele, ő meg időnként jött a jogdíjakért. Neki volt akkor egy zenekara is, aztán elkezdtünk számokat csinálni. Jól is hangzik, meg hát igaz is, egyszer azt álmodtam, hogy gitározom a színpadon és nagyon jól megy. Egyébként mindenki lelkes, írjuk az ötleteket, 1996 őszén megjelent a nagylemezünk. Várjál, mi van most, 2007? Akkor 2006 őszén megjelent a lemezünk, látod, ez már a 20 év nyoma. Tehát 2008 április elejére meg akarjuk jelentetni az új lemezt.
Két évvel ezelőtt Lecsóval beszélgettünk a Kiscsillagról, amikor még semmit nem tudtunk a zenekarról, csak annyit, hogy létezik. Lecsó azt mondta, hogy a Kiscsillag azért alakult meg, hogy el tudjátok játszani azokat a dolgokat, amelyek a Kispálba vagy a Pál Utcai Fiúkba nem férnek bele.
Igen, ebben van valami. Nekem azonban más is volt benne. Az Ózdi, ugye, 99-ben szállt ki a Kispálból, utólag elmondta, azt hitte, hogy én is kiszállok és csinálunk egy másik zenekart. Egy picit talán az is benne van, hogy egy elveszett, vagy egy leesett fonál felvétele. Mint amikor úgy érzed, hogy mindjárt meghalsz, és mindent be akarsz pótolni, ami elmaradt.
Lecsó akkor azt is mondta, hogy énekesnőt kerestek a Kiscsillagba, mégpedig azért, hogy a hallgató meg tudja különböztetni a Kispáltól és a PUF-tól.
Rátgéber Laci írt egy-két szöveget is, meg hát egyre több számba folyik bele, mint énekes. Olyannyira, hogy az új lemezre felvettünk két számot, amit maxiként akarunk majd megjelentetni, ezeknek ő lesz a főszereplője, ő fogja énekelni őket. (Rátgéber László civilben a pécsi női kosárlabda csapat edzője Sz. J.) Sajnos, a Laci tavasszal és ősszel állandóan meccset játszik, most éppen Zalaegerszegen van, egyébként jön velünk, és akkor még karakteresebb az egész.
Ugorjunk kicsit, mi a véleményed a fájlcserés terjesztések ellen? Úgy tudom, ti is felléptetek ellene.
Nem, lehet, hogy valaki a nevünkben mondott ilyent. Azt gondolom, ahogy a MAHASZ (Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége) fellépett a fájlcsere ellen, az teljes botorság. Ijesztgetni, rémítgetni az embereket Magyarországon, amikor mindenki ezt csinálja, szerintem teljes hülyeség. Az van, hogy igenis erősíteni kell azt a fajta tudatos fogyasztói attitűdöt, amelyik azért fizet a zenéért, hogy a zenész megéljen.
Ennek azért vannak már nyomai Magyarországon, most, mint kiadó mondom neked, hogy a két hete kiadott lemezünk olyan százezer forint feletti összeget generál online eladással. Ahol mi árusítunk, ott 120 forint egy dal. És ahol tudjuk, felhívjuk a rajongóink figyelmét, hogy igenis, ha azt gondolják, hogy támogatni akarják a zenekart, akkor megtehetik, történetesen innen töltsék le a dalokat.
Éppen ma olvastam az egyik napilapban, hogy egy amerikai portál lemezáruházat nyit, 6 és 10 dollár között fogják árusítani az albumokat.
Azon a magyar portálon, ahol mi árusítjuk a lemezeinket, hasonló árak vannak. Ott 1200 forint, azaz körülbelül hat dollár egy lemez. Azt mondom, hogy hajrá. Én nem gondolom, hogy a lemezkiadókra bármilyen módon szükség lenne. A lemezkiadók rossz lóra tettek 83-ban, amikor a CD formátumot erőltették. Akkor egyébként hatalmasat kaszáltak, mert újra kiadtak mindent CD-n.
Nagyjából ezen meg is híztak, eltunyultak, és elvesztették azt a progressziót, amivel egyébként a hanglemezgyárak az egész XX. században, mondjuk úgy, a technológiai fejlődés élharcosai voltak. Végig, minden egyes technikai újításnál ott voltak, nyilván pénzzel segítették is, de hát, ráfaragtak. Egyébként maga a CD formátum is 5-6 éven belül el fog tűnni. Ha belegondolsz, hogy fogsz egy kétgigás pendrive-ot, bedugod az autódba, és hetente lecserélheted róla azt a durván száz nagylemeznyi anyagot, ami ráfér, akkor miről beszélünk?
Három évvel ezelőtt említetted azt a programot, aminek a szakma részéről egyik kezdeményezője voltál, és a kezdő zenekarokat akartátok segíteni. Azóta neve is lett, ez az a bizonyos Pankkk program. Jó nagy szakasza lezárult már ennek, most újra meghirdették. Megfelel-e annak, amiről annak idején beszélgettünk?
