Négy ember van a színpad előtt adja le a fotós kollega az infót akkor, amikor a nap még magosan jár a pénteki égbolton, valahol a Nothwithstanding és a Metrosurfing koncertjeinek környékén. Ez van, egy zenekar beillesztése egy fesztiválprogramba általában aszerint történik, hogy hol jut neki hely az amatőrtől a vérprofiig, illetve a helyi illetőségtől a minél nagyobb rajongói lefedettséggel bírásig húzódó skálán. S hogy már írásunk legelején letudjuk a negatívumokat, itt kell elmondanunk, hogy hát mi másból is pattanhatott volna ki a Nyugatbeat Fesztivál első és egyben utolsó, a hűhó kategóriáját súroló mozzanata, ha nem az időfelosztásból, amint azt megérkezésemkor rögtön tudtomra adták a backstage mindent látó és halló fülei.
Kaukázus és Ocho Macho és cserebere
A fáma szerint a Kaukázusnál kivágta a biztosítékot tegyük hozzá, a fent említettek függvényében jogosan , hogy helyi banda elé szúrták be őket (ez volt az Ocho Macho), mire fel jól keresztül is verték szándékukat a szervezőkön, hogy megcseréljék a két koncertet.
Ez az allűr fekete pont a programot összeállítóknak, valamint igazolás arról, hogy Magyarország egyik legügyesebb alternatív zenekarának még van mit tanulnia problémakezelésből. Mert ugye nem biztos, hogy a megfelelő megoldás az, ha kibaszarintunk a másikak nézőseregletével pláne, ha az több mellbedobással és intenzívebb parfümfelhővel rendelkezik, mint bármelyik más fellépő rajongói bázisa együttvéve.
E legfőbb kalamajkaként értékelhető történés mellett már csak olyan apróságok bosszanthatták a fesztiválozáshoz szokott közönséget, mint egyik-másik pultos ráérős kiszolgálása lerítt, hogy nem a koncert közben egy sörre kiszaladó emberre kalibrálták tempójukat , vagy a tény, hogy aki egyszer bejutott a sportházba, azt többé már nem engedték ki a biztonságiak.
Pedig egy fesztivál pótolhatatlan kelléke a friss levegő és az azon eltöltött percek, ezt igazolta vissza az előtérben tömbként álló füst is, mert odabent pedig nem lehetett rágyújtani (ami egyébként helyeslendő, és velem együtt fog helyeselni az is, akit már égetett ki valaha egy bűzrúddal hadonászó).
Lányok és gyöngyök és frekvencia
A Pál Utcai Fiúk előadása helyett inkább a terepfelmérést választottuk, aminek végkövetkeztetése az, hogy mind a Szigethez, mind a VOLT-hoz mérten nem a húszas évek vége, hanem az érettségi felé konvergáltak az életkorok: ha lehet ilyet mondani, akkor az átlag nyugatbítes jó eséllyel barna hajú, tizennyolc éves, gyöngykarkötős lány, aki gége felől magas frekvencián tud hangot adni tetszésének.
Ékes példák voltak ők arra, hogy a gombafejű liverpooliak által generált sikító nőegyletek leszármazottai még köztünk élnek, egyben kissé szokatlan, hogy a Zagar fellépése alatt is dolgozták a gégéjüket erősen. Aztán hamarosan már egészen együtt lehetett érezni ezzel a reakcióval, hiszen ami az albumokon melankolikus felütésű, néha már-már eseménytelen downtempo, az élőben átdolgozva, jól elhelyezett szkreccsekkel, improvizatíve betoldott effektekkel és egy meg-megbolondulgató, Chuck Berry klasszikus kacsatáncát is eljáró még ha esetlenül is hatott a hatalmas színpadon gitárossal remekül sülhet el. Sült is.
Rock és roll és extázis
Annál nagyobb csendtöréshez, amit a Yonderboi billentyűse által alapított projekt kapott a közönség részéről, csak a következő színpadfoglaló jutott, s ezen a ponton el is érkeztünk az éjszaka zenitjéhez: kiderült, hogy a régebben még rózsaszínpárducos bigbeattel kacérkodó, érezhetően útját kereső, azóta gyökeresen átalakult NEO teljesen egyértelműen pályája aranykorát éli.
Tagjai pedig tudatosan és megérdemelten lubickolnak is a kínálkozó helyzetben, és hatványozottan igaz ez a gitáros-énekes, jelentősen extrovertált Kőváry Péterre, akinek nem elég, hogy jól áll a magamutogatás, de azt is tudja, hogyan húzzon sűrűvérű rock & roll köpönyeget egy elektropop alapú zenére, az öt gitár valamelyikével folytatott vadóckodással, közönségbe mászással, egyebekkel. Előttem egy ifjú, miután sikerült megérintenie rajongása tárgyát, extázisba zuhanva kezd szó szerint hisztérikus visításba. Mission accomplished.
Fater és kontroll és kutatómunka
Éjfélkor DJ Palotai cuccol be az egyébként újranyitott Club Playerbe ami most kisteremként kapott funkciót , s köszönhetően annak, hogy sikerül olyan érdekfeszítő trekkekkel nyitnia, mint amilyen a Cornershop-féle nagyon britpop Brimful of Asha házasítása Justice & Simian nagyon elektroclash We Are Your Friends-ével, a Kiscsillagtól annak rendje szerint maradunk el. A magyar underground lemezlovasok egyetemes apukájának homlokára csak az rajzolt komor ráncokat, hogy nem kapott normális kontrollhangfalat (ami meg a koncerttermet illeti, középre helyezkedve élvezhető volt valamennyi koncert. Végre).
Már csak az örömködős ska-t szolgáltató Pannonia All Stars Ska Orchestrán találkozunk barátainkkal, akik viszont tudomásunkra hozzák, hogy megtalálták a fesztivál legelvetelmültebb egyedét, és most szó szerint muszáj idéznem: a lány tér- és időmegszűnéssel egybekötött ütem elleni mozgást mutatott be, aminek több éves kutatómunka eredményeként a negyedét sem tudnánk összehozni.
A Nyugatbeat, ha tényleg valami nagyobb ívű folyamat elindítására hozták létre, akkor tűrhetően vizsgázott. Már csak arra vagyunk kíváncsiak, milyen böjtje lesz, hogy számos, eredetileg eltervezett külföldi fellépőt kellett visszamondani a legelterjedtebb név Parov Stelar, akinek honlapján az utolsó pillanatig szerepelt a szombathelyi dátum, de Nick Warrent például sikerült átmenekíteni a Romkertbe azért, mert az önkormányzat kissé későn döntött úgy, hogy mégsem tud akkora összeggel beszállni a buliba, amekkorával kellene, így amolyan mankóként maradtak a már százszor látott magyar fesztiválzenekarok.
Egy biztos: jövőre jó volna látni néhány, vagyis inkább minél több külföldi húzónevet, és érdeklődők armadáját csábítani ide Bécstől Záhonyig. Lehetetetlen volna? Sohase mondjuk, hogy soha.
