Könnyű belátni, hogy egy kampánykörúti előadás soha nem a meggyőzésről, jóval inkább az önigazolásról szól: az ellentétes politikai pólus híveinek fejében vagy eleve meg sem fordul, hogy tiszteletüket tegyék egy ilyenen, vagy ha mégis, hamar rájönnek, hogy nemigen éreznék otthonosan magukat, amikor a viharos tapsból kimaradásra válaszul csúnya nézéseket kapnak.
Szerda este sem lehetett nagyon másra számítani az MMIK-ban, mindenki barátok közt volt, a szombathelyi Fidesz is látványos libasorban érkezett meg az első széksorokba, köztük a vendég Tarlós Istvánnal, Puskás Tivadarral, a fogós kérdésekre túlérzékeny Hende Csabával, valamint Marton Zsolttal, akit nemsokára színpadra is szólítottak.
A közönség addigi egyenletes duruzsolását egycsapásra indulatos felhördülésekkel megtűzdelő, kormánypárti nyilatkozatokból összeollózott népszavazásos kisfilmek vezették elő a párt szombathelyi frakciójának vezetőjét, aki nem kis derültséget váltott ki azzal, hogy elmondta: kedden Fidelitas-os fiatalok szállták meg a város egyes pontjait, váratlan időpontokban egy gépkocsiból kiugorva Gyurcsány álarcban. Jól jellemzi a magyar közéletet, hogy a miniszterelnök arcával riogatni lehet - mondta. Őt Kun Miklós történész professzor követte, aki szerint képtelenség, hogy egyáltalán népszavazást kell tartani ilyen evidens kérdésekről.
Míg a két felvezetőből még nemigen kerekedett ki egy mindent átszövő, egységes mondanivaló, a plexi kartámaszhoz járuló Rogán Antal máris előirányozta az este főüzenetét, ami valahogy így festett: a balosok is megszopták. A budapesti belváros karakán polgármesterének magyarázata szerint azt a gondolkodásmódot, amit rá akarnak erőltetni az emberekre akaratuk ellenére, nem szokták elfogadni se a jobb-, se a baloldaliak. Legalább egy széleskörű konzultációt megérdemelt volna a társadalom vizitdíj, napidíj és a tandíj kérdésében.
A szakonyfalui származású honatya ezután egy viccbe csomagolja azt, amit elmondhatna bő lére eresztve is: Gyurcsány Ferenc 2006 nyarán épp a reformok szükségességéről győzködi a szocikat, mire egy idősebb pártkatona arra az ígéretére emlékezteti, hogy nem lesznek ezek a mindenféle díjak. A miniszterelnök kivágja magát: elvtársam, ez egy maradi gondolkodásmód: az a mi szavunk, mi adtuk, és mi vesszük vissza. Mert bizony a baloldalon is sokan tisztában vannak azzal, hogy a hatalom nem a politikusok kiváltsága; azt a nép adja, és ha nem tetszik neki, ahogy élnek vele, akkor ő is veheti vissza.
Mossák az agyat
Tarlós István, aki magára vállalta az egész népszavazási kampány rizikóját, ezek után vonul a pallókra. Folytatja a már megkezdett gondolatfolyamot, a jelen nem lévő MSZP-pártiakat célozva meg: főleg a baloldali városokban nagy a fogékonyság a kampánykörútra, aminek az lehet az oka, hogy ott még csalódottabbak, mint máshol.
A történelemben sokszor előfordult már, hogy karizmát mutató emberekben bíztak. Nem figyeltek fel rá, hogy ezeknek az embereknek milyen spirituális és műveltségbeli hiányosságaik vannak, sokáig hittek a szavuknak, és mikor elkezdtek észbe kapni, akkor kiderült, hogy már késő utal Gyurcsányra, mint vezetőre, aki karizmát mutat, de hidat ígér oda ahol nincs is folyó utal aztán a valóban értelmetlen célokat szolgáló kőröshegyi betonmumusra.
A betonos materializmus felől lassan, de biztosan úszunk át az összeesküvés-elméletek filozofikusabb vizeire. A Fidesz fővárosi frakciójának feje szerint minden oda vezethető vissza, hogy ma azok vannak hatalmi pozíciókban, akik korábban az átkos nomenklatúra tagjai voltak, aztán kinyitották az ajtót mint kapitalisták. Mindenki tudja, hogy így történt, az emberek nem hülyék, csak a kommunikáció, a Magyarországon hosszú idő óta épített virtuális világ elterelte a figyelmet, az emberek sokaságát abba a helyzetbe hozva, hogy ne tudják már a valóságot megítélni.
Kommunikációs trükköket említ: mára semmi jelentősége az adott szónak, erőszakosan változtatják a jelentéseket az önkormányzatok feltételrendszerének romlása nem más, mint reform, az állami gondoskodás megszüntetése pedig versenyképesség-fokozás. A külföldi példáknál a koalíció elfelejti mondani, hogy míg a cseheknél is bevezették a vizitdíjat, ott amúgy is kisebbek voltak a járulékok, valamint hiába van tandíj Franciaországban, ha ott egy havi minimálbérből öt év tandíja kifizethető. Sőt, még eltorzult jellemű háziorvosok is bekapcsolódtak az agitációba, arra buzdítva a betegeket, hogy inkább a nem mellé tegyék az ikszet.
Focipélda
Tarlós úgy tartja, ugyanez a féligazságokkal operálás folyik a tandíj esetében: hamis az állítás, hogy aki jól tanul, az ösztöndíjat kap és nem kell tandíjat fizetnie, mert egy gyenge, másodikvonalbeli fizetős főiskolán sokkal könnyebb jó tanulónak lenni, mint az ELTÉn. Olyan, mintha az NBII-ben ugyanolyan győzelmi prémiumot akarnának fizetni, mint az NBI-ben. Nevetséges.
Az agyak viszont ma egyáltalán nem stabilak: a kampányfőnök szerint nagyot hibáznak azok a fiatalok, akik indulatból eltolják maguktól a politikát, mert ezzel bekövetkezhet az, hogy a minket követő generációk lassan ítélőképességükben visszafejlődött, szellemileg irányítható masszává válnak. Már ma ott tartunk, hogy a friss levegő helyett klaviatúra felett görnyednek az ifjak, az internetről nyert információkat pedig lassan már kritika nélkül fogadják el. Lehet, hogy a digitális táblák egy ördögi terv részei? Juj.
Ha a baloldalnak fontosak az utódaik, érdemes elgondolkodniuk: elvesztik a panaszkodás jogát, ha nem mennek most el szavazni. De hogy az utókor nem fogja nekik meghálálni, az bizonyos hangzik a zárszó. Mire felmarkoljuk a bejáratnál kezünkbe nyomott Vas Megye legújabb számát, aminek címoldalán dr. Veres András püspök politizál és buzizik egyet cizelláltan, majd kilépünk az Ady tér csípős klímájába.
Tényleg jól esik az a levegő.