Az az igazság, hogy az első évben, ugye, ez még a Bozóky (Bozóky András, volt oktatási és kulturális miniszter) éve volt, akkor úgy tűnt, hogy tényleg mellszélességgel mögötte áll a kormányzat. Most, jelen pillanatban, amennyire látom, a Hiller (Hiller István, jelenlegi miniszter) egyáltalán nem akarja csinálni. Szerintem az történik, hogy különböző lobbik hatására Gyurcsány azt mondta Hillernek, hogy a tavalyról maradt pénzeket osszák szét. Kíváncsi vagyok, jövőre lesz-e erre keret.
Annak idején előre elmondtuk nekik, csak úgy fog működni, ha hosszú éveken keresztül, a kormányzatokon átívelve valamilyen módon ezt fenn tudják tartani. De arra azért mi sem számítottunk, hogy ennyire meg akarják fojtani. Az érdekes, hogy megjelent a Heti Válaszban erről egy interjúm, és pontosan nem tudom, hogy milyen úton-módon, de rá két hétre bejelentették, hogy mégis van 3 millió forint. Szóval összesen 7 milliót szétosztottak 300 zenekar között, ez szánalmas, ez nem támogatás.
Ez pont arra jó, hogy csináljanak még egy demót, és mindenki megsértődjön. Mert azért Magyarországon még az él a fiatal zenészek fejében, hogy ha megjelenik a lemezed, akkor az már nagy dolog, és neked kötelező befutnod. Csak a frusztrált basszusgitárosok számát szaporítjuk ezzel az intézkedéssel, tehát ennek így semmi értelme nincs szerintem. És amennyire most hallom a pletykákat, még állítólag a magyar zenei exportirodát is meg akarják szüntetni, amire viszont baromi nagy szükség lenne, mert az EU-s pénzeket sehogy másképpen nem lehet bevonni ebbe a körforgásba. Nincs egy meghatalmazott, államilag garantált iroda, amelyiken keresztül, ha van egy kereslet, tovább tudják lökni az infót a zenekarok felé. Be akarják állítólag olvasztani az Interkoncert-szerű nemtudommibe.
Létezik még az Interkoncert?
Hát, Interkoncertnek hívták régen, most is hívják valahogy, de ez egy ilyen kommunista utódintézmény, ami nagyjából egy pénznyelő automata, előre leosztott lapokkal. Szóval, egyáltalán nem áll jól a dolog, és ebben nagy része van a Hillernek. Azt gondolom, jelen pillanatban azzal van elfoglalva, hogy a régi, hagyományos lobbikat futtassa, mert azok rendelkeznek olyan médiafelületekkel, amikkel mondjuk gyorsan neki tudnának támadni. De most mindenki csendben van, mindenki megkapja az apanázst, és kussol. Nagyjából ez a kulturális politika szerintem jelen pillanatban.
Vonatkoztassunk el a programtól, hogyan látod az utánpótlás helyzetét? Szerintem elég vegyes a kép.
Szerintem nincs olyan nagy baj, hogy vegyes a kép, az jó. Az mindenképp jó, hogy átalakult a Petőfi Rádió, amit most gőzerővel támadnak mindenhonnan. Rengeteg hibával működik valóban, ez tény, lehetne sokkal jobb is. De azt hiba megkérdőjelezni, hogy van-e szükség egy ilyen rádióra.
Már tíz éve szajkózzuk, hogy igenis létezik egy olyan réteg, ami semmilyen zenét nem tud hallgatni Magyarországon, főként vidéken, mert azért Budapesten azért volt egy-két ilyen rádió. Kiderült, hogy ez a réteg nem kicsi. A Petőfi megnégyszerezte a hallgatottságát, most olyan tizenvalahány százalékon áll, ami a három és félhez képest, azt hiszem példanélküli dolog, ilyenre még nem nagyon volt példa a rádiózás történetében.
És érdekes módon, a nagy kerekedelmi rádiók hallgatottsága nem csökkent annyira, ebből az derült ki, hogy volt egy réteg, ami nem hallgatott rádiót. Hanem CD-t hallgatott az autóban, és most a benzinkúton, a munkahelyeken is a Petőfi rádiót hallgatják. Az én ízlésemnek mondjuk egy kicsit kommersz, de azt mondom, ha ez a zenei kutúra egy picit beköltözik a magyar fülekbe, akkor lesznek még olyan bátor rádiók, amelyek követik ezt.
Aztán elindult az MTV is, ami talán megújítja a magyar klipkultúrát, van Petőfi rádió, tehát van remény. Kiderült, hogy a fiatal zenekarok csak versenyhelyzetben tudnak érvényesülni, ott tudják magukat összemérni a többiekkel. De ha a versenyhelyzetet sem kapják meg, akkor mi csak szidni fogjuk őket, hogy milyen szarok. Nagyon sok olyan példát tudok mondani, hogy egy előzenekart elhívtunk, az első koncerten rettenetes volt, a huszadikon pedig kiváló produkciót játszottak, mert tudtak koncertezni, játszani. Egész más a próbán játszani, és egész más egy produkcióval állni a színpadon. Azt gondolom, hogy van remény. Ha kimész Londonba vagy bárhova, rengeteg szar zenekart hallasz, de hát a sok szarból lesz egy jó.
Kapcsolódó írásunk:
Az igazi multikulti, avagy a kiszorult ötletek diadala - Csík zenekar és Kiscsillag a Savaria moziban