Indításként a Ferit alakító Hollósi Frigyes, klasszikus csíkos frottír fürdőköpenyében befordulva a panel erkélyéről egy remekbe szabott szellentéssel összegzi a lakótelepi létezés minden otrombaságát.
Bejutni volt a legnehezebb. Mozifilm esetében ez többnyire annyit jelent, hogy órákkal a vetítés előtt minden jegy elkelt. Most azonban négyen vártuk szorongva, hogy a kinti hőség behajtson valakit a Kamarába s meglegyen a vetítéshez szükséges nézőszám. Ha nehezen is, de összejött.
Mint ahogy összejött ez a film is. A Közgáz Vizuális Brigádja az Országalmát és A kis utazást követően olyan alkotással állt elő, amely a történet szempontjából legalább annyira idétlen, mint mondjuk, amikor a prosti és a milliomos szépfiú olthatatlan szerelemre lobbannak egymás iránt. Itt Feri, a proli, közel egy milliárdot nyer a lottón.
A film első harmada lenyűgöző. Indításként a Ferit alakító Hollósi Frigyes, klasszikus csíkos frottír fürdőköpenyében befordulva a panel erkélyéről egy remekbe szabott szellentéssel összegzi a lakótelepi létezés minden otrombaságát. A jelenet hitelességét sajnos zavarja, hogy az effekt hallhatóan utószinkron eredménye.
Később láthatjuk mindazt, ami ehhez képileg hozzátehető: a piros műbőr konyhai sarokgarnitúrát, az orrból kilógó szőrszál radikális eltávolítását, a kvázi-herendi tömegporcelánt, a mocskos munkahelyi öltözőt, evést premier plánban stb. Ez az, amit a KVB igazán tud.
A milliók birtokában aztán a fejfájós asszony (Dózsa Erzsébet) elszáll, zöldség, gyümölcs, természetgyógyász (Bojtár B. Endre). Ami az előző életéből megmarad, az éppen annyi, mint ami az előző életét kitöltötte: Feri, gyerekek, egy iszákos fodrásznő (Csákányi Eszter) és az Éva Vermut. Látványosan nem változik semmi.
A Feri-szálon zajló történések már-már bántóan didaktikusak. Főhősünkkel biztosítási szerződést kötne egy régi cimbora, próbálkozik a bejárónőnél, céget alapít egykori munkatársaival, építgetve a jó ember mítoszát, ám haverjai bántóan főnöközni kezdik. Nem tetszik neki lánya barátja sem, a komoly egzisztenciát biztosítani képtelen, Szombathelyre pályázó bárgyú citológus... A homo morális azt követően buggyan ki belőle, hogy megveszteget egy közlekedési rendőrt s rájön, olyan emberré vált, akiket mindig is utált. E szájbarágás persze mindvégig bájos iróniával és zseniális képi megoldásokkal történik (a filmet Pálos György fényképezte).
A magyar dolce vita azzal ér véget, hogy Feri disszidens fia és unokája keresésére Kanadába érkezik. Gőzöm sincs, mi szükség volt még e pikareszkre emlékeztető zárójelenetre, hisz hogy "a pénz nem boldogít", az már eddig is a közhelyesség határmezsgyéjére sodorta Czabán György filmjét. Hollósi Frigyesnek azonban alkalma van újabb arcát megmutatni. Úgy bukkan föl amerikanizált borostájával, mint egy igazi charmeur. Fizikai átalakulása azonban a film egésze szempontjából előkészítetlen.
Czabán filmje mindezek ellenére szeretni való, mindenek előtt azért, mert szereplői se nem jók, se nem rosszak, se nem szépek, se nem rútak, vagyis éppen olyanok, mint mi magunk vagyunk. Elképzelem, milyen szarul érezné közöttük magát Julia Roberts vagy Brad Pitt, ők meg milyen jót derülnének jószagúságukon.
A.Timon
A film június 12-én és 13-án 20 órakor látható a Savaria Mozi kamaratermében.
További filmkritikáink:
