Magyar paraszt, irány a Hold! (Kő-színház)

„Tűnjünk el mielőbb a pusztulásra ítélt Földről, és gyarmatosítsuk a Világegyetemet!” Stephen Hawking (állítólag)

Föld-világos éjszakán, miről álmodjon a hamvasságát rég maga mögött hagyó Császárné, az első magyar Holdtelepes neje? Hogy jön egy királyfi tán, egy „Tuborg” névre hallgató protokoll droid, és szexuális rezgéseit észlelve vad chipenddale showba kezd? Vagy inkább arról, hogy férje egy lapáttal megvédi tisztességét?
Képek arról, miként is képzeli egy kortárs drámaíró, Tasnádi István a „magyar zombik” honalapítását az űrben. Az abszurditás fokozásához elég, ha megemlítjük, a paradicsomi idill Ádámját, a teszetosza Császár Sándort Kapa, azaz Mucsi Zoltán alakítja. Ezúttal visszafogott és szégyenlős hangnemben. A pacsirta-torkú Éva szerepében pedig Csákányi Eszter tűri a cyborg heveskedéseit. Az űrparadicsom kígyóját, a robotot a tatabányai társulat kötelékéből egy kiváló karakter, Katona László játssza. (Rá Hajdú Szabolcs Macerás ügyek című filmjéből, majd a Krétakör előadásaiból emlékezhetünk).

A Jászai Mari Színház és a Kamara Savaria közös szerzeménye, a Magyar a Holdon a legjobb kikapcsolódás, amit szombat estére kívánhatunk magunknak. Nem a premieren, hanem a sokadik előadáson jártunk, és meglepődünk, hogy Szombathelyen a Hemo-ban harmadszorra is sikerült teltházat produkálni. Pótszékes megoldásokkal férünk el. Árkosi Árpád rendezése műfaji besorolás szerint vígjáték, könnyesre kacagtat, méltó folytatása a Szombathelyre is többször meghívott, szintén Tasnádi-féle Bábelnának és Nézőművészeti Főiskolának.

Magyar zombik, ha megnyerik az álomutazást
Tasnádi vígjátéki hősei a nép egyszerű gyermekei, egy hátrányos helyzetű régió leírt, korosodó emberpéldányai. Panellakásban, munkanélküli tengődésre kárhoztatott ötvenesek. Akik már semmi újat nem várhatnak az élettől, és az élet is rég kiselejtezte őket. Mi vagy ki segíthet rajtuk? Egy lottóötös, vagy egy álomutazás? Vagy egy kavics?
Az interaktív elemekkel megspékelt kortárs színpadi szórakoztatás ceremóniamestere az élet habos oldaláról Priblik Olivér, akit Scherer Péter alakít. Hátranyalt hajjal… Azt hittük, kockás mellénye rég kiveszett, utolsó példányát Lengyel László szekrényében rágta szét az ezredforduló táján egy molylepke. Hozzá tenyérbe-mászóan nyájas a stílus, Priblik Olivér torz tükörképe a csoportos tréningekre, beetetős előadásokra szakosodott animátoroknak.

Kik lehetnek a paradicsom magyar telepesei?
Színházba jöttünk, és a Humán Rekreációs Hivatal futuring tréningjének nyereményjátékán találjuk magunkat. A fődíj egy álomutazás a paradicsomi Hold-létbe. Az ENSZ ugyanis – értesülhetünk Priblik Olivér felvezetéséből - felparcellázta a Holdat, és a telkeket területarányosan elosztotta a Föld országai között. Mindez közjegyző előtt, sorsolás alapján dőlt el: Magyarország közvetlen telekszomszédjai Jemen, Szudán, Kelet-Timor, Tonga, Mikronézia, Szlovákia és Románia lettek. A kormány pedig azonnali hatállyal megkezdte az Űr Kolombuszainak kiképzését. A cél: egy Új Világ meghódítása, a magyar holdlakópark létrehozása. Már csupán az a kérdés, a nézők közül ki nyerheti a kozmikus utazást.

Az esély, hogy nyerjen, minden nézőnek megadatik, csupán bekiabálásra, kvíz-kérdésekre kell tudni a helyes választ. Aztán jöhet a fizikai megmérettetés… A középdöntőben már csupán két páros vetélkedhet, az egyik kiválasztott asztronautapáros hím-tagja ezen az estén, Gyimesi József szombathelyi képviselő, akinek a másik esélyessel, Császár Sándorral kell felvennie a versenyt….Mi könnyezünk a röhögéstől, ők kínlódnak a feladatokkal: például miként etessük csúzlival párunkat. Végül, nagy meglepetésre, Császárék nyernek… Ők tehát a kiválasztottak, az űr Kolombuszai, akik mindent maguk mögött hagyva boldog hazát építhetnek a Holdon magyaroknak. A folytatást nem lőjük le… Maradjon némi izgalom.

Aki befizeti magát Tasnádi, Mucsi, Csákányi és Scherer kő-színházába, jól jár. Esendők, szerethetők ezek a figurák, nem kinevettetni akarják őket az alkotók, hanem finom érzékkel és humorral görbe tükröt tartanak elénk. A kép egyszerre mókás, keserédes és tragikus… Ha tehetik, nézzék meg, Szombathelyen vagy Tatabányán.